Kedvelj minket a Facebookon!

Erzsébet királyné magyar gazdasága és magyaros szobái Bécsben

 

A 2021. október 5-én megjelenő Erzsébet királyné és a magyarok - Barátság vagy szerelem? című könyvem legfőbb témája a királyné magyarokkal való kapcsolata. Fontosnak tartottam, hogy olyan kiadvány szülessen, amely olvasmányosan, ugyanakkor a lehető leghitelesebben mutatja be az uralkodónét és közvetlen környezetét. A könyv megírását sokéves kutatómunka előzte meg, azonban az összegyűjtött anyagokból igyekeztem úgy válogatni, hogy érdekes és izgalmas munkát tarthasson kezében az olvasó. Pont emiatt hosszas leírásokat és témakifejtések is csak mértékkel tartalmaz: nem tanulmánykötet publikálása volt a cél, hanem az, hogy az olvasók előtt megelevenedjenek a történelmi karakterek és helyszínek. Számtalan sikeres, azonban hitelességében igencsak megkérdőjelezhető regény látott már napvilágot a királynéról. Kihívásnak tekintettem azt, hogy a valódi párbeszédekből és leírásokból alkossak egy olyan munkát, amely olvasmányosságában felveheti a versenyt egy regénnyel.

Később megosztok majd belőle részleteket is, most azonban következzen Erzsébet királyné magyar majorjáról egy írás, amelyből – a fentiek miatt – csak részletek kerültek bele a könyvembe!

 

A kiadvány 20 % kedvezménnyel előrendelhető (4 999 Ft helyett 3 999 Ft-ért) ITT: Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok - Barátság vagy szerelem? A könyvet lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész. (Helikon Kiadó, Libri) 

 

Erzsébet királyné magyar gazdasága Bécs XIII. kerületében, Hietzingben helyezkedett el. Hietzing előkelő kerület volt hajdanán, illetve napjainkban is az. Ide tartozik a Bécsi-erdő és a schönbrunni kastély parkja. A monarchia korában sok arisztokrata és tehetős polgár rendelkezett itt házzal vagy lakással. A királyné magyar gazdaságát, vagyis majorját az egykori császári fácános területén alakították ki az 1890-es évek második felében.

 

A képen a schönbrunni kastély hátsó kertjében levő dombon magasodó Gloriette látható. Az épületben ma kávéház működik. Erzsébet királyné majorja, illetve az egykori fácános jóval mögötte helyezkedett el. A major területéhez termőföld is tartozott. A több, mint harmincholdas gazdaság erdőben végződött, amelyet a schönbrunni park határolt. Az erdőből egyenes fasor vezetett a Gloriette-hez.

 

Csak a kiváltságosok léphettek be a királyné magyar majorjába

 

A majorságot a királyné Ferenczy Ida felügyelete mellett alakíttatta ki: az eredeti erdészházat átépítették, és további épületeket emeltek. A majort magyaros falusi hangulat jellemezte, és „a béke szigete”-ként írta le mindenki, aki abban a szerencsében részesült, hogy beléphetett oda.

A gazdaság vezetéséért is Ferenczy Ida felelt. Idának nemcsak a Hofburgban volt lakása, hanem a schönbrunni kastély közelében is, ahonnan a major dolgozóival külön telefonvonalon érintkezett. Semmi sem történhetett az ő tudta és beleegyezése nélkül. Ha valaki be akart lépni a gazdaság területére, annak tőle kellett írásbeli engedélyt kérnie erre, illetve, ha a királyné előzetesen megengedte neki a belépést, akkor is Idához kellett folyamodni a látogatás előtt.

1896 őszén a királyi pár megtekintette a budapesti millenniumi kiállítást, amelynek májusi megnyitóján részt vettek (ezen a megnyitón reprezentált utoljára a királyné). A többhetes tartózkodás utáni búcsúzáskor, Erzsébet királyné a pesti pályaudvaron megjegyezte Wlassics Gyula miniszternek, hogy Bécs környékén van egy magyarosan berendezett majorja, és azt is mondta neki, hogy egyszer mutattassa meg magának azt Ferenczy Ida által.

 

A major kőkerítéssel volt körülvéve, kapuja csengővel felszerelve: „Ő Felsége kamarai majorosa” nyitott ajtót az érkezőknek. A majorosnak állítólag „felföldies kiejtése” volt.

Az alábbi rajzok Cserna Károly és Túry Gyula fényképek alapján készített illusztrációi - Vasárnapi Ujság, 1898. szeptember 25.

 

A tej volt a királyné legfontosabb és legkedveltebb tápláléka, még néhány órával a halála előtt is ezt fogyasztotta. Nagyon ügyelt az ital minőségére. Külföldi utazásai alatt sok tehenet vásárolt: Megerőltető, és hosszas gyalogtúrái során, ha látott egyet, ami tetszett neki, érdeklődött a tejének minőségéről. Ha biztosították arról, hogy friss és finom, megkóstolta, és ha ízlett neki, a tehenet is megvette, fejedelmi árat fizetve érte. (Egy ilyen történetet az egyik YouTube videómban is elmesélek: ITT.) Mind a nép, mind az arisztokrácia körében ismert volt a tej- és tehénszeretete, így például 1898 tavaszán Angliából is érkezett a majorba négy szarvasmarha, amelyeket a portlandi herceg ajándékozott neki - az állatok a Yorkshire-i grófság híres tehenészetéből származtak.

 

A királyné magyaros ebédlője – „Ennél magyarabb szobát képzelni is alig lehet.”

 

Egy korabeli leírásból megismerhetjük a királyné majorjának a berendezését: „Árnyas lugasba lépünk; fölöttünk óriási tehén-kolomp lóg, melyre az ezredévi kiállítás különféle részletei vannak festve. A királyné a [az 1896-os millenniumi] kiállításon vette. (…) Itt egy hosszú, földszintes házba jutunk, ez az egykori erdészlak, melynek jobb oldali sarkához az egyemeletes istállót építették. Előszobájául egy keskeny folyosó szolgál. A falakat tehénfajokat ábrázoló Blaas-féle [Karl von Blaas osztrák festő] színes nyomatú képek és magyar szarvasmarháknak Erdélyi által készített fényképei díszítik [Erdélyi készített fényképeket a gödöllői kastélyban is Ripka Ferencz 1896-os kiadványa számára]; a képek közt és az ajtó fölött tarka festésű magyar tányérok és kancsók vannak elhelyezve.

A jobb oldali ajtón belépve, meglepődve állunk meg. Ez a királyné ebédlője. Ennél magyarabb szobát képzelni is alig lehet. Már a színek legelső hatása is nemzeti: a falak és a mennyezet világos, majdnem fehér, a palló zöld szőnyeggel bevonva, a többi fa házi eszköze legélénkebb piros, hamisítatlan tulipántos stílusban festve. A két ablak közti falon házi hímzésű csíkos függönyök közt áll a nagy ebédlő asztal hat székkel és egy pamlaggal, e fölött egy fali tükör. Sehol sincsenek párnák; minden fából van, pirosra és tulipántokkal festve.

 

Nem hiányzik a faláda, valamint a padka sem, melyen belül a búbos kemencze terpeszkedik, nem agyagból tapasztott s fehérre meszelt kemencze ugyan, hanem egy fényes, fekete golyó-alakú cseréplemezekből rakott kályha. A pohárszék [poharak tárolására alkalmas faragott bútor] nagyon oda illik ehhez a szomszédsághoz, s még inkább, ha az ember felnyitja és a benne levő csinos edény- és üveg-készletet szemügyre veszi. A közeli sarokban egy egyszerű fehér kampósbot áll, a házi aszszony tulajdona. A másik sarok szögletében egy kis fali szekrény van, melynek ajtajára egy cserépkorsóban álló természetes nagyságú, igen sikerült tulipánbokréta van festve. E szekrény alatt kancsók közt egy csapra ütött hordócska áll. A szekrény fölött a virágokkal és barkákkal díszített feszületet látjuk. A tükör mögé pávatoll-bokréta van illesztve. Odább egy schwarzwaldi [Fekete-erdei] fali óra ketyeg, melyre magyar rózsákat festettek. És az ajtófélen még a naptár is ott lóg egy hatalmas kulacs mellett. Az ajtó mellett nem hiányzik a szenteltvíztartó sem, mely fölé olvasót akasztottak. Az ajtó szemöldökfáján és az ablak-rámán egy-egy kitömött fecske ül; úgy tetszik mintha most repültek volna a szobába. Valóságos eleven szoba ez, melynek berendezése nem a bútorkereskedő kezéből került ki.

 

Mintha falun volnánk, az Alföld kellős közepén, egy jómódú gazdánál, aki még megmaradt természetes egyszerűségében. Nem floksz vagy fukszianem virít ablakaiban, hanem egyszerű falusi virágai vannak: muskátli, rezeda és árvácska. E szoba berendezését maga a királyné állapította meg, ő választotta a piros színű bútorokat is. A szoba díszítésére szolgál ifjabb Vastagh Györgynek egy híres magyar bikáról természet után készített kis szobra, mely ott áll egy sarokban, magas talapzaton, zöld növények lombjaitól körülvéve.” (Hevesi Lajos 1898. szeptember 25-én, a Vasárnapi Ujságban megjelent írásából idézve.)

 

A királyné öltözőszobája

 

Így folytatódik a leírás: „A szomszéd szoba a felséges asszony öltözőszobája. Csupa nádfonatos a bútorzat, még az íróasztal lapja is fonva van. Különben csak közönséges asztal, fehér-piros kalotaszegi varrottassal leterítve. Az asztal fölött egyszerű bambuszkeretben Mária Valéria főherczegnő fényképe függ. A főherczegnő három gyermeke együtt van lefényképezve, és ez a kis kép a tintatartó mellett két csinos dísztárgy közt áll; ezek egy fényes, feketeszőrű fehérszarvú bika, meg egy tehén bronzból öntve. Mind a két alak az asztalterítőn áll talapzat nélkül, mint akár valóságban. A nádfonatú bútort egy keleti színekben pompázó torontáli szőnyeg takarja.

A bosnyák ablakfüggönyök fehérek, apró virágos mustrákkal. Nemzeti háziipar termékei. Ferenczy Ida ilyenekkel szerelte föl ezeket a helyiségeket. A falakon Stuckenberg Ferencz által festett szarvasmarhákat ábrázoló képeket látunk. Közben egy angol aczélmetszet, «the foster mother» (a nevelő anya) Bromleytől, mely egy borjúetető angol leányt ábrázol. Van továbbá itt egy régi «sublad» mesterségesen barnított fából. Ezen két dohánytartó áll, de nem a dohány kedvéért, hanem mivel formájuk két egyenesen álló medvét mutat. Az ezredévi kiállításon megtetszettek a királynénak. Mellettök egy közönséges nagyfaláda áll, melynek vidám, tulipános festése nagyon csinos.”

 

A major udvarán egy (1866-ban épült) istálló állott, amelynek padlásán szénát tároltak. Ebben volt található egy tejivószoba. Az ivószoba mögött volt az istálló, és egy cselédszoba. Az istállóban tizenkét tehénnek volt saját helye. Minden tehén helye fölött egy táblára írva olvasható volt az állat neve, származása és beszerzésének a helye. A királyné, aki egyes teheneit név szerint ismerte, nagyon vigyázott az állataira: a hőmérsékletet télen Meissner-féle gőzfűtéssel szabályozták, a teheneket fejő alkalmazottak pedig (mivel Őfelsége sokat adott a higiéniára) kizárólag fehér köpenyeket viselhettek, amelyek az istálló falára voltak felakasztva. Az épületben a kisborjúk számára és a gyengélkedő vagy beteg teheneknek is volt egy-egy istálló; emellett természetesen egy lóistálló, és tyúkól is helyet kapott. Az állatokat a közelben található réteken legeltették.

 

Erzsébet királyné Ferenczy Idával rövidke üzenetekben érintkezett arra vonatkozóan, milyen tejterméket szeretne. Gyakran még azt is megszabta, melyik tehenéből kéri a tejet:

 

„Ma este szeretnék megint egy kis üveget a Lippiza tehén-ből, egyet az Aninger-ból, déli fejés. Holnap reggel minden mint rendesen. Fagyos téjfel nem kell.”

(Fenti távirat eredeti helyesírással közölve. Forrás: Tolnayné Kiss Mária – Kedves Idám! Leveleskönyv.)

 

A királyné 1898. szeptemberében bekövetkezett halála után, 1898 októberének végén így tudósította az olvasóit a Budapesti Hírlap: „A királynénak külön tejgazdasága volt Schönbrunnban, hogy mindig a legjobb tejet kaphassa. Mint Becsből jelentik, a királyné majorját a minap föloszlatták. A tizenkét tehenet eladták, a húsz hold rétet pedig a schönbrunni park fala hosszában, más célokra fogják fölhasználni. Csak a major épületének berendezését hagyják meg a királyné írószobájával és ebédlőjével.” 

 

Ferenc József császár mind a Hofburgban, mind a schönbrunni kastélyban, de még Magyarországon (a budai királyi palotában és a gödöllői kastélyban) is érintetlenül hagyta a királyné lakosztályát, mintha meg akarta volna hagyni annak az illúzióját, hogy a mindig úton levő, szeretett felesége bármikor visszatérhet oda. Így őrizte meg a magyaros gazdaságban Erzsébet privát termeinek berendezését is. A majorról készültek felvételek, korabeli rajzok, valamint ma is látható néhány olyan tárgy (például a magyaros ebédlő és a magyaros étkészlet), amely Erzsébet királyné magyar gazdaságából származik. A magyaros étkészlet a bécsi Hofburgban található Császári Ezüst Kollekció múzeumában van kiállítva.

 

Káli-Rozmis Barbara

 

Az írásaim jogvédelem alatt állnak. Azoknak engedélyem nélküli, nem megfelelő, teljes vagy részleges, tartalmi vagy szó szerinti idézése plágiumnak minősül, és jogi eljárást vonhat maga után.

 

PROGRAMAJÁNLÓ: Erzsébet királyné és a magyarok - ELŐADÁS - Budapest, 2021. szeptember 23. Esemény a Facebookon: ITT

A kiadvány 20 % kedvezménnyel előrendelhető (4 999 Ft helyett 3 999 Ft-ért): Erzsébet királyné és a magyarok - Barátság vagy szerelem? A könyvet lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész. (Helikon Kiadó)