Tűnődések Mario Vargas llosa ürügyén. I. rész

Nobel-díjának /1./ átvétele után két évvel MVL vaskos kötetben adott hangot az őt ünneplő civilizáció iránt táplált bizalmatlanságának, sőt megvetésének. A gesztus nem újszerű, Freud óta veretes értelmiségi hagyomány „rossz közérzetünk” szomorkás-lírai vagy diadalmas-provokatív felmutatása, mely gesztus egyszerre konstruál elit közösséget és zár ki egyben minden tömegfogyasztásra szánt ideológiát, tárgyat és nem-autonóm művészetet az értékelhető dolgok világából./2/ Mindebből sajnálatos módon nem következik, hogy a provokatív kritikák nem érvényesek, hogy a bennük megfogalmazódó kulturpesszimizmus teljességgel indokolatlan, és főként, hogy a vázolt tendenciák nem veszélyeztetik végső soron a valaha nyugatinak, ma már inkább globálisnak nevezhető zsidó-keresztény gyökerű civilizációt.

A  látványcivilizáció tulajdonképpen egy esszégyűjtemény, a gondolatilag látszólag lazán kapcsolódó írásokat mégis szerves egésszé formálja az a felismerés, hogy napjainkra minden a saját tagadásába fordul át, a demokráciák büszke vívmánya, a szabad individuum tömeges szabadosságba fullad.

És ami az erotikával történik, az Vargas Llosanak tényleg különleges szívügye, hiszen nem mellékesen talán a legerotikusabb kortárs íróról van itt most szó. Felteszem, sokat nem is kellett töprengenie Az erotika eltűnése c. fejezet megírásakor, hiszen a nálunk is népszerű Szeretem a mostohám c. könyvében és még inkább a regény folytatásában, a Don Rigoberto feljegyzéseiben a címszereplő szisztematikusan összegzi a modern kori szexualitásra vonatkozó nézeteit, és e nézetek –mint több interjúból is kiderült- nem állnak távol az író ez irányú elgondolásaitól.

Rigoberto-Vargas az erotikát kierkegaardi értelemben fogja fel, amennyiben a történelmi fejlődés, vagy nevezzük inkább változásnak, egy bizonyos fokán jelenik csak meg, jelesül a kereszténység létrejöttével, de nem benne, hanem ellene. „Először a kereszténység tételezte úgy az érzékiséget, mint princípiumot, mint magában való rendszert, és ennyiben a kereszténység hozta a világra. De ha helyesen akarjuk értelmezni ezt a tételt, hogy a kereszténység hozta világra az érzékiséget, akkor ezt úgy kell felfognunk, mint amely ellentétével azonos, hogy a kereszténység kiüldözte, kizárta a világból az érzékiséget.”/3/ Világos beszéd: anyag és szellem, test és lélek szétválasztása nélkül nem „támadhat” egyik a másikra, a meghasonlás nélkül egység van és közvetlen-naív szexualitás. Az önálló princípiummá vált erotika azonban mégis az őt kizáró által meghatározott és vele átitatott. Innen kétértelműsége, játékosságba bújtatott bizonytalansága és igénye a visszavonhatóságra vagy újraértelmezésre, majd az erotikus, korántsem csak szexuális értelemben vett előjáték után az aktus esztétizálására. Haladást jelent Kierkegaardnál, a fejlődés egyik jelentős, ha nem is végső stádiumát, és őrzendő értékként jelenik meg MVL gondolati rendszerében is.

E sorokat írja Don Rodrigo Levél a „Playboy” olvasójához címmel két erotikus fantázia között, miközben erősen gyötrődik felesége, a szépséges és készséges erotikus társ távolléte miatt, akit – egy később keservesen megbánt konvencionális döntéssel -  elűzött magától, és akinek már boldogan megbocsájtaná, hogy lefeküdt kiskorú mostohafiával, aki történetesen Rodrigo édes gyermeke.

Ha valakinek eddig kétségei lettek volna, Mario Vargas Llosa minden, csak nem prűd vagy álszent, pornográfia ellenes kirohanásai az érzékiség, az erotika felmagasztalásai is egyben, szerves egységben a modern társadalmakról alkotott totálisan lesújtó véleményével. A fenti idézetben megjelennek azok az ellentétes fogalompárok is, melyeket már az elméletet konstruáló elemekként említettem: passzív – kreatív ill. kollektivista – individuális. A folytatásban szeretném megmutatni, hogy mit is jelent ez a sokat emlegetett édes erotika Don Rodrigo gyakorlatában és MVL, a gondolkodó esszéje szerint.

1. Mario Vargas Llosa 2010-ben kapott Nobel-díjat,a szóban forgó könyv 2012-ben jelent meg A látványcivilizáció címen. /Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014/
2. A szerző maga is számot vet szellemi előzményeivel, főként a kortárs szerzők gondolataira reflektálva.
3. Søren Kierkegaard: Vagy-vagy Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 82. p
4. Mario Vargas llosa: Don Rigoberto feljegyzései, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003, 267.p.
Kép: Egon Schiele  (1890 – 1918)  : A Művész felesége,  1917