Lassan egy hónapja annak, hogy megjelent Gábor „Bigfoot Preston” Andris első szólólemeze Light Up My Darkness címmel CD-n és vinilen a Grund Records gondozásában. Ennek teljes zenei anyagát pár meglepetés feldolgozásdal mellett az énekes-gitáros-dalszerző nagy sikerrel mutatta be zenészbarátai társaságában március 22-én a Muzikum színpadán.

A teltház közeli koncert helyszíne nagyszerű választásnak bizonyult több okból is. A Muzikum klasszikus eleganciája, igényes kialakítása, ugyanakkor jó akusztikája kiválóan illett ahhoz a műfajhoz, amit a Bigfoot Preston projekt képvisel, nem beszélve arról, hogy a nézőszámot is sikerült belőni. A eseményt nagy érdeklődés övezte, a közönség soraiban számtalan „szakmabeli” képviseltette magát; eljött például Maróthy Zoli, de a hagyományos country műfajban otthonosan mozgó Redbreast Wilson is szemmel láthatóan jól érezte magát. A közönség korosztály tekintetében rendkívül vegyes képet mutatott; a legtöbben a negyvenes-ötvenes korosztályból képviseltették magukat, emellett több tizen- és huszonéves is jelen volt, akárcsak sok hatvan év feletti is. Külön öröm volt külföldieket is látni, akik rendkívül lelkesen tombolták végig a koncertet.

Fotó: Máté Évi

Andrisék előtt Bandeath alias Lájer András melegítette a közönséget egygitáros produkciójával. Bandeath egyébként a Trapsix énekes-dalszerzője, aki több dalt is bemutatott zenekara repertoárjából, elektromos gitáron kísérve magát. Annak ellenére, hogy egy akusztikus gitár jobb választásnak bizonyult volna, a közönség nagy része nyitottan és türelmesen hallgatta a grunge-os ihletésű zenei világot és a kissé befelé forduló kompozíciókat.

Röviddel Bandeath után az este házigazdája következett barátokból verbuvált kísérőzenekarával.  Ami az első pillanattól kedve lejött a közönségnek, az a remek hangulat mellett a fesztelenség, az egymásra odafigyelés és a játékosság volt, ezek mellett a zenészek Andris és egymás iránti tisztelete is nagyon jól lejött a színpadról.

Ahogy Andris korábban említette, a lemez „örömzene”- jellege itt is kézzel fogható módon nyilvánult meg.  A doboknál Markó János ült, aki amellett, hogy dinamikusan játszott, az este egyik hangulatmestere volt, akárcsak a vokálokért felelős, ex-FreshFabrikos Balázs Bence, aki ugyancsak szemmel láthatóan nagyszerűen érezte magát ebben a szerepben.

Andris mellett egyértelműen a basszusgitárt pengető Tóth Zsombor vitte a show-t. A Peter Kovary & The Royal Rebels egykori zenésze olyan volt, mint egy egy autentikus „Southern Gothic”- figura - szokatlan külsejének, mozgáskultúrájának és dinamikus játékának köszönhetően. A másik gitáros, Hajba Áron látszólag kicsit a háttérbe vonulva játszott, teret hagyva a többieknek, ugyanakkor Áron a rá jellemző virtuozitással és alázattal vitte a teljes projektet a hátán. Hozzá hasonlóan a billentyűknél helyet foglaló Kókai Levente is remekül játszott, ha kellett, szólózott és improvizált, máskor pedig a markáns gitárjátéknak nyomatékot adva biztosította a „szőnyeget”. Néhány dalban a háttérvokalista lányok (Träger Lili, Muzsnyai Márti) is színpadra léptek; ők sem törtek ki szerepükből, mégis nagyon szépen színezték át a dalokat énekszólamaikkal.

Fotó: Máté Évi

Az este főszereplője egyértelműen Gábor „Bigfoot Preston” András volt, aki amellett, hogy nagyon jó és virtuóz gitáros, egy rendkívül kedves és empatikus egyéniség. A három Fonogram-díj és a sikeres Ozone Mamás múlt ellenére nincs elszállva magától; egyszerre volt közvetlen és magabiztos. Amellett, hogy magabiztosan uralta a színpadot, mégsem volt túl sok a jelenléte. Nagyon jól hozta azt a misztikus, ugyanakkor nyugtalan figurát, amit a műfaj megkívánt, ugyanakkor megadta a zenészeinek a figyelmet azzal, hogy egy-egy instrumentális résznél háttérbe vonult, hogy ők is kapjanak a rivaldafényből. Bigfoot Prestonunk minden erőfeszítés nélkül mozgott, reagált, játszott és énekelt, emellett sikerült végig emberinek maradnia. A konferálások során szemmel láthatólag izgult, ugyanakkor érezhető volt az is, hogy időnként zavarba is jött és meg is hatódott a közönség szeretetétől.

Az este folyamán a Light Up My Darkness album teljes anyaga bemutatásra került; a színpadra állított dalok a stúdióverzióknál szikárabban és markánsabban szólaltak meg. Öröm volt azt hallani, hogy a jelenleg divatos, sterilnek ható „koncerthangzás” helyett élt a produkció. Kicsit durvább hangzású, kevésbé rétegelt, ugyanakkor erőteljes kompozíciókat hallhattunk, amelyek időnként gitárcentrikusabbak lettek, sőt több esetben az ének és a vokálok teljesen másképp szóltak, mint a nagylemezen.

Így például a Glorybound és a My Jerusalem könnyedebb és pörgősebb lett, míg a Melody Lane titokzatosabb és balladisztikusabb. Azonban a fellépés legütősebb pillanata mégis a Borrowed Time alatt következett be, amikor is a szám elgondolkodtató sorai még torokszorítóbban hatottak a közönségre, éreztetve azt, hogy mennyire törékeny is az emberi lét, így a komolyabb téma picit megtörte a koncert vidám és önfeledt hangulatát.

Fotó: Máté Évi

A lemezanyag rövidsége miatt Andrisék három feldolgozást is eljátszottak, amelyek közül a No Excuses (Alice in Chains) kicsit az Ozone Mamát és a kilencvenes évek alternatív rock-korszakát idézte fel. Ezzel szemben a Tom Petty-átdolgozás, a Mary Jane’s Last Dance annyira autentikusan szólt, mintha ez is Bigfoot Preston-szám lett volna erről a nemrégiben megjelent korongról. A koncert ráadásdala pedig az eredetileg  Led Zeppelin által sikerre vitt  Your Time Is Gonna Come volt, amelyből itt egy igazán epikus finálé kerekedett.

Annak ellenére, hogy ez a koncert egy egyszeri alkalom volt, mégis megmutatta a lehetőségét annak, hogy a Bigfoot Preston projektben van potenciál és a közönség szereti és igényli ezeket a dalokat továbbra is. Tehát Andris, várjuk a folytatást, a további koncerteket, az új dalokat, a további lemezeket. A zenekart tartsd meg, mert ez így tökéletes, ahogy van! Sok sikert a továbbiakban!

Fotó: Máté Évi

KONCERT SETLIST

1. The Harbringer (intro)
2. Broken Halos
3. Glorybound
4. Bluebird Wine
5. Carnivale
6. Mary Jane's Last Dance (Tom Petty cover)
7. No Excuses (Alice In Chains cover)
8. Light Up My Darkness
9. Melody Lane
10. Borrowed Time
11. My Jerusalem
12. Your Time Is Gonna Come (Led Zeppelin cover)

A ZENEKAR:

Gábor „Bigfoot Preston” Andris – ének, gitárok
Hajba Áron – gitárok, vokál
Tóth Zsombor – basszusgitár
Markó János – dobok
Kókai Levente – billentyűs hangszerek.
Träger Lili, Muzsnyai Márti, Balázs Bence – vokál

A lemez megvásárolható itt:
CD - https://grundrecords.hu/bigfoot-preston-light-up-my-darkness-cd
LP - https://grundrecords.hu/bigfoot-preston-light-up-my-darkness-vinyl
Bigfoot Preston a digitális platformokon: https://album.link/i/1798226192
Bigfoot Preston a Facebookon.