Titok - VIII. rész

Annus, mikor Hamburgban a New York-ba tartó hajók időpontjáról érdeklődött, igyekezett angolul beszélni - mivel németül nem tudott - amit persze nem értettek a jegypénztárban. Szerencsére szintén New York-ba utazott egy úriember is, aki mindenben segítségére volt. Annus először harmadosztályon akart utazni, mint eddig mindig, de mikor látta, hogy az úriember első osztályra szóló jegyet vesz, szégyellte mutatni a szegénységét. Első osztályra nem volt pénze, de inkább vállalta, hogy szűkösebben fog étkezni, és másodosztályra kért hajójegyet.

Így ismerkedett meg útitársával, akit Mr. Lakernek hívtak. A hajóút hosszú volt, barátságot is kötöttek. Annus megtudta, hogy Mr. Laker özvegy ember, két kamasz fiú édesapja. Szintén Cleveland-be utazik, ahol egy jól menő gépgyára van. Annus maga sem tudta, hogy jutott eszébe, de azt mondta az úriembernek, hogy ő is özvegyasszony, és gyereke nincsen. Még azt is kitalálta, hogy elszegényedett magyarországi földbirtokos felesége, és a férje a háborúban tűnt el. Mikor ennyire belejött a hazudozásba, már nem volt nehéz azt is hazudni, hogy az ő szülei, és a férje szülei is meghaltak, neki nem maradt Magyarországon senkije, azért utazik Cleveland-be, hogy munkát találjon, mint házvezetőnő. Volt ugyan lelkiismeretfurdalása, hogy letagadta gyermekeit, meg halottnak vallotta szüleit, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Úgy gondolta, eddig az élettől kevés jót kapott, joga van harcolni a saját boldogságáért. Neki is joga van a saját életéhez, hiszen később, ha közelebbről is megismerkednek Mr. Lakerrel, majd minden tisztázódik.

New York-ban már úgy szálltak vonatra, mint régi jó ismerősök. Cleveland-ben pedig megbeszélték, hogy a következő héten találkoznak. Mr. Laker egy, a magyar negyedhez közeli kávéházat ajánlotta találkozóhelynek, de Annus erről hallani sem akart. Úgy rendezte, olyan étteremben találkozzanak, ami annyira távol esik a magyar negyedtől, hogy még véletlenül sem találkozhatott ott ismerősökkel. Boris néni nagy örömmel fogadta, és a többi ismerős is szívesen beszélt volna vele. Most is, mint azelőtt, Boris néniéknél lakott. Már pár nappal az érkezése után újrakezdett kézimunkázni, és a munkái kelendők is voltak. Eleinte minden héten járt a gazdag negyedbe, hogy eladja portékáját (meg persze, hogy találkozzon Mr. Lakerrel, akivel közben egyre szorosabb barátság alakult).

A bíróságon a zöld banki könyvecskével mindent kizáróan tudta bizonyítani jogosultságát a 4500 dollár betétre, amit a Grossman bankba még férjével, Józsival tettek. Meg is kapta a pénzét, amiből 2000 dollárt a gyerekeknek küldött. „ A maradék összeget egy megbízhatóbb bankba teszem kamatozni, és majd azután küldöm haza.“ – nyugtatta a lelkiismeretét. Közben már tudat alatt talán azt tervezte, hogy egy új kapcsolatba lép, és azzal akart hivalkodni, hogy ő sem teljesen koldus.

A hímezésért kapott pénzből is küldött haza a gyerekeknek, de azért a nagyját magára költötte. Igényesen, a legújabb divat szerint igyekezett öltözködni. Sőt, amit addig soha nem tett, rúzsozta ajkát, és megtanult szemfestéket is használni. Nagyvilági úri dáma lett. Közben a magyar munkásnegyedben lakó régi ismerőseit inkább kerülte. Boris néni ezt egy darabig tűrte, de talán egy évvel Annus visszaérkezése után megkérdezte: „Te Annus, mi bajod van neked a szomszéd családokkal? Úgy viselkedel velük, mintha rühesek lennének!“

„Nekem senkivel semmi bajom nincs!“  - vágta vissza Annus. Ez abbamaradt, de Boris nénit nem lehetett becsapni. Egyre gyakoribbak lettek köztük a veszekedések. Valamikor augusztus környékén aztán végleg betelt a pohár. „Annus, nem hiszem, hogy édesanyád így nevelt téged! Egyszerű özvegyasszony létedre úgy öltözöl, mintha milliomos nő lennél. Fested magad, kerülöd a magadfajtát. Mit gondolsz, ki vagy te?!”

Annusnak sem kellett több. Teljesen megfeledkezett magáról: „Elegem van a nyomorult munkásnegyedből. Maga nekem nem parancsol, hiszen nem az anyám. Jogom van úgy élni, ahogy nekem jó!“ Ezzel felszaladt a szobájába, összepakolta holmiját, és elviharzott. Azóta őt a munkás negyedben senki sem látta.

Erre a lépésre már régen készült. Ugyanis Mr. Lakerrel egyre szorosabb lett a barátságuk. Már nem is éttermekben, kávéházban találkoztak, hanem Mr. Laker mindig meghívta egy kávéra az Erie-tó partján épült villájába. Bemutatta őt a két kamasz fiának, a 16 éves David-nek, és a 14 éves William-nek is. Lassan össze is melegedtek. Annus mindig halogatta, hogy elmondja a férfinek, akit most már Johnnak szólított, hogy neki is van két gyermeke az óhazában, és a többi hazugságot is megossza vele. Félt attól, hogy ha mindent kitálal, John megszakítja vele a kapcsolatot. Így Annus múltja Mr. Laker számára ismeretlen maradt. Igaz, hogy ő úgy gondolta, Annusról mindent tud, pedig mennyire hiányos volt a tudása e téren. Annus mindig attól rettegett, hogy Johnnal sétálgatva egyszer csak találkozik valakivel a magyar munkásnegyedből. Ezért igyekezett a régi ismeretségeit megszakítani, sőt, már régen fontolgatta, hogyan költözzön el Boris néniéktől. Így kapóra is jött neki a veszekedés.

Először egy szállodai szobába költözött, de talán két hét múlva már Mr. Laker házvezetőnője lett. Barátságukból szerelem lett, és egy éven belül össze is házasodtak. Ekkor már Annus minden kapcsolatot megszakított a múltjával. Igaz, hogy eleinte sokat viaskodott magában, de úgy gondolta, ő a gyermekei jövőjét már bebiztosította. Zsuzsa jó pótanyjuk volt addig is, tehát a gyerekek meg lesznek nélküle. Tudta, hogy nem egészen helyesen cselekszik, de még alig múlott harminc éves. Megnyugtatta a lelkiismeretét, hogy neki is joga van a boldogságra.

Folytatjuk: X. rész

Kép forrása: Pixabay - ArtsyBee​