Élők, holtak, ősök, korok és egy üzenet a múltból

Előző rész itt olvasható: Ami EGY-szerű az nagyszerű, de a Szűz kor embere „féleszű”

Próbáltam megérteni az üzenetet, de egyelőre nem sok sikerrel. Miért épp márvány? Miért pont fehér? Na és azok a nagyon is eleven szemek, a szúrós pillantással?

Amit még sosem említettem neked, az az a furcsa gondolat, ami egyre inkább meggyőződésemmé vált, jelesül, hogy egy bizonyos, valaha élt személy szeretne üzenni ennek a mai kornak, mit ad Isten, épp általam. No, persze – csatornázásról meg effélékről életemben nem hallottam még akkoriban - eleinte én is csak mosolyogtam a gondolaton, megértem, ha netalán e pillanatban Te is így teszel, de mivel valami különös módon újra és újra ő került az utamba, róla szólt minden elém keveredő írás – s mint tudjuk, véletlenek márpedig nincsenek, s már szinte az egész világ őkörülötte forgott, szép lassan eljutottam odáig, hogy lássuk, mi sül ki ebből.

Végül is mi bajom lehet, nem igaz? Legfeljebb bolondnak néznek! 

Ez az újabb álmom végképp meggyőzött, mert - visszaemlékezve rájöttem - közben végig ott dübörgött bennem az érzés, hogy a márványba faragott alak ő, és valójában ez az érzés, ez a felismerés rémisztett meg, nem a fekete szemek. Mert bár sok mindenen már nem csodálkozom, s ha fehér márványból faragott figura terpeszkedik a kanapémon, majd minden nehézség nélkül felpattan és felém sétál, mi az a gyilkos medvékhez képest, ugyebár? De hogy ezt egy lassan 1000 éve halott illető tegye, akinek életében semmihez sem fogható hatalom adatott, az már mégiscsak több a sok(k)nál! :-)

Valahogy megbékéltem a gondolattal, hogy talán ő állhatott a hátam mögött azon a pár évvel korábbi napon is, amiről az első részben meséltem, hiszen aznap is épp őróla írtam. Mintha figyelné minden mozdulatomat. Mondom szép lassan megbékéltem ezzel a gondolattal, beszélni nemigen beszéltem róla senkinek, talán ezért is mondom most el mindenkinek. :-) Nem állítom, hogy valóban ott volt valaki, valami, de hogy úgy éreztem, az biztos.

Ezzel kapcsolatban akad még egy érdekes történet a tarsolyomban. Egy szép napon úgy gondoltam, hogy ha ez a bizonyos lélek csakugyan itt sertepertél körülöttem a nap 24 órájában, és kommunikálni is tudunk vele, megkérem őt egy szívességre. Meg is kértem. Talán nem hiszed, de a jelek szerint meg is tette. Majd elmesélem. Szeretném, ha tudnád, hogy most, miközben ezeket a sorokat írom, egy teljesen más szemszögből látom és érzem át a szóban forgó, elmúlt 16 évet, és veled együtt, sőt, neked köszönhetően értelmezhetem azt újra, s ismerhetek fel talán afféle összefüggéseket, melyeket eddig soha, úgyhogy hálával, és köszönettel tartozom neked ezért.

Asztrológiai ismeretek híján nemigen jutottam tovább az ilyen címszavaknál, mint márvány, fehér, emlékmű és ősi korok. A márványról az időtállóság jut eszébe az embernek, vagyis valami, ami sokáig marad fenn, a fehér színről a tisztaság. Márványból emlékművet nagy emberek, vagy jeles események tiszteletére emelnek, vagyis valami nagyon jelentős dologról lehet szó. Az asztrológiai alapismeretek révén lyukadunk ki a Szűz kornál, azaz a jelennél, hiszen a Halak ellentett párja a Szűz, s manapság épp egy átmenetben járunk nyakig a Halakban meg a Vízöntőben, ez utóbbit a keleti zodiákusban emberi alak is jelképezi, érthető hát a márvány ember.

Itt jött el sokadszor is az a pont, amikor azt gondoltam, végre-valahára célba érek, megértek mindent, amit kell, és onnantól fogva csak lógatom a lábam végre, de aztán rá kellett döbbennem, hogy ez az újabb gordiuszi csomó. Ugyanis a Halak-Szűz kor, az ember, az ősmúlt, meg a jelentőségteljes esemény kifejezések így együtt megint ráterelték valamire a figyelmem, ami akkora téma, hogy tudtam, pihenésről meg láblógatásról itt jó sokáig szó sem lehet.

Mert csakugyan volt egy történelmi jelentőségű, mi több, világrengető esemény, ami szigorúan e kifejezések kapcsán az embernek eszébe kell, hogy jusson.

Kép forrása: Rashidaj