2024-12-21 12:50
Jelenleg online: 56 fő
A TUMAG gondolatai
Tudtad, hogy 1845-ben Londonban készítették és sokszorosították az első képeslapokat, amelyeket már áruba bocsátottak? A legelsőt 1843-ban, bővebben ITT olvashatsz róla (Másfél évszázados csoda a képeslap). 1865-ben Dr. Heinrich Stephan porosz tanácsos javaslatát, a boríték nélkül továbbítható postai levelezőlapot, képeslapot még nem engedélyezték, de Dr. Emanuel Herrmann véleményére és javaslatára 1869-ben útjára indulhatott hazánkban ez az új levelezési forma augusztus 25-én, amire 2 krajcárba került a bélyeg, s ez igen kedvező volt az öt krajcáros borítékhoz.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 5. A Mikulás előestéje
Hihetetlen utat járt be az ajándékozási szokás, amihez a IV. században élő Miklós püspöktől kaptuk a mintát, s ez évszázadok alatt a mai Mikulás napig folyamatos változásban van.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 4. - Borbála, Barbara névnapja
Kedves Hölgytársaim! A mai napon kényelmesen hátradőlhetünk, mert a férfiak szívesen kiszolgálnak bennünket, tilos nekünk söprögetni, takarítani, nehogy kisöpörjük a szerencsénket – legalábbis a hagyomány szerint. Képzeljétek, micsoda csodás dolguk volt ükmamáinknak, mert ezen a napon ükapáink örömmel végezték a szükséges házimunkát, tüzet is csak ők rakhattak (gondoljunk a főzésre is), tették mindezt, hogy szerencsés legyen házuk népére az elkövetkező esztendő.
A TUMAG gondolatai
Tudjuk-e, mióta van képes üdvözlés a világon? Angliában egy közéleti személyiség írta memoárjában, Sir Henry Cole (1808-1884), hogy benne vetődött fel először a karácsonyi képeslap ötlete, s ezt John Calcott Horsley (1817-1903) festőművész valósította meg rajzos formában. Így Horsley 1843 karácsonyára képeslapot küldött Cole-nak.
Olvasósarok
Azt mondják a történészek, százhetven évvel ezelőtt is furcsa volt a tavasz. Most már tudjuk, történelmünk egyik legszebb tavasza volt. Nem az időjárása, hanem mondanivalója miatt. Európában végigsöpört a szabadság illúziója és vágya. Pestre is odaért, Párizsból, Prágából, Bécsen át. Petőfi, Jókai, Vasvári, a márciusi ifjak, és a többiek, a pesti polgárok támogatásával, a Nemzeti Múzeum kertjében beírták magukat a magyar történelem krónikájába. A Nemzeti dal, a Tizenkét pont, Táncsics kiszabadítása lavinaszerűen indította el a nem csak fikciós magyar szabadságvágy kitörését.
A TUMAG gondolatai
A hosszúnak tűnő tél naptárilag véget ért. Letudtuk a farsangot, szembefordultunk a böjti széllel. Bár a téli idő szemtelen fruskaként vissza-visszaköszön, s szigorú apja, a Tél Tábornok váratlanul, még néha megrázza hószakállát, már közelít az újabb, a kereszténység talán legnagyobb, sorsunkat is formáló ünnepe. Még pár nap és kopogtat ajtónkon a húsvét.
Ki - ki vallása, szokásai, habitusa szerint, de már mindannyian várjuk.
Olvasósarok
Könyvajánló: Wéber Anikó - Hanga régi karácsonyai
Hanga, a hópihe „csak kapkodta a fejét. Minden olyan nagyon gyorsan történt. Pompa úr úgy lengette a karját, mintha karmesterként vezényelne egy zenekart. A hópelyhek hallották is a titkos, csak nekik szóló zenét. A sorok egymás után ugrottak a mélybe. Hirtelen Hanga is ott találta magát a felhő szélén. Letekintett, és egy pillanatra megrémült, mert borzasztóan messze volt a föld. De ekkor a fülében felhangzott a titkos dallam, és megnyugodott. A ritmusra a levegőbe lendült, és pörögni-forogni kezdett. Szállt a többi hópihe között…”
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 7.
Valamennyi európai nép megünnepli az év legsötétebb napját vallási indíttatásból, vagy egyszerűen a sötét éjszakák végét. Északról délre haladva változnak a szokások.
Az adventi időszak nemcsak lelkünk felkészítéséről és népszokásaink felelevenítéséről szól, hanem a gondos háziasszonyok munkájáról, akik az ünnepi sorozatos családi étkezésekre előkészülnek, sok esetben már hetekkel korábban és folyamatosan.
A TUMAG gondolatai
Azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak őseink a téli ünnepeknek, elárulja a szó eredete. Ne menjünk túl messzire, elég, ha megnézzük azt az időszakot, amikor a magyarok találkoztak a szlávokkal. A magyar szavak egy jó része szláv eredetű, így van ez a karácsonnyal is: a régi szláv nyelvben található a “korcsun” szó, amely lépőt, átlépőt jelentett...
A TUMAG gondolatai
Ablaknyitogatás a TUMAG csapatával – december 1.
A legenda szerint az első adventi naptár pont egy ilyen türelmetlen gyermek kérdésének kielégítésére jött létre a XIX században. Egy német édesanya kartonpapírra felírta a 24 számot, s mindegyik mellé cukorkát akasztott, naponta egyet levettek a kisfiának. Így tudta Gerhard, hogy hányat kell még aludnia karácsonyig.
Olvasósarok
Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő
Idegesítően csörög a vekker. Mint mindig, ha az éjszakai alvás egy bizonyos kor után, nyűg, hajnal felé aludtam el. Persze, hogy indulatokat vált ki a berregés. Fejem centikre kidugva a paplan alól, helyére teszem mormogásomat, s egyik szemem nyitom a másik után. A sötétítőfüggönyök árnya mögött, kintről éppen csak világlik a reggel.
Toldi Zsuzsa mesél
Olvasósarok
A TUMAG gondolatai
Február 2.
Mi fog történni a medve barlangja előtt? Hamarosan számíthatunk az idő felmelegedésére, vagy hosszú telünk lesz?
A TUMAG gondolatai
Olvasósarok
Zúgjatok, zúgjatok karácsonyi harangok!
Megváltó születését kongassa érces hangotok!
Bim-bamm, bim-bamm, hívjatok misékre!
Szóljatok napkeletnek, napnyugatnak,
északnak és délnek!
Zúgjatok szent emlékének,
karácsony hajnalán és éjféli miséken.
Olvasósarok
A félig leszakadt ajtót félrehúzva beléptek a templomba. Égett gerendák, megroggyant padok között haladtak a szentély felé. Az oltár fölött ülő fej nélküli Mária szobor még mindig ölelésre tárta karjait, szinte hívta a két katonát. A hadnagy térdre borult, a sérült szobrot nézte. Magában számolgatva döbbent rá, hogy egyrészt karácsony van, másrészt lehet, hogy már megszületett a gyermeke.
Olvasósarok
Hétköznapokon, egyszerű szövőgyári munkáslányként nadrágban járt, és télen gyapjúsálba bugyolálta a fejét, de karácsony előtt mindig átváltozott.
37 évesen, abban az időben vénlánynak csúfolták, de akkora szíve volt, amibe belefért négy keresztgyerek, a húgai fiacskája és három kislány. Élt-halt értünk. S minden karácsonyon varázsolt. Komolyan!
1966-ot írtunk...
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 22. Az “Öreg Halász” elbeszéléséből:
“A halászlét a halmester főzte, és annak egy tanyavetés időtartama alatt el kellett készülnie, ezért kilós aluli vegyes halból (ponty, csuka, kecsege, kárász stb.), válogattak, amely az adott vízterületen kifogott halak fajtájától függött. Lényeg, hogy ponty, csuka és kárász a legapróbb kopolyákba is megélt…” (Magyarázat a folytatásban, ahol a halászlé történetéről is lesz szó.)
A TUMAG gondolatai
Toldi Zsuzsa mesél
Olvasósarok
...mert porból lettél s porrá leszel...
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Toldi Zsuzsa mesél
Októbert írtunk. Kiskócsagnak máskor már hűlt helyét őrizte a nádas, amikor hideg szél korbácsolta fel a hullámokat, döntögette előre meg hátra a nádszálakat. Kiskócsag azonban fent repült az égen. Nagyon szépen repült. Hátranyújtotta hosszú lábát, S alakban meggörbítette nyakát, nagyokat csapkodott fehér szárnyaival. A fehér jelenséget a kis lile vette észre, aki fehér mellényt viselt, s a nyakát fekete sálcsík fonta körbe. El is kelt a sál a hideg októberben! Megvárta, míg a kiskócsag leszáll.
Olvasósarok
Erdős Attila - Art díjas író, költő
Csendben állok egy kopár fa alatt, és felnézek az égre vénült bódulatban. Mintha az első nap lenne, az első, ifjú gyermeki alkalom, hogy a fák kései, ősz üzenetét elmondhatom.
Olvasósarok
A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy érdeklődési körük nincs szinkronban egymással. Pál imádta a délibáb látványát, a fű zöldjét, a rét tarkaságát. A patak csörgedezése lenyugtatta, szinte zene volt füleinek. Imádta a gyöngyharmatos hajnalokat.Ellenben a lepkelány szeretett délig lustálkodni. Idegesítette a patak csobogása. Giccsesnek tartotta a mezei virágok tarka színeit,formáit. Mindent, mindenkit állandóan kritizált. Senki, és semmi nem volt kedvére való. A lány önző, féltékeny, racionális, és keményszívű volt. A fiú érzékeny, idealista, ábrándozó, lágyszívű, örök-szerelmes típus...
Olvasósarok
Bern Andi írása
„Ez egy finom úriház” – mondogatta főbérlőasszonyom. „Innen nő nem lép meztelen szájjal utcára.” Ha postás érkezett a nyugdíjával, a házas nevét írta alá, majd félmosollyal mindig hozzátette: „De ez a -né már régen nem aktuális.” Nyári estéken az erkélyen ült hosszan, és a hegyeket nézte, a Rózsadombot, ahol egy férjet és egy kertes villát hagyott a háta mögött valamikor...
Olvasósarok
Nos, neki, a „Babának” története van. Nagyanyám 1908-ban született, s kilenc éves volt, mikor a „Nagy Budapestben” lakó keresztmamája életében először felvitte magához. Nagymamám először ült vonaton, villamoson meg pláne, a budapesti csodavilág elvarázsolta. Keresztmamája annak az Endresz Györgynek a sógornője volt, aki elsőként átrepülte az óceánt repülőgéppel. Büszkék is vagyunk a mai napig a híres rokonra! Nagyanyám az egyszerű életből hirtelen belecsöppent a jólétbe, a pesti forgatagba. Ámult-bámult, csodásan érezte magát, haza se kívánkozott.
A TUMAG gondolatai
Élt köztünk valaha itt a földön (úgy kétezer éve) egy csupa nagybetűs EMBER. Tulajdonképpen nem tett semmi különöset. Élt elrendelése szerint. Élt a parancsolatok szerint. Élt a földi küldetése szerint. Etalonként, idolként, jövendőbeli vezetőként, királyként. Isteni élete példáján keresztül tanította a Hit gyakorlását és lényegét, a teremtés perspektíváját és tisztességét. Bár születése is természetfeletti, mennyei csoda és kegyelem, az életének értelme az egyszerűsége volt.
Olvasósarok
Valami nagy baj van ezzel a világgal. S ami még nagyobb baj, hogy mindezt már rég óta tudjuk, mi több, beletörődően elviseljük… Elviseljük? Beletörődően? A „fene” a jó-dolgunkba… na, ne! Csodaszép, több-száz éve szokásos, már – már őshonos, szívet – lelket gyönyörködtető népszokásaink vannak. Irigyel is jócskán értük bennünket Európa, és a távoli nagyvilág. Regéink, dalaink, vándoraink, tollforgatóink, s nagyhírű zenészeink által ismertek még abban a miliőben is, ahol azt sem tudják, hol van az otthonunk, s hazánk. A „tavaszi szél vizet áraszt” dallam, és ízvilága mellett, ilyen csodálatos népi szokásunk a vallási eredetű, húsvéthétfői locsolkodás.
Olvasósarok
Olvasósarok
Olvasósarok
Art díjas író, költő versei
A versek felolvasásra kerülnek május 17-én a Budapesti Krúdy Irodalmi Kör rendezvényén
Olvasósarok
Olvasósarok
Olvasósarok
Olvasósarok
Olvasósarok
A TUMAG gondolatai
Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő
Istenem! Néhány héttel ezelőtt hogy dicsértük a koratavaszt idéző természetet, s hiányoltuk előtte, karácsonykor, szilveszterkor a hó elmaradtát, varázsát! Valahogy akkor természetellenes volt majd’ minden. Szenteste egyik legnagyobb ismerve a család együttléte mellett a nagypelyhekben hulló hó, s szilveszterkor is nagyobb a jókedv, ha a felelőtlenek kezében felrobbanó petárdák kártékony hatásai helyett vidáman csúszkál odakinn két koccintás között a jókedv.
Olvasósarok
Kanizsai József, Arany Nívódíjas író
A férfi szép lassan bandukolt a kétsávos úton. Az utat borító sűrű, tejfehér köd nem ütött el a bőre színétől, amely körbe zárta.
Nem volt nagy forgalom, néha szembejött vele egy-két gyerek, fiú, néha egy kislány, mind nevetve integettek neki. Vajon hova mehetnek így felügyelet nélkül, morfondírozott magába.
Persze előfordult, hogy pár férfi és nő, ritkán gyerek is elszáguldozott mellette.
Olvasósarok
Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő
Letudtuk az idei farsangot. Elégettük a tél szalmabábuját…
A vasárnapi, a mohácsi busójárás, az egyéb helyeken elégetett - telet jelképező szalma-bábuk , a fatönkhúzások, az utolsó maszka, - alapítványi, és egyéb bálok letudtával kifejeztük igényünket a tavasz eljövetelére. Bár nem volt olyan kegyetlen az idei tél, mint az előző, - elég volt belőle.
Jöjjön a kikelet, nyíljon a tavaszi kikerics és az ibolya – ha már két héttel ezelőtt a Teremtő belekóstoltatott bennünket a hóvirágos tavaszillatba.
A TUMAG gondolatai
A három király ünnepe - Spanyolországban ez a nap a gyermekeké
Spanyolországban a karácsonyi ünnepek fénypontja január 6. napja. Bár az emberek állítanak karácsonyfát és megajándékozzák gyermekeiket decemberben, az igazi ünneplésre ezen a napon, a háromkirályok napján kerül sor.
A háromkirályok látogatásának ünnepe és a vízszentelés 6-án van. Helyenként a víz mellett tömjént, krétát és sót is szentelnek. Régen a házigazda a szenteltvizet hazavitte, amelyből mindenki ivott, hogy megóvják magukat a torokfájástól.
Olvasósarok
Senki nem költözik január elsején. Kinek jutna eszébe kialvatlanul, ónos esőben, tükörjeges járdán bőröndöket cipelni? Nekem. Egyszer. Egy fiúnak hála, egy fekete szeműnek. Nagy sietve foglalót kellett tennem a legelső szobára, amit aznap kiadásra hirdettek, olcsón. Régi bérház, a Rumbach Sebestyén utca ortodox, „kis zsinagógájának” szomszédságában, ami bedeszkázott ablakaival, omló vakolatával is büszke némasággal vetette meg Dohány utcai nagy testvérének modern hívságait. Kis lakás a harmadik emeleten, járdára néző egyetlen ablakkal, udvari gangra nyíló bejárattal. Ha kihúztuk az ágyat, megtelt a szoba. Hárman aludtunk, benne, lányok. “Te is érzed a bolygó lelkeket a lámpa körül?”
Olvasósarok
Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő
Közeleg az év utolsó napja. Kinek még nem volt eddig ötlete, kérdések között hánykolódik: Hol is töltsem a szilvesztert? Ha igen, és megvan a hol, mit is vegyek fel, milyen legyen a frizurám?
A TUMAG gondolatai
A TUMAG gondolatai
Olvasósarok
A júdeai csendes éjben egy magányos csillag köszönt a tovasiető napkeletiekre. A büszke esthajnal szemében tétova volt a mosoly, az oly’ sokat látott Holdnak is Betlehem felé mutatott a fénye.
Két fehér, meg egy szerecsen után porzott az út, s az elágazásnál, még nem állt a kereszt. Mirha és tömjénillatú ruhájukba burkolózva útjuk - titok –, a mosom kezeimet későbbi átka, már akkor, minden názáreti bokrot és fát körbevett.
Olvasósarok
Az asszony felkapta a fejét a hangos kopogásra, nagyot sóhajtott majd elindult megnézni, vajon melyik hitelezője jött a követelésit behajtani. Csengő nem szólt, hiszen már az áramot is kikapcsolták náluk, a fűtés is fával történt, persze, ha sikerült fát szerezni. Férje meghalt egy balesetben, magára maradt négy gyerekkel. Már egy éve nyomorognak, egyik adósságból ki a másikba be. Nagyon szomorú karácsony elé néztek.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 18. Karácsonyi vásárok
Európa nagy városaiban meseszép karácsonyi vásárok vannak, és szinte minden valamit magára adó uniós országban rendeznek egyet műsorokkal, kézműves ajándék kínálattal és az ország jellegzetes étkeivel. Ezek a városok versenyeznek, hogy évről évre többet és jobbat nyújthassanak az idegeneknek, s a különböző szempontok szerinti statisztikák élére kerülhessenek. Milliók kelnek útra, hogy a sokat hallott csodás, fényárban úszó vásárokat láthassák, és átérezzék hangulatát, ha csak egy napra is.
A TUMAG gondolatai
Mit adhat nekünk Luca és mit vihet el? - Adventi ablak december 13. Luca napja
Az elmúlt évtizedektől egyre gyakrabban találkozhatunk Luca nevet viselőkkel. Kedves ismerősöméknek nemrég született kislánya is Luca lett. E név hordozói talán sokkal többet kapnak “magyarságunkból”, s bízom benne, hogy jó kedvvel veszik e játékos szokások művelését is. Kezdjünk is bele a kifogyhatatlan Luca napi szokásokból néhányba, hogy kedvünkre válogathassunk belőlük.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 12. - Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő
Advent a mi számunkra a Luca napi maszkás kotyolással, falujárással kezdődött, majd a baráti csoportokban összeálló, báránybekecs pásztoros, Józsefes, Máriás, Kisjézusos kántáló csengettyűs betlehemezéssel folytatódott, ami kitartott egészen szentestéig… Csodaszép időszak volt. Hogy, hogy nem, mi azt hittük, hogy az a természetes, amire jutott is. Karácsonykor, ha nem volt fánk, volt egy fenyőfa ág a nagyvázában, gyertyával. Ha volt fánk, akkor alma, aranyozott dió és gyertya volt az ágakon.
A TUMAG gondolatai
Nem véletlen a „Fekete Péntek” , meg a különböző „kuponos” napok időpontjának sem a megválasztása, hiszen többnyire a karácsonyi vásárlást megkezdő napok közé tartozik akciókkal, kedvezményekkel. Mindezek megszédítik az embereket, mert úgy vélik, még többet vásárolhatnak, még több tárgyat halmozhatnak maguknak, s úgy érzik, hogy többek lehetnek ezzel. Akik próbálják csökkenteni a kiadásaikat, lehet éppen az akciókat válasszák az egyik módnak.
Olvasósarok
M. Kovács Ildikó Kláris Nívódíjas író
Soha nem gondolta volna, hogy így fog örülni ékszerei leértékelésének.
Az a novemberi borongós, nyálkás délután nem sok szórakozást ígért.
Lakásban tölteni az időt egy hároméves nőkezdeménnyel… nem kis feladat.
Kínjában találta ki, hogy tegyék azt, ami neki kislánykorában kedves időtöltés volt – nézegessék az ékszergyűjteményt.
A TUMAG gondolatai
Egy kicsit titokban vagy nyíltan sírunk is, hiszen múltunk, gyermekkorunk, felnőtt életünk szeretett, szellemiségében, személyiségében, identitásában követett szereplői egy másik, egy másabb dimenzióba költöztek, s ami utánuk maradt, az nem más, mint néhány lapátnyi rög, sírkereszt, és a hiány fájdalmas üressége.
Olvasósarok
Október végén, november elején a természet színeinek palettáján domináns a megfakult okker és a vizes rozsdabarna. Az idei vénasszonyok nyarának talán utolsó harmadának napjait éli, nyüstöli a huszonegyedik századi dél – zalai. Odakinn erőlködik a Nap, de langyos melege, kopott fénye messze van már a nyári hétágtól. A Vásárcsarnok környékén mintha temetésre készülnének a városlakók. Majd’ minden ember kezében ott a virág, a mécses és a koszorú. Meg – megállnak, s beszédbe elegyednek egymással az ismerősök, még az ismeretlenek is. – Emlékszel? Hogy is volt? Tudod, már egy éve, hogy elment!
A TUMAG gondolatai
Erdős Attila - Art díjas író, költő
Halottak napján a néma temetők gyertyák gyújtotta esti fényében csak a sárga falevelek zizzennek, amint földet érnek. Mintha az utat mutatnák, merre menjek, hol találhatom Őt meg...
Olvasósarok
Másnap az iskolában Júlia annak ellenére, hogy igyekezett mindent úgy csinálni, a tízórai szünetének idején nem tudta megállni, hogy Sztálin és Rákosi Mátyás képét eltávolítsa a falról. A gyerekek ezt tudomásul vették, azonban Tompáék Pista fia, akinek tenyérbe mászó képe sokszor okozott gondot a tanítónőnek, nem hagyta ezt annyiban. Tanítás után nem sokkal Tompa Elemér már a tanteremnél állt.
- Milyen jogon veszi le a képeket a falról? Ez rendszerellenes! - üvöltötte, miközben öklét rázta a nő felé.
Archívum
Nagy Otília írása
A mitológiai világmodell egyik legfontosabb vonása a világ mindenre kiterjedő szakralitása, „léten kívülisége”. A szervezés szabályait csak a szakrális világ ismeri, minden, ami profán, benne a lét, a káosz is a véletlenek világába tartozik. A mítoszalkotás az emberi kultúra történetének egyik legfontosabb jelensége, mert a mítosz a maga korának világélményét, világértését fejezi ki. Mit is nevezünk túlvilágnak? A véges, időhöz kötött földi valóságunk utáni létet. A holtak vagy a lelkek tartózkodási helyét. Az erről szóló mítoszok a túlvilági hitből fejlődtek ki...
A TUMAG gondolatai
A TUMAG gondolatai
Boldog, kinek tiszta a lelke, aki számára nem kérdés származása, gyökere, s szíve ritmusára dobban a hazaszeretet.
Boldog, aki honban hazátlan, s mégis otthona az anyaföld. Bár távol él, ezerrel a politika által kijelölt határtól, igaz magyar - hosszú századok óta. Ott éltek ősei ezer éven át, ott nemzette apja, s ott szülte anyja, onnan próbálták elűzni, s lenyúzni a hetedik bőrt is róla. Ott, Székelyföldön, Csíksomlyón, a csíki havasok árnyékában büszke székely magyarként él sok-ezernyi, a trianoni szégyen óta magára hagyott magyar, akitől még az újkori politika is megtagadta születésének és identitásának igazolását, kinyilvánítását.
A TUMAG gondolatai
Rácz Géza írása
Létünk természetes dimenziója a létezés, annyira természetes, hogy nem is gondolunk vele. Könnyű volna hinni a teremtésben, az egyszeri és megismételhetetlen csodában. De világlátásunk árnyaltabbá válásával és gondolati horizontunk tágulásával be kell lássuk, nem kielégítő, ha egyetlen teremtésben gondolkodunk csupán. A teremtés nagy mű, opus magnum, túlnő az ember cselekvőkészségén, még gondolat hatókörén is.
Archívum
Bányay Géza
Szómnáthpur régi hindu templomának külső falán félistenek, és a védikus eposzokból vett jelenetek ábrázolatai közt váratlanul megjelenő obszcén csoportozatok hívják fel magukra a figyelmet. Khadzsuráhó és Bhuvanesvara templomainak falain is hasonlóan naturalisztikus érzékiségű reliefek és szobrok sorakoznak. Zarándokok helyett repülőn érkezett túristacsoportok bámulják az ősi építőművészek különös alkotásait, miközben kaján vigyorral, külön élvezettel csattogtatják fényképezőgépeiket.
A TUMAG gondolatai
Olvasósarok
Azon az utolsó estén, mielőtt Angliába indultam volna, a fiú lekísért a buszhoz. Sose felejtem el az arcát, ahogy állt az alsó lépcsőfok előtt, miközben felszálltam. A sofőr ciccegve adta jelét sürgetésének, de ő csak állt ott, egyik lábáról másikra lépve. „Ne haragudj, de szeretlek”- mondta csendes egyszerűséggel. Elindult a busz, mielőtt szavakká tudtam volna formálni, hogy „én már nagyon régóta képtelen vagyok szerelemre.” De értette így is. Nyomorultul éreztem magam.
Olvasósarok
Blank Judit
Naponta tette meg ugyanazt az utat elmaradhatatlan biciklijével. Kicsit kényszeres volt az Öreg. Ragaszkodott hozzá, hogy mindig ugyanarra menjen, ugyanott álljon meg, s ha esetleg ezen, valami okból kifolyólag változtatnia kellett, hát teljesen rossz lett a közérzete, valami rossz előjelnek tartotta. Ismerősei szokták is gúnyolni érte: „Jani bácsi! Ne azon a göröngyös, sáros úton menjen, hiszen épült arra már rendes bicikli út is!”
A TUMAG gondolatai
Olvasósarok
A sötétruhás, törékeny alak reszketve nézett körbe a csatatéren. S hirtelen élesen vágtak a szívébe a szavak: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”
Kezével megérintette a véráztatta földet. Lehunyta a szemét. – Adj egy jelet! – suttogta. – Bármit, hogy tudjam, hol…
Valami megmoccant mögötte. És a szíve kihagyott egy ütemet. Lassan megfordult, s ahogy kinyitotta a szemét, hogy lássa, mi az, a szíve újra furcsán dobbant. Sötét köd emelkedett ki a testekkel borított földből. Mire teljesen felegyenesedett, már látta, hogy fekete köpeny és csuklya borul rá. Dermedten állt, alig kapott levegőt.
Olvasósarok
Olyan sokszor hallottam éltemben, hogy a születésünk, és körülményei meghatározzák egész életünket. Akkor nekem óriási szerencsém van, mert engem egy békés, szélcsendes decemberi napon hozott világra az édesanyám. Ráadásul teljes család várta az érkezésemet, szülők, nagyszülők és négyéves testvérke. Szóval, minden ideális volt egy majdani szerencsés, nyugalmas élet fogadására. Nem úgy, mint szegény Eszterkének! Ő júliusban született. Forró kánikulában iparkodott az édesanyja a kórházba, hogy neki életet adjon. Rekkenő hőség volt, igazán nem volt ideális nap egy gyermek születésére. Világra jövetele előtt pár perccel óriási vihar támadt, jégeső kíséretében.
Olvasósarok
Olvasósarok
Még alig égett el a kis máglya, amit raktam, és alig fújta el a füstjét a friss tavaszi szél, a lelkemben kétely támadt. Ki volt az a titokzatos Annus és Józsi? Talán a dédnagymamám és dédnagypapám. (...)
Fogalmam sem volt, hol is kezdjem a kutatást, de szerencsére ez már a XXI. század elején nem annyira ördöngösség. A számítógépes hálózatokon és más információs forrásokon keresztül sok mindent ki lehetett deríteni.
Olvasósarok
Az idők során sokat gondoltam vissza arra a napra. Nem, nem volt halálközeli élményem, vagy valami hasonló, ahogyan azt egyre többektől lehet hallani, valahányszor régi és új önmagukról beszélnek, bár a személyiség megszűnése, s helyette egy másik létrejötte is egyfajta vég. Majdnem halálközeli élményem kettő és fél évesen volt, amikor kis híján vízbe fúltam, de vigyáztak rám az égiek, meg a bátyuskám, akivel a patakparton játszva elhatároztuk, hogy megmossuk a csizmánkat a vízben, nehogy anyu mérges legyen, amikor meglátja rajta a rengeteg mocskot. Tél volt, jég, hó...
Olvasósarok
Olvasósarok
Nem sejtettem még, hogy az a pillanat, mikor kikanyarodtál az autóval az udvarunkból, s még láttam egy pillanatra integető kezed – mert biztosan tudtad, hogy az ablak előtt állok és követlek tekintetemmel, amíg el nem tűnsz a látóhatárból – egy választóvonal lesz az életemben. Addigi éveimet csak úgy nevezem „az előtti” és az utána következő évtizedet az „utána jövő” időnek. Ahogy intettél, kissé felcsúszott a karodon a sötétkék pulóver… Mosolyogtam, tudtam, hogy te is ezt teszed. Nem sejtettem, hogy utoljára láttalak…
A TUMAG gondolatai
A szeretet és a békesség többnyire csak ünnepi, karácsonyi cselekedet? Mindannyian rendelkezünk mások felé való jóakarattal, s használjuk is ezt a tulajdonságunkat megfűszerezve szeretetünkkel. Gondoljunk csak vissza egy-egy hétköznapunkra, s felfedezzük azt a sok csodát, amely mind viselkedésünkben és gondolatunkban, sőt szavainkban is benne van. Persze, ha mérlegre kell tennünk, biztosan van olyan nap, amit nem tennénk mutatóba egy faliújságra sem.
Archívum
Mikor az autóbuszra felszállt, szemével mindjárt Mártit kereste. Kicsit csalódottan tapasztalta, hogy a hajnali járattal bizony a Potocki család nem utazik. Biztosan édesanyja félreértett valamit, és Mártiék csak holnap utaznak Prágába, ez a gondolat járt a fejében.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 21. Készítsünk üdvözlőlapot gyerekekkel!
Régen, a téli, sötét időben jobban foglalkoztatta az embereket, hogy milyen lesz a jövő. A természet megfigyelése alapján számos népszokás alakult ki, s generációkon keresztül öröklődött. Eljött a Tamás nap, s ha havazott reggel, akkor igen közeli jövendölést mondtak:
"Tamás napján, ha reggel frissen esett hó borítja a tájat, akkor boldog és békés karácsonyra számíthatunk."
Archívum
Egy valóra vált álom - "Hayalim gerçek oldu"
Ha senki nem is mondta, akkor is valahogy az a hit gyökeresedik meg az emberben, mintha az egy ízig-vérig másfajta világ lenne, ahol minden másképp működik, mint nálunk (...). Fura viseletben járnak, fura ételeket esznek, furán gondolkodnak a világ dolgairól, és főleg nagyon másképp néznek a nőkre, a legtöbben így gondolják talán, és így vélte a kezdet kezdetén Çikolata is. Nevezzük így főhősünket, mert nagyon büszke arra, hogy török barátai így szólítják őt, mivel a neve erősen egybecseng a csokoládé török nevével, s ez már az első alkalommal is sokaknak feltűnt, s megtetszett.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 19.
Az antik világ december 24-25-én ünnepelte a téli napfordulót, az újjászülető Napisten ünnepét. A nappalok folyton rövidültek, s december 25-e az addig halódó Nap újjászületését, diadalát jelentette. Ez volt “Deus Sol invictus Mithras”, a legyőzhetetlen nap, vagyis Mithras isten napja. A római birodalomban az első század végén kezdték ünnepelni.
Olvasósarok
Karácsony közeledett, és Harlen, a világot megvető öregúr még mindig nem szólt hozzám. A nagyhangú Madeleine miatt haragudott rám konokul, akivel én beszélni mertem. Utolsó mondata az volt hozzám valamikor nyár végén, hogy: „Válassz, vagy én vagy a némber.” Kinevettem. Homlokába tolta a kalapját. „Jó” - mondta. „Akkor most beszéltünk utoljára.” Madeleine ekkora már rég elköltözött. „Érzem a falakban a vénember gyűlöletét, akárhova megyek, én ezt nem bírom tovább” - sziszegte egy novemberi reggelen, és taxit hívott. Igazság volt a szavaiban.
Archívum
Igaz történet alapján
Többet nem találkozott Jancsival. Még az állomásra sem kísérte ki, mikor a fiatalság körében, a nagypapája társaságában ment a vonathoz, hogy bevonuljon katonának. Csak az ablakból a függöny mögül nézte, szomorú könnyes szemmel. Intett is neki, de ezt senki nem látta. Tudta, hogy Laci, Jancsi legjobb barátja szívesen megadná Jancsi postacímét, de ő mégsem kérte tőle. Igazán megpróbált a szüleinek eleget tenni, megpróbált élni, felejteni. A hétköznapokon nem is volt ez nehéz, hiszen készült az érettségi vizsgákra. De mindig félt a szombat estéktől...
A TUMAG gondolatai
A TUMAG – A Tudatos Magazin 15. Adventi ablakában a gyerekek véleményét kérdezte meg Blank Judit, tanárnő. Nektek mit jelent a karácsony?
I. osztályos Tomi:
Karácsonykor az anya mindig beiglit süt. A nagymamám szerint rosszul csinálja. Szerintem meg jól. Az apa azt mondja, megőrül már a nőktől. Szerencsére még nem őrült meg. Biztos, csak úgy mondja. Azért a karácsonyfa alatt mindig imádkozunk, a nagymama pedig befalja a beigli felét.
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 14. - Alkotók vagyunk mi is!
Nos, ha a legkiválóbb műalkotásokat nézzük a régi koroktól a mai modern művészetig, lehet, olykor ámulunk, máskor meg lazán elszóljuk magunkat, hogy "ilyet én is tudok”. Na most itt ragadjunk le, az “ilyet én is tudok”-nál. Mit is tudsz? Keress, kutass az elmúlt éveidben, a gyermekkorodban is, és vedd számba, hogy mit tudsz! Mindegy, hogy van-e gyereked vagy nincs, tudsz valamit. Kezdd el, és alkoss! Elárulom, mindannyian művészek vagyunk, csak nem nevezzük magunkat annak. Készítsd el saját karácsonyi műalkotásaidat!
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 10.
Így lehet még titokzatosabb, hogy ki hozza, ki teszi a karácsonyfa alá az ajándékot. Az ajándékozókat legenda övezi, sokszor többféle történetük is van, mint amit ismerünk. Hazánkba Miklós napon a Mikulás vagy a Télapó, karácsonykor a Jézuska vagy az Angyal hozza az ajándékot, titokzatosan a fa alá teszi, mikor mi nem látjuk. Egy nagyon kedves régi erdélyi hagyomány szerint a régió bizonyos részein az aranyos csitkó hozza az ajándékot...
A TUMAG gondolatai
Adventi ablak december 9-e: Az ajándék - szeretettel
Az évszázadok folyamán nagyon sok változás érte a karácsonyi ünnepeket, azonban egy állandó vonás máig fennmaradt. Ősidőktől hozzátartozott az év végi és évkezdő szokások közé mások megajándékozása.
A régi rómaiak újévkor adtak ajándékot. Az év kezdete, a nap fordulója mindenkit örömmel töltött el, s valljuk be, amikor találó ajándékot adunk valakinek, fokozódik örömérzésünk, kellemes melegség, lazulás érzése hatja át mellkasunkat. Azt hiszem mindannyiunk számára...
A TUMAG gondolatai
Szerettessük meg a halat gyerekeinkkel! - Adventi ablak december 7.
Karácsonykor hagyományos ételünk a hal, mely kitűnő étrendi hatása miatt a húsok között a dobogó legtetején található. Ezért mindenképpen ajánlott, hogy legalább kéthetente kerüljön a családok asztalára. Ezzel szemben hazánkban az éves halfogyasztás 70%-a karácsonykor történik. Az egy főre jutó halfogyasztás talán eléri az 5 kg-ot, de messze elmarad a nyugat-európai 35 kg/fő-től.
Archívum
Igaz történet alapján
"Menjél Lacikám. A szüleim nagyon fognak Neked örülni. De nekem most bizony semmi kedvem nincs a kántáláshoz. Tudod, mennyire fájt, hogy Márti szakított velem, mégis reméltem, hogy legalább Őt boldognak, vidámnak látom. Most meg édesanyámtól megtudtam, hogy egész életében egy tolókocsiban fog nyomorogni. Hogyan lehetnék én vidám, mikor Mártinak biztosan nincs boldog Karácsonya?!"
A TUMAG gondolatai
Magyarországon a diákok Miklós napkor beöltöztek Szent Miklósnak, ördögnek (fekete ruhába, bekormozták az arcukat, ebből alakult ki a szarvakat viselő krampusz is), valamint angyaljelmezt viseltek. Bíráskodtak, ijesztgették a gyerekeket, a lányokat, eljátszották, hogy megmentik őket, elűzik a gonosz szellemeket a hosszú éjszakákon. Csallóközben Szent Miklósnak öltözve a fiúk “gyóntatták” a lányokat, majd megcsipkedték, s utána jött az angyal, aki megmentette őket. Hazánkban kialakult a “zajütés”, láncokkal csörgetve járás házról házra.
Olvasósarok
Nemsokára érkezik a Mikulás, de ha csak sejtené szegény, micsoda fejtörést okoz nekem ezzel, remélhetőleg ötvenszer is meggondolná, be merje-e tenni csizmás lábát kis falunkba.
Óriási gondban vagyok. A lappföldi Télapóval nincs különösebb bajom, noha lenne nyomban, amint megállna a kapunk előtt. Nemigen szokott, bár a csuda sem ismeri ki magát ebben a nagy zűrzavarban, mit tudom én, melyik a lappföldi, és melyik sima, mezei magyar, a sok Télapó közül, amit ilyen idő tájt futkosni lát az ember körös-körül. Inkább maradjunk annyiban, hogy a Télapó összes megnyilvánulási formája okosabban teszi, ha – saját érdekében – elkerüli a mi házunk táját.
Olvasósarok
Egyetlenegy angyalka ült csak szomorúan, csendesen.
- Te mit szeretnél? – kérdezték a többiek.
- Tudjátok, ez mind szép és jó, amit kitaláltatok, de megfeledkeztetek valamiről.
- Tényleg? Miről?
- Hát… az emberekről. A Föld, ahol élnek beteg. Nagyon beteg. Beteggé tették az emberek. Ők pedig boldogtalanok e beteg bolygón és hitetlenek. Aki pedig boldog, az sem az, mert fütyül arra, aki boldogtalan. Így várják a Messiás születésnapját. Csak rohangálnak, idegeskednek, hitelekből költekeznek és halálra dolgozzák magukat.
Olvasósarok
Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy öregasszony kiabált vele, amiért véletlenül nekiment a szatyrának.
Megfigyelte, hogy általában hajlott háttal járnak az emberek akkor is, ha semmi nincs a kezükben. Szemöldöküket összevonva, mintha mindig valamiféle rosszallást sugallanának. „Vajon, mi a bajuk?” – tűnődött magában.
-Minek áll az utamba? Nem tudna arrébb ácsorogni?! – rivallt rá egy durva hang. Bizonytalanul tett pár lépést, hogy távolodjon a hang gazdájától.
Archívum
Sok ember vevő lehet a hamis pátoszra, a hazug érzelmességre, de a manipulációt magas szinten űző diktatúrák sem vetik meg az agitatív vagy éppen andalító giccset. Az élet persze bonyolultabb ennél a képletnél, sokszor egy ideig egymás mellett él és mérgezi a lelkeket a rendszer nagyszerűségével kérkedő monumentális köztéri szobor és a hivatalos kultúrpolitika által támogatott operett vagy magyar nóta.
Olvasósarok
Bern Andrea írása
Heten voltunk állandó lakói az éppen motelként és rendezvényházként működő tanyának, Esther szigorú szemének felügyelete alatt. Esther édesapját kell megemlíteni mindenekelőtt. Nevezzük talán Henry-nek a cambridge-i, öltönyös urat, aki hivatalosan főbérlőként követte a ranglétrán a „kőműveseket”. Henry négy ország irodalmát olvasta végig, mindet a saját nyelvén. Emellett rendületlenül hitt a varázslók létezésében, és abban is, hogy a mágusok néha éjjeli lepkévé változnak, s kulcslyukakon surrannak be, hogy kémkedjenek. Fő szakterülete a használt mosógépek beszerzése volt. Ebben nem akadt párja az egész szigeten.
Archívum
Igaz történet alapján
Jancsi Mártira gondolni sem mert, hiszen a falu legszebb lánya volt, református, meg a családja régi gazdacsalád, míg János ősei csak egyszerű zsellérek voltak... Ezért nem is akart barátjának, Lacinak hinni, de azért belekarolt Mártiba. Amilyen melegen, őszintén simult hozzá a lány, azt nem lehetett félreérteni. Ez a karácsonyéj csak róluk szólt.
Olvasósarok
Talán nem létezik ember, társadalom, vagy kor, amelyiknek nincsen meg a maga titka. Legendákat olvasunk, hallunk titkos kincsekről, vagy olyan titkokról, amelyekre ha fény derülne, még emberéletek is veszélybe kerülnének. Én egy olyan családi titokról írok a novellámban, amiről senki a családban nem beszélt, csak régi, elsárgult levelek árulkodtak egy bontásra ítélt parasztház padlásán, elrejtve egy faládikóban. Emberi sorsok, emberi vágyak, gondok, örömök és tragédiák titkai.
Olvasósarok
November utolsó csütörtökét követő vasárnap, advent első vasárnapja. Még néhány fáradt fényű, ködtől, zúzmarától meggyötört nap, s megjelennek az utcákon az első karácsonyi árusok, s ránk köszön a várakozás. Az eljövendő előtti utolsó hetek Advent előszobája. Letudjuk a Luca-napot, emberarcú kívánságok telepednek gondolatainkra. Írhatnám úgy is, ebben az őrült, idegbeteg, lélektelen, rohanó és taposó világban, többnyire furcsa kívánságaink vannak.
Olvasósarok
2015 augusztusa volt, mikor visszajutottam Angliába. Szerencsét próbálni, mondhatnánk, de talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy folytatni a félbehagyott munkát egy második világháborús magyar hagyatékkal, történészként. („Szavak” – cseng a fülembe mesterem hangja „Történetet ír, Andrea, vigyázzon a szavakkal. Mondja mindig éppen azt, amit mondani akar.”) Egészen pontosan tehát Horthy Miklós családjának hagyatékát indultam kutatni és publikálni Dél-Angliába. Saját tapasztalatlanságom – talán ügyetlenségem – folytán önfenntartóként. Egy meseszép ősz, és egy emberpróbáló tél erejéig így, mint helyi mindenesnek, Hertfordshire egyik eldugott farmja adott nekem otthont.
Olvasósarok
(...) Akkor látom, hogy az egyik húr el volt szakadva, és a szakadásnál csak összetekerték egy csomóba. Azt mondtam ( csak úgy magam elé, nem mintha bárki is lett volna a szobában ) ezt én így nem veszem meg 5 ezer forintért sem, merthogy ennyibe került. Nem tudom honnan és hogyan, de ott terem a lány, akitől vettem. Én továbbra is ülve maradok, ő állva járkál fel és alá. Próbál meggyőzni, hogy ez nem nagy dolog, könnyen rendbe lehet hozni és jó áron veszem...
Olvasósarok
Olvasósarok
HUMOR
Csodával határos módon, sikerült magamat belepréselni a szoknyába, és a fidres-bodros blúzba. No, még egy kis smink, és indulhatok! Az utcán már éreztem, hogy nem a legjobb választás volt a szoknya. Nagyon szorít. Nem baj, majd ha leültem, lehúzom a zipzárját. Egyre rosszabbul érzem magam. Órámra nézek, már nincs idő visszamenni, átöltözni! No, mindegy! Igyekszem aprókat lélegezni, és szaporán lépdelni. Minden lélegzetvételnél úgy érzem, mindjárt szétszakad a szoknyám! És a blúz is kényelmetlen!
Olvasósarok
Odébb kellene vinnem a széket, de inkább megpróbálom így is elérni. Már-már derékszögbe hajlok jobbra, nyújtózkodva a függönyhöz, mikor hirtelen kicsúszik alólam a szék. „Hála” a lélekjelenlétemnek, estemben megkapaszkodom a függönybe, de gyorsan kiderül, hogy még 60 kg-t sem bír el! Én ráhuppanok a féltve őrzött csavart pálmámra, a függönyön pedig legalább 50 cm-es szakadás tátong. No, tessék! Micsoda nap! És mindjárt itt van. Úristen! Mit csináljak most?
Olvasósarok
Egyetlen lánya az ország másik felében élt, az Öregnek nem is ez fájt igazán, hiszen az az élet rendje, hogy a gyermekek szárnybontogatásuk után saját életet élnek. Nem is akarta ő soha magához láncolni. Hanem az fájt igazán, hogy ő is magányosan tengeti életét, nem sikerült társat találnia. Szakmájában sem tudott elhelyezkedni, pedig mindig szorgalmas, törekvő teremtés volt. Valami konyhán talált állást, és ennek is örülni kellett, nem mintha ezért tanult volna az egyetemen.
Olvasósarok
KATONA ZOLTÁN ÁLMA - Láthatatlan vagyok!
(...) Éppen másztam lefelé az egyik ház faláról anélkül, hogy feltűnt volna, hogy a levegőben mozgok, vagy hogy tudok járni a falon anélkül, hogy leesnék. A földön, a járdán "normális" embereket láttam járkálni össze-vissza. Észre se vettek, pontosabban nem láttak engem egyáltalán. De én láttam őket. Valamiféle furcsaságot éreztem, és mihelyt lenéztem a lábaimra, ráeszméltem, hogy nem érintik a talajt. Egy méterrel a járda felett lépkedtem, mintha csak egy puha, süppedős gumiszőnyegen járnék...
Archívum
Dódi annyira megijedt, mikor Annus elájult, hogy ösztönösen hozzáhajolt, fejét felemelte, és azt tette, mint mikor kisgyerekkorában nagy baj volt, és édesanyját sírni látta: „Mama! Édesanyám!” - szólongatta rémülten. A gyermek a szíve mélyén nem tagadta meg az édesanyát. Mr. Laker meglepetésében mozdulni sem tudott, de azért segítségért kiabált, mire a villából kiszaladt William, a fiatalabb fiú, aki éppen otthon volt Angliából, és a szolgálók is, köztük Kati, a szakácsnő. Annus lassan visszanyerte eszméletét, de nem merte kinyitni a szemét. Valahol sejtette, hogy ennek a pillanatnak be kell következni, de bízott benne, hogy az nagyon sokára lesz.
Archívum
Már azért sem akart kiutazni, mert a harmadik szomszédban lakott Sándor Irénke. Nagyon szemrevaló lány volt. Dódi már többször is hazakísérte, és úgy tapasztalta, Irénke is szívesen veszi a közeledését. Igaz, hogy még élénken emlékezetében volt Cleveland, a kis falucskához képest nyüzsgő, mozgalmas élete. Eszébe jutott a sok automobil, a gépgyárak. Mivel rajongott a gépekért, ez nagyon csábító volt számára. A végén beadta a derekát.
Archívum
Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben. Tudta, hogy a munkásnegyedből kevesen járnak a város gazdagabb negyedeibe, de úgy gondolta: „az ördög nem alszik!“ Meg a Cleveland-i magyarok közül is többen tehetősebbek, gazdagabbak lettek. Voltak már második generációs magyarok, és a fiatalok ritkán választották életpályának a bányászatot. Voltak magyar üzletemberek, vállalkozók, sőt Annus tudott egy-két magyar orvosról is, akinek pacientúráját elég nagy százalékban a magyarok alkották.
Archívum
Próbáltam megérteni az üzenetet, de egyelőre nem sok sikerrel. Miért épp márvány? Miért pont fehér? Na és azok a nagyon is eleven szemek, a szúrós pillantással?
Amit még sosem említettem neked, az az a furcsa gondolat, ami egyre inkább meggyőződésemmé vált, jelesül, hogy egy bizonyos, valaha élt személy szeretne üzenni ennek a mai kornak, mit ad Isten, épp általam. No, persze – csatornázásról meg effélékről életemben nem hallottam még akkoriban - eleinte én is csak mosolyogtam a gondolaton, megértem, ha netalán e pillanatban Te is így teszel...
A TUMAG gondolatai
Archívum
Így ismerkedett meg útitársával, akit Mr. Lakernek hívtak. A hajóút hosszú volt, barátságot is kötöttek. Annus megtudta, hogy Mr. Laker özvegy ember, két kamasz fiú édesapja. Szintén Cleveland-be utazik, ahol egy jól menő gépgyára van. Annus maga sem tudta, hogy jutott eszébe, de azt mondta az úriembernek, hogy ő is özvegyasszony, és gyereke nincsen. Még azt is kitalálta, hogy elszegényedett magyarországi földbirtokos felesége, és a férje a háborúban tűnt el. Mikor ennyire belejött a hazudozásba, már nem volt nehéz azt is hazudni, hogy az ő szülei, és a férje szülei is meghaltak, neki nem maradt Magyarországon senkije.
A TUMAG gondolatai
A TUMAG gondolatai
A TUMAG gondolatai
Olvasósarok
Esti busz, Brightonból Peacehavenbe. Felszáll egy fiúpár. (Igen két fiú, igen pár, ha baj, ne olvasd tovább, légyszi.) Kamaszok. Egy vörös, egy barna. Valami elit fiúiskola valami puccos, esti rendezvényéről jöhetnek, frakkban, fehér ingben. Már nem szomjasak. Leülnek mögém. Mocorgás.
A TUMAG gondolatai
A TUMAG gondolatai
Archívum
Mégis a szülőknek újra segíteni kellett, hogy Annus 1922 márciusában elhagyja szülőfaluját, és most már a gyermekeit is, hogy Cleveland-be utazzon. Kicsit szégyellte is magát, hiszen mikor először utazott Józsival, félelem volt benne, most meg vágyakozás.
Archívum
Szerencsére otthon nem romba dőlt ház, vagy rendetlenség fogadta őket, amitől Annus kicsit tartott, hanem még az istállóban is be volt kötve egy fiatal üszőcske, és még az ágy is be volt vetve a hátsó házban. Egy csahos kis pulikutya is megugatta őket, csak akkor tágított, mikor Annus testvére, a Zsuzska kiszaladt fogadni őket.
Archívum
Te ismersz olyan embert, akinek veleszületett, Istenadta tehetsége van bizonyos szakmákhoz, mégsem választhatta hivatásul azt a szakmát, mert a személye, a viselkedése, a nézetei, vagy bármi egyéb, nem voltak szimpatikusak azok számára, akiknek a kezében volt a döntés joga? Én több ilyet ismerek. Döbbenetes tehetséggel születtek, mégsem művelhetik, amihez értenek, csak mert ilyen-olyan oknál fogva nem végezhették el a szakképzőt, nincs bizonyítványuk a tudásukról. Márpedig ha az embernek nincs pecsétes igazolása arról, hogy ért valamihez, akkor nem is ért, és punktum!
Archívum
Archívum
Archívum
Délutáni szendergésemből furcsa neszre ébredtem. A háló egyik sarkába állított nádkanapé nyikorgott fel, nem túl hangosan, ám annál fülsértőbben, mintha valami roppant súly nyomná, egyszer, kétszer, háromszor. Addig-addig, hogy szédelegve felemeltem a fejem, és égő szemgolyókkal odapillogattam. Mit mondjak? Menten kipattant a szemem, az álomnak nyoma veszett, helyét valami leírhatatlan érzés vette át. Csodálkozás, döbbenet, értetlenség és némi rémület. A kanapén egy fura alak ült, kényelmesen hátradőlve, egyik karját a karfán, másikat a kanapé háttámláján nyugtatva, s közben rezzenéstelen pillantással engem figyelt.
Archívum
A háború bizony minden tervüket, számításukat áthúzta. Józsi is, és Annus is nagyon jól tudta, addig haza nem mehetnek, amíg otthon háború van. Minek rohannának a vesztükbe, minek mennének egy békés világból bele a pokolba. Az is megtörténhet, hogy még csak haza sem érkeznek, már Józsit várja a behívó, és mehet ő is a lövészárokba, ágyútölteléknek. A másik gond az volt, hogy a megspórolt pénzt sem merték hazaküldeni, hiszen a postavonalak már nem voltak megbízhatóak.
Archívum
Éveken át voltak álmaim, melyek minden valóságnál valóságosabbnak tűnnek, és olyan élesek, hogy képtelenség őket elfelejteni. Az álmok mindig utalnak valamire, tudatni akarnak velünk valamit, csak ember legyen a talpán, aki megérti őket. Sokat a mai napig nem tudtam értelmezni, de eljön majd az idő, amikor megértem az üzenetét, ebben valahogy biztos vagyok.
Archívum
Igaz, hogy Józsi nagyon félt attól, hogy nap, mint nap a bányaakna poros, nedves környezete vette körül, de lassan megszokta, hiszen a munkaidő végeztével mindig visszatért Isten áldott világába. Nem is gondolt arra, hogy Annusban is vannak félelmek. A felesége kész vacsorával várta, akár naponta tiszta vasalt ruhát tett elé. Soha egy zokszó, egy panasz nem jött ki a száján. Józsi, mióta Cleveland-be érkeztek, csak Annus mosolygós, elégedett arcát látta.
Archívum
Mivel nem volt útlevelük, Puzdák Pisti tanácsai szerint jártak el. Kicsit körülményesen, de eljutottak Hamburgba, ott már igazán nem volt nagy probléma, hiszen nem ők voltak az egyedüliek, akik abban az időben kivándoroltak Amerikába. Annus a falujuktól egészen Cleveland-ig tartó utat legszívesebben kitörölné emlékezetéből, de ami ott várta, az egy kis faluból jött fiatalasszony szemében csodálatos volt.
Archívum
Meghökkentő gondolatokkal ébredtem aznap. Egy hang a fejemben egyre azt bizonygatta, hogy most azonnal, haladéktalanul, és gondolkodás nélkül regényt kell írnom. Te éreztél már ilyesmit? Próbáltam megértetni vele, hogy ez egy hamvába holt ötlet, de rendre alulmaradtam vele szemben, ahogyan a rá következő évek során is mindig. Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy már a regény részletei körvonalazódnak a fejemben.
Archívum
Próbáltam kibogozni a csomót, ami a levélköteget összekötő zsinóron volt, de ez annyira régi volt, hogy a szőrspárga egyszerűen szétmállott az ujjaim között. Széthajtottam az első sárgás, régi levélpapírt. „Cleveland, Ohio, 1911. július 4-e" - olvastam a jól kivehető, régies, de nagyon szép betűkkel írott dátumot. Már alig láttam a betűket, hiszen lassan fiatal este lett. Száz évet utaztam az időben visszafelé, és még csak a levelek talán egyharmadát olvastam el. Családom eddig ismeretlen tagjaival találkoztam, és beletekinthettem a sorsukba.
Archívum
Archívum
Kicsit nehezen nyílott a fedele, biztosan régen emelték fel. Mintha egy régi kalózláda fedele lenne, még hallottam, is a rozsdás csikorgást. Végre kinyitottam, és csalódotton tettem volna oldalra, mert csak egy zsinórral összekötött levélcsomag volt benne. Valami belső hang mégis azt súgta: „Ne tedd félre, olvass bele!“ Néztem ezt a jókora levélcsomót, arra gondolva, mennyi időt vesztegetnék el, míg ezen végigrágódom, de mégis győzött a kíváncsiságom.
Olvasósarok
Magyar magány a kenguruk földjén
Tolókocsiját az ablakhoz gurította, és csak bámészkodott. Eukaliptusz fák meredtek rá némán. Magában a napokat számolgatta. Mire barátja beszerezi, amit kért, az legalább 2 hét. Postára adja, elküldi… talán egy hónap múlva ideér. Nem, semmiképpen nem kaphatja meg előbb!
Olvasósarok
Bekapcsolja a televíziót, szereti a sportműsorokat. „Ennek a meccsnek is vége van már, későn kattintottam ide.” Cél nélkül kapcsolgatja a tv-t, egyik adón sem talál kedvére való műsort. „Miért nem ér rá senki? Beülhettünk volna egy pohár sörre, vagy feljöhetett volna Marcsi. Biztosan nem tud elszabadulni otthonról.” – nyugtázza magában. Még egy pillanatra látja az egyik adó reklámját. Egy kis villanyvasutat, ahogy zakatolva rohan a kis játékvonat a síneken.
Olvasósarok
Hát itt állt épp ma reggel Richard hentes, Richard hentes fia, Richard hentes unokája, a Richard és fiai hentesbolt ablakában. Integetett messziről, ahogy leszálltam a buszról, s egy még vonagló lepényhalacskát mutatott fel széles mosollyal a kirakatában. Emlékezett, hogy hónapok óta fejlődő, egyre erősödő húsundorom alól az egyetlen kivétel ez a sós tenger ízű kis hal. Sokadig próbálkozása, hogy húsevésre szoktasson. Vagy talán épp az ellenkezője? Mosolyogtam, s a bortól hangos lordok versikéjét zümmögtem neki vissza a kirakaton át.
Archívum
Olvasósarok
A belső szobában bújtak Karády, és a tábornok, ébren. Ott, ahol most a galagonyabokor nő a küszöb alól.” Mindig valami mosolygással vegyes döbbenettel néztem erre a szerelemre, a csontos, mély tónusú, lányokhoz vonzódó dívára, aki egyetlen délután alatt, mint egy gyerek bolondult bele a köpcös, kopaszodó Ujszászy István tábornokba, a katonai hírszerzés vezetőjébe, a kor mamelukfejű elitjének talán egyetlen európai módon valamirevaló koponyájába. Belebolondult, hogy aztán ki is tartson mellette, Gestapo elől bújva, és német verőlegények pincebörtöneiben is. „Karády-t talán nem is keresték volna, ha nem követi Újszászy-t ide.”
Archívum
Ültem a számítógép előtt, és elmélyülten püföltem a billentyűket, amikor hirtelen minden egyes sejtem ordítozni kezdett, arra figyelmeztetve, hogy áll valaki a hátam mögött. Biztos te is éreztél már hasonlót. Pötyögtem tovább, mintha mi sem történt volna, abban a szent meggyőződésben, hogy minden bizonnyal hat, és tizenkét éves lányaim egyike akar rútul megtréfálni, mondjuk ilyesmivel, hogy jól rám ijeszt, és aztán alaposan kikacag. No, gondoltam, abból nem eszel!
Olvasósarok
Templomba indultam ma reggel. Elkéstem. "Jól van" - mondtam a busznak, a dupla tetejűnek. "Akkor vigyél akárhova, ahol véget ér az autóút, zöldek a lankák és alattuk acélszürke a tenger."
Olvasósarok
Nekem természetesen le kellett írnom, hogy „elmondása alapján...” álló autóból rángatták ki és csak egy sört ivott. A helyzet furcsaságát fokozta, hogy Géza előttünk megjárta a szomszéd kisváros ügyeletét is, ahol egy általam jó szakembernek tartott kolléga ügyelt. Biztos, ami biztos, azzal is leíratta a történteket.
Olvasósarok
Ősz, Te Csodás! Vagy mégsem? Paul Verlaine verse gyönyörűen illusztrálja az ősz sötét búskomorságát, amit mind a magyar, mind a világirodalom számtalan alkotása leír. Nem szeretnék véletlenül sem verselemzésbe bocsátkozni, azért választottam ebből a versből néhány sort, mert a sok mély hangrendű magánhangzó is az ősz komorságának hangulatát idézi. De vajon az ősz tényleg az elmúlásról szól-e?
Olvasósarok
Júniusi nap volt, ültem egy bokrok között bújó padon a sétányon, tanultam – és verseket írtam a fiúhoz, a szőkéhez, aki tizenkét évvel volt idősebb nálam, s vőlegény volt, de én azért szerettem. Vagy legalábbis szentül meg voltam győződve erről.
Olvasósarok
Nem nézett hátra, gyors iramban szaladt a tölgyfához. Jólesően nyúlt el alatta, hátát szorosan a törzséhez támasztotta, be is hunyta szemét. Álom azonban nem jött rá. Egyfolytában a kis farkasra gondolt, majd mielőtt még bármilyen gondolat is megfogalmazódott volna benne, szinte gépiesen felkelt és elindult az irányába. A hold jól megvilágította útját.
A kifejezés nincs kapcsolva egyetlen tartalomhoz sem.
2020. május 25.
1,654 Megtekintés
2023. október 17.
137 Megtekintés
2021. augusztus 17.
1,042 Megtekintés
2020. november 7.
427 Megtekintés
2023. január 15.
330 Megtekintés
2022. november 8.
144 Megtekintés
Főszerkesztő: Káli-Rozmis Barbara
Elérhetőségek: (+36) 70-369-7235;
Kiadó:
TEMPT Princess Kft. - Káli-Rozmis Barbara
Székhely: 1164 Budapest, Vidámvásár utca 62.
Weboldalkészítés és tárhely: Prompt Web
Székhely: 2100 Gödöllő, Testvérvárosok útja 28.
Email: office@prompt.hu
