ÚTVESZTŐ V. rész

Előző rész itt olvasható: VALAKI FOGJA A KEZED AZ ÖRÖKLÉTTŐL FOGVA

Délutáni szendergésemből furcsa neszre ébredtem. A háló egyik sarkába állított nádkanapé nyikorgott fel, nem túl hangosan, ám annál fülsértőbben, mintha valami roppant súly nyomná, egyszer, kétszer, háromszor. Addig-addig, hogy szédelegve felemeltem a fejem, és égő szemgolyókkal odapillogattam. Mit mondjak? Menten kipattant a szemem, az álomnak nyoma veszett, helyét valami leírhatatlan érzés vette át. Csodálkozás, döbbenet, értetlenség és némi rémület. A kanapén egy fura alak ült, kényelmesen hátradőlve, egyik karját a karfán, másikat a kanapé háttámláján nyugtatva, s közben rezzenéstelen pillantással engem figyelt. Az egész szemgolyója szénfekete volt, akár a legújabb misztikus filmek démonjainak, mégis olyan érzésem támadt, mintha parázsként lángolna.

Emlékszem, átfutott a fejemen, hogy okosabb lenne felpattanni és kirohanni a szobából, de aztán a jeges rémület győzött. Óvatosan visszaengedtem a fejem a párnára, és lapos pillantásokkal igyekeztem szemmel tartani a hívatlan vendéget, mindezt úgy, hogy közben lehetőleg ő inkább higgyen halottnak, mint élőnek, s felejtsen is el egy életre. Ehelyett felemelkedett, s lassan elindult az ágyam felé, és közben le sem vette rólam hátborzongató pillantását. Becsuktam a szemem, hátha végre valóban elveszíti irántam mutatott érdeklődését...

Aztán hirtelen felébredtem. Villámgyorsan felültem az ágyon, lélegzet után kapkodva meredtem a kanapéra, de persze nem volt ott senki és semmi. Viszont ennél a résznél már mégiscsak elérkezettnek láttam az időt elgondolkodni, mert talán mondanom sem kell, hogy a fekete szemű alak ugyanúgy, akár a medvéim, fehér márványból volt kifaragva, talán annak éles kontrasztjaként tűntek annyira parázslónak villogó, fekete szemei.

Addigra már, ha mással nem is, a szimbólumok jelentőségével tisztában voltam, az ősi korokban jelentős szerepet játszottak, ma is szoktuk mondani, egy kép többet mond ezer szónál. A hieroglifák is ezen elv alapján működtek. Álmaink – egyeseknél a látomások - pedig szimbólumok segítségével üzennek nekünk.
Amivel azonban nem voltam még akkor tisztában, mivel sosem éreztem még szükségét beleásni magam, az az asztrológia, és annak jelentősége. Ma már tudom, a régi korok nagy uralkodói, hadvezérei kimagasló történelmi alakjai mind-mind tartottak maguk körül asztrológusokat, és minden jelentősebb cselekedetük előtt kikérték azok véleményét, hogyan, mikor, milyen körülmények között érdemes meglépniük azt a bizonyos lépést.

Az eddigiek alapján felvetődik a kérdés: Vajon mi köze lehet a történelemnek, az asztrológiának, meg a spiritualizmusnak egymáshoz? Hidd el, van közük! Mindennek mindenhez van köze. A világmindenség egyetlen rendszer, egyetlen nagy egész, és hiába tudunk sokat a részekről, ha nem egészében szemléljük a dolgokat, félrevezetjük magunkat. Márpedig a mai kor, a Halak-Szűz kora így tesz. Akár a bonctan. Darabjaira szedünk egy egykor élt, de mostanra halott élőlényt, és keressük, mi élteti. Hát semmi! Hisz már halott, mert szétszedtük.

Természetesen minden út kétirányú, a márvány macik éppenséggel azt is üzenték, hogy ha nem vigyázok, épp az a kislány fog elpusztulni, de legalábbis évszázados Csipkerózsika álomba merülni,  aki egykor naponta járt azon a csöpp utcácskán, amelyen a macis álomban sétáltam. S hogy mi pusztítja el, vagy mérgezi álomba? Nyilván a medvék által megszemélyesített Szűz kor, illetve a rá jellemző viselkedés, és annak következményei. Legfőbb következménye a tudatlanságunk, melynek köszönhetően lekicsinylünk, elutasítunk, megmosolygunk a boldog emberi élethez nagyon is szükséges dolgokat, amilyen például az asztrológia, és a spirituális tudás.

 Az egész képnek egyik legfontosabb összetevője a spiritualizmus, pontosabban a benne rejlő őseredeti tudás, ami épp úgy tudomány, ahogyan az asztrológia, a csillagászat, a fizika, és a többi, de mára elfelejtettük, s enélkül nem léphetünk tovább. E cikksorozattal pedig a célunk nem más, mint ezen tudás visszaszerzése.

Folytatás: VI. rész - Ami EGY-szerű az nagyszerű, de a Szűz kor embere „féleszű”

Kép forrása: Pixabay