2024-12-21 12:48
Jelenleg online: 56 fő
Archívum
Nagy Otília írása
A mitológiai világmodell egyik legfontosabb vonása a világ mindenre kiterjedő szakralitása, „léten kívülisége”. A szervezés szabályait csak a szakrális világ ismeri, minden, ami profán, benne a lét, a káosz is a véletlenek világába tartozik. A mítoszalkotás az emberi kultúra történetének egyik legfontosabb jelensége, mert a mítosz a maga korának világélményét, világértését fejezi ki. Mit is nevezünk túlvilágnak? A véges, időhöz kötött földi valóságunk utáni létet. A holtak vagy a lelkek tartózkodási helyét. Az erről szóló mítoszok a túlvilági hitből fejlődtek ki...
Archívum
Bányay Géza
Szómnáthpur régi hindu templomának külső falán félistenek, és a védikus eposzokból vett jelenetek ábrázolatai közt váratlanul megjelenő obszcén csoportozatok hívják fel magukra a figyelmet. Khadzsuráhó és Bhuvanesvara templomainak falain is hasonlóan naturalisztikus érzékiségű reliefek és szobrok sorakoznak. Zarándokok helyett repülőn érkezett túristacsoportok bámulják az ősi építőművészek különös alkotásait, miközben kaján vigyorral, külön élvezettel csattogtatják fényképezőgépeiket.
Archívum
Mikor az autóbuszra felszállt, szemével mindjárt Mártit kereste. Kicsit csalódottan tapasztalta, hogy a hajnali járattal bizony a Potocki család nem utazik. Biztosan édesanyja félreértett valamit, és Mártiék csak holnap utaznak Prágába, ez a gondolat járt a fejében.
Archívum
Egy valóra vált álom - "Hayalim gerçek oldu"
Ha senki nem is mondta, akkor is valahogy az a hit gyökeresedik meg az emberben, mintha az egy ízig-vérig másfajta világ lenne, ahol minden másképp működik, mint nálunk (...). Fura viseletben járnak, fura ételeket esznek, furán gondolkodnak a világ dolgairól, és főleg nagyon másképp néznek a nőkre, a legtöbben így gondolják talán, és így vélte a kezdet kezdetén Çikolata is. Nevezzük így főhősünket, mert nagyon büszke arra, hogy török barátai így szólítják őt, mivel a neve erősen egybecseng a csokoládé török nevével, s ez már az első alkalommal is sokaknak feltűnt, s megtetszett.
Archívum
Igaz történet alapján
Többet nem találkozott Jancsival. Még az állomásra sem kísérte ki, mikor a fiatalság körében, a nagypapája társaságában ment a vonathoz, hogy bevonuljon katonának. Csak az ablakból a függöny mögül nézte, szomorú könnyes szemmel. Intett is neki, de ezt senki nem látta. Tudta, hogy Laci, Jancsi legjobb barátja szívesen megadná Jancsi postacímét, de ő mégsem kérte tőle. Igazán megpróbált a szüleinek eleget tenni, megpróbált élni, felejteni. A hétköznapokon nem is volt ez nehéz, hiszen készült az érettségi vizsgákra. De mindig félt a szombat estéktől...
Archívum
Igaz történet alapján
"Menjél Lacikám. A szüleim nagyon fognak Neked örülni. De nekem most bizony semmi kedvem nincs a kántáláshoz. Tudod, mennyire fájt, hogy Márti szakított velem, mégis reméltem, hogy legalább Őt boldognak, vidámnak látom. Most meg édesanyámtól megtudtam, hogy egész életében egy tolókocsiban fog nyomorogni. Hogyan lehetnék én vidám, mikor Mártinak biztosan nincs boldog Karácsonya?!"
Archívum
Sok ember vevő lehet a hamis pátoszra, a hazug érzelmességre, de a manipulációt magas szinten űző diktatúrák sem vetik meg az agitatív vagy éppen andalító giccset. Az élet persze bonyolultabb ennél a képletnél, sokszor egy ideig egymás mellett él és mérgezi a lelkeket a rendszer nagyszerűségével kérkedő monumentális köztéri szobor és a hivatalos kultúrpolitika által támogatott operett vagy magyar nóta.
Archívum
Igaz történet alapján
Jancsi Mártira gondolni sem mert, hiszen a falu legszebb lánya volt, református, meg a családja régi gazdacsalád, míg János ősei csak egyszerű zsellérek voltak... Ezért nem is akart barátjának, Lacinak hinni, de azért belekarolt Mártiba. Amilyen melegen, őszintén simult hozzá a lány, azt nem lehetett félreérteni. Ez a karácsonyéj csak róluk szólt.
Archívum
Dódi annyira megijedt, mikor Annus elájult, hogy ösztönösen hozzáhajolt, fejét felemelte, és azt tette, mint mikor kisgyerekkorában nagy baj volt, és édesanyját sírni látta: „Mama! Édesanyám!” - szólongatta rémülten. A gyermek a szíve mélyén nem tagadta meg az édesanyát. Mr. Laker meglepetésében mozdulni sem tudott, de azért segítségért kiabált, mire a villából kiszaladt William, a fiatalabb fiú, aki éppen otthon volt Angliából, és a szolgálók is, köztük Kati, a szakácsnő. Annus lassan visszanyerte eszméletét, de nem merte kinyitni a szemét. Valahol sejtette, hogy ennek a pillanatnak be kell következni, de bízott benne, hogy az nagyon sokára lesz.
Archívum
Már azért sem akart kiutazni, mert a harmadik szomszédban lakott Sándor Irénke. Nagyon szemrevaló lány volt. Dódi már többször is hazakísérte, és úgy tapasztalta, Irénke is szívesen veszi a közeledését. Igaz, hogy még élénken emlékezetében volt Cleveland, a kis falucskához képest nyüzsgő, mozgalmas élete. Eszébe jutott a sok automobil, a gépgyárak. Mivel rajongott a gépekért, ez nagyon csábító volt számára. A végén beadta a derekát.
Archívum
Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben. Tudta, hogy a munkásnegyedből kevesen járnak a város gazdagabb negyedeibe, de úgy gondolta: „az ördög nem alszik!“ Meg a Cleveland-i magyarok közül is többen tehetősebbek, gazdagabbak lettek. Voltak már második generációs magyarok, és a fiatalok ritkán választották életpályának a bányászatot. Voltak magyar üzletemberek, vállalkozók, sőt Annus tudott egy-két magyar orvosról is, akinek pacientúráját elég nagy százalékban a magyarok alkották.
Archívum
Próbáltam megérteni az üzenetet, de egyelőre nem sok sikerrel. Miért épp márvány? Miért pont fehér? Na és azok a nagyon is eleven szemek, a szúrós pillantással?
Amit még sosem említettem neked, az az a furcsa gondolat, ami egyre inkább meggyőződésemmé vált, jelesül, hogy egy bizonyos, valaha élt személy szeretne üzenni ennek a mai kornak, mit ad Isten, épp általam. No, persze – csatornázásról meg effélékről életemben nem hallottam még akkoriban - eleinte én is csak mosolyogtam a gondolaton, megértem, ha netalán e pillanatban Te is így teszel...
Archívum
Így ismerkedett meg útitársával, akit Mr. Lakernek hívtak. A hajóút hosszú volt, barátságot is kötöttek. Annus megtudta, hogy Mr. Laker özvegy ember, két kamasz fiú édesapja. Szintén Cleveland-be utazik, ahol egy jól menő gépgyára van. Annus maga sem tudta, hogy jutott eszébe, de azt mondta az úriembernek, hogy ő is özvegyasszony, és gyereke nincsen. Még azt is kitalálta, hogy elszegényedett magyarországi földbirtokos felesége, és a férje a háborúban tűnt el. Mikor ennyire belejött a hazudozásba, már nem volt nehéz azt is hazudni, hogy az ő szülei, és a férje szülei is meghaltak, neki nem maradt Magyarországon senkije.
Archívum
Mégis a szülőknek újra segíteni kellett, hogy Annus 1922 márciusában elhagyja szülőfaluját, és most már a gyermekeit is, hogy Cleveland-be utazzon. Kicsit szégyellte is magát, hiszen mikor először utazott Józsival, félelem volt benne, most meg vágyakozás.
Archívum
Szerencsére otthon nem romba dőlt ház, vagy rendetlenség fogadta őket, amitől Annus kicsit tartott, hanem még az istállóban is be volt kötve egy fiatal üszőcske, és még az ágy is be volt vetve a hátsó házban. Egy csahos kis pulikutya is megugatta őket, csak akkor tágított, mikor Annus testvére, a Zsuzska kiszaladt fogadni őket.
Archívum
Te ismersz olyan embert, akinek veleszületett, Istenadta tehetsége van bizonyos szakmákhoz, mégsem választhatta hivatásul azt a szakmát, mert a személye, a viselkedése, a nézetei, vagy bármi egyéb, nem voltak szimpatikusak azok számára, akiknek a kezében volt a döntés joga? Én több ilyet ismerek. Döbbenetes tehetséggel születtek, mégsem művelhetik, amihez értenek, csak mert ilyen-olyan oknál fogva nem végezhették el a szakképzőt, nincs bizonyítványuk a tudásukról. Márpedig ha az embernek nincs pecsétes igazolása arról, hogy ért valamihez, akkor nem is ért, és punktum!
Archívum
Archívum
Archívum
Délutáni szendergésemből furcsa neszre ébredtem. A háló egyik sarkába állított nádkanapé nyikorgott fel, nem túl hangosan, ám annál fülsértőbben, mintha valami roppant súly nyomná, egyszer, kétszer, háromszor. Addig-addig, hogy szédelegve felemeltem a fejem, és égő szemgolyókkal odapillogattam. Mit mondjak? Menten kipattant a szemem, az álomnak nyoma veszett, helyét valami leírhatatlan érzés vette át. Csodálkozás, döbbenet, értetlenség és némi rémület. A kanapén egy fura alak ült, kényelmesen hátradőlve, egyik karját a karfán, másikat a kanapé háttámláján nyugtatva, s közben rezzenéstelen pillantással engem figyelt.
Archívum
A háború bizony minden tervüket, számításukat áthúzta. Józsi is, és Annus is nagyon jól tudta, addig haza nem mehetnek, amíg otthon háború van. Minek rohannának a vesztükbe, minek mennének egy békés világból bele a pokolba. Az is megtörténhet, hogy még csak haza sem érkeznek, már Józsit várja a behívó, és mehet ő is a lövészárokba, ágyútölteléknek. A másik gond az volt, hogy a megspórolt pénzt sem merték hazaküldeni, hiszen a postavonalak már nem voltak megbízhatóak.
Archívum
Éveken át voltak álmaim, melyek minden valóságnál valóságosabbnak tűnnek, és olyan élesek, hogy képtelenség őket elfelejteni. Az álmok mindig utalnak valamire, tudatni akarnak velünk valamit, csak ember legyen a talpán, aki megérti őket. Sokat a mai napig nem tudtam értelmezni, de eljön majd az idő, amikor megértem az üzenetét, ebben valahogy biztos vagyok.
Archívum
Igaz, hogy Józsi nagyon félt attól, hogy nap, mint nap a bányaakna poros, nedves környezete vette körül, de lassan megszokta, hiszen a munkaidő végeztével mindig visszatért Isten áldott világába. Nem is gondolt arra, hogy Annusban is vannak félelmek. A felesége kész vacsorával várta, akár naponta tiszta vasalt ruhát tett elé. Soha egy zokszó, egy panasz nem jött ki a száján. Józsi, mióta Cleveland-be érkeztek, csak Annus mosolygós, elégedett arcát látta.
Archívum
Mivel nem volt útlevelük, Puzdák Pisti tanácsai szerint jártak el. Kicsit körülményesen, de eljutottak Hamburgba, ott már igazán nem volt nagy probléma, hiszen nem ők voltak az egyedüliek, akik abban az időben kivándoroltak Amerikába. Annus a falujuktól egészen Cleveland-ig tartó utat legszívesebben kitörölné emlékezetéből, de ami ott várta, az egy kis faluból jött fiatalasszony szemében csodálatos volt.
Archívum
Meghökkentő gondolatokkal ébredtem aznap. Egy hang a fejemben egyre azt bizonygatta, hogy most azonnal, haladéktalanul, és gondolkodás nélkül regényt kell írnom. Te éreztél már ilyesmit? Próbáltam megértetni vele, hogy ez egy hamvába holt ötlet, de rendre alulmaradtam vele szemben, ahogyan a rá következő évek során is mindig. Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy már a regény részletei körvonalazódnak a fejemben.
Archívum
Próbáltam kibogozni a csomót, ami a levélköteget összekötő zsinóron volt, de ez annyira régi volt, hogy a szőrspárga egyszerűen szétmállott az ujjaim között. Széthajtottam az első sárgás, régi levélpapírt. „Cleveland, Ohio, 1911. július 4-e" - olvastam a jól kivehető, régies, de nagyon szép betűkkel írott dátumot. Már alig láttam a betűket, hiszen lassan fiatal este lett. Száz évet utaztam az időben visszafelé, és még csak a levelek talán egyharmadát olvastam el. Családom eddig ismeretlen tagjaival találkoztam, és beletekinthettem a sorsukba.
Archívum
Archívum
Kicsit nehezen nyílott a fedele, biztosan régen emelték fel. Mintha egy régi kalózláda fedele lenne, még hallottam, is a rozsdás csikorgást. Végre kinyitottam, és csalódotton tettem volna oldalra, mert csak egy zsinórral összekötött levélcsomag volt benne. Valami belső hang mégis azt súgta: „Ne tedd félre, olvass bele!“ Néztem ezt a jókora levélcsomót, arra gondolva, mennyi időt vesztegetnék el, míg ezen végigrágódom, de mégis győzött a kíváncsiságom.
Archívum
Archívum
Ültem a számítógép előtt, és elmélyülten püföltem a billentyűket, amikor hirtelen minden egyes sejtem ordítozni kezdett, arra figyelmeztetve, hogy áll valaki a hátam mögött. Biztos te is éreztél már hasonlót. Pötyögtem tovább, mintha mi sem történt volna, abban a szent meggyőződésben, hogy minden bizonnyal hat, és tizenkét éves lányaim egyike akar rútul megtréfálni, mondjuk ilyesmivel, hogy jól rám ijeszt, és aztán alaposan kikacag. No, gondoltam, abból nem eszel!
2019. január 6.
2,496 Megtekintés
2023. szeptember 8.
55 Megtekintés
2023. október 17.
137 Megtekintés
2021. március 6.
1,096 Megtekintés
2024. június 25.
656 Megtekintés
2020. november 7.
427 Megtekintés
Főszerkesztő: Káli-Rozmis Barbara
Elérhetőségek: (+36) 70-369-7235;
Kiadó:
TEMPT Princess Kft. - Káli-Rozmis Barbara
Székhely: 1164 Budapest, Vidámvásár utca 62.
Weboldalkészítés és tárhely: Prompt Web
Székhely: 2100 Gödöllő, Testvérvárosok útja 28.
Email: office@prompt.hu
