A legutóbbi Sisi-sorozatok, amelyek a valóság elemeit jobb esetben is csak nyomokban tartalmazzák, Erzsébet királyné udvarhölgyeit és főudvarmesternő(i)t sem megfelelően jelenítik meg. Olyan személyeket ruháznak fel olyan szerepekkel és tulajdonságokkal, amely a valósággal köszönőviszonyban sincsen. Amikor Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? (Helikon Kiadó, 2021, a könyv szaklektora: Pálinkás Patricia Zita történész) című könyvemen dolgoztam, nagyon sok kutatást végeztem a királyné környezetében lévő személyekkel kapcsolatban is, hogy minél hitelesebben jeleníthessem meg őket az írásomban. Annyira távol állnak az új Sisi sorozatok (és sok tekintetben a nemrégiben bemutatott film is) a valóságtól, hogy nem látom értelmét tételesen kielemezgetni azokat. Éppen ezért a valós személyeket és valós történelmi helyzeteket mutatom be az írásaimban és videóimban, hogy akit az igazság éredekel, ezekből tájékozódhasson. A 2021-ben kiadott és a most, 2023 őszére készülő könyvemben regényesen, mégis hitelesen (mindent hiteles forrásokkal igazolva) elevenednek meg az események a száraz tényirodalom helyett. Könyvem elnyerte az Olvasóktól az Év Könyve díjat a történelmi tényirodalom kategóriában 2022-ben.

A bécsi császári udvarba kerülésekor anyósa, Zsófia főhercegné választotta ki Erzsébet közvetlen kíséretét. Első főudvarmesternője gróf Esterházy Vincéné Liechtenstein Zsófia hercegnő volt, akit Erzsébet egyáltalán nem talált szimpatikusnak. Nem is csoda, hiszen Esterházyné még az anyósánál is idősebb volt, így tulajdonképpen kimondatlanul a nevelőnő szerepét volt hivatott betölteni mellette – a főhercegné kérésére, akinek folyamatosan jelentést tett. Udvarhölgyeknek Paulaline (Paula) Bellegarde grófnő és Ernestine von Lamberg grófnő lettek kinevezve. Főudvarmesterének pedig Lobkowitz herceget tette meg a főhercegné.

Az alábbiakban a könyvemből kiragadott néhány részlettel mutatom be, ki volt az a hölgy, aki éveken keresztül a főudvarmesternői pozíciót töltötte be a császárné mellett, ugyanis Erzsébet amint elég erőt érzett magában ahhoz, hogy megtegye, leváltotta Esterházy grófnét. A könyvem több, mint ezer végjegyzetben jeleníti meg az általam felhasznált forrásokat, de azokat ebben az írásban nem közlöm, akit érdekel, a kiadványban megnézheti, az oldalszámot a kiragadott részletenél találja.

Milyen kapcsolatban volt Erzsébet császárné a főudvarmesternőjével? 

Részletek * Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? 

Velencében, anyósától távol elég erőt érzett magában ahhoz, hogy leváltsa főudvarmesternőjét, az idős Esterházy grófnét, és egyik udvarhölgyét, Paula Bellegarde grófnőt nevezze ki a helyére. Paula, akit még Zsófia főhercegné választott ki menye mellé, hét évvel volt idősebb Erzsébetnél, akinek a kezdetektől szimpatikus volt, de a főhercegné megtiltotta, hogy bármiféle közelebbi kapcsolatot alakítson ki a hölgyeivel.Nem is került a grófnő bizalmas viszonyba a császárnéval, azonban megbízható volt, és mégiscsak közelebb állt hozzá, mint a többi osztrák udvarhölgy. Paula ekkor már házas volt: még 1857 áprilisában kelt egybe Alfred Königseggel. A gróf (aki annak idején részt vett a magyarok elleni hadjáratban) szintén udvari alkalmazásban állt, így a grófné a császárné udvarhölgye maradhatott. Esterházyné leváltása miatt Zsófia főhercegné rendkívül haragudott Erzsébetre, hiszen így elvesztette a rá gyakorolt befolyását, ráadásul Königseggné származását és korát tekintve alatta állt Esterházy grófnénak, aki született Liechtenstein hercegnő volt. 1862-ben nemcsak Paula kapta meg a császárné udvartartásában a legmagasabb pozíciót, hanem a férje, Alfred von Königsegg gróf is, akit főudvarmesternek neveztek ki. (A házaspárnak egyetlen gyermeke született: Franz Xaver 1858 decemberében látta meg a napvilágot.) (Káli-Rozmis Barbara, 53-54. oldal.)

Pauline (Paula) Königsegg született Pauline Bellegarde grófnő volt az, aki az első találkozás alkalmával bemutatta Ferenczy Idát a császárnénak 1864-ben.

Paula Bellegarde, vagyis Königsegg grófné a császárné főudvarmesternője volt. Paulának egyáltalán nem tetszett Erzsébet egyre erősödő szeretete a magyarok irányában, és Ferenczy Ida sem volt szimpatikus neki. Mit keres egy köznemesi származású, vidéki magyar nő az osztrák császárné közvetlen környezetében? Felháborító! Még jó, hogy alacsony származása miatt nem lehetett udvarhölgy, gondolta. Azt meg pláne nem helyeselte, hogy a rebellis Andrássy Gyulát a szalonjában kellett fogadnia, valahányszor a császárné „négyszemközt” kívánt beszélni vele. Erzsébet soha nem lehetett a gróffal – vagy más férfival – kettesben. Azáltal, hogy a főudvarmesternőjénél és az ő jelenlétében találkozott vele, megőrizte erkölcsi feddhetetlenségét. Paula abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy hallgathatta ezeket, a Monarchia sorsát meghatározó beszélgetéseket, de balszerencséjére úrnője mindig magyarul társalgott a gróffal. És nemcsak vele, hanem mindenkivel, aki magyar volt. Paula a pozíciója révén sokat volt Erzsébet mellett, például a bécsi és a pest-budai hadikórház-látogatások alkalmával is. Gyakran ült ki arcára az erős nemtetszés, valahányszor a császárné magyarul társalgott, ő meg egy szót sem értett az egészből. Erzsébet látta ezt, de nem zavarta – talán inkább jól szórakozott magában azon, hogy bosszanthatja az osztrák grófnét. Így aztán hiába faggatta az udvar Paulát, hogy miről volt szó a császárné és a „rebellis magyarok” között, ő semmit nem tudott nekik mondani. Andrássy lépéseit bizonyára nemcsak a bécsi titkosrendőrség figyelte folyamatosan, hanem az udvari arisztokrácia kémjei is, akik alig várták, hogy a császárné feddhetetlen tisztaságán csorba essék. (Káli-Rozmis Barbara, 94-95. oldal.)

Alfred von Königsegg gróf, Erzsébet királyné, Paula Königsegg grófné

Erzsébet alighogy megérkezett Magyarországra (1866.), Königsegg grófné társaságában meglátogatta a Ludoviceumban, vagyis a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián berendezett sebesültkórházat.  Az akadémia II. Ferenc osztrák császár (I. Ferenc néven magyar király) feleségéről, Mária Ludovikáról kapta a nevét, aki az alapításához a koronázáskor kapott juttatását ajánlotta fel. Másnap reggel fél tízkor a császárné, akit a Königsegg házaspár kísért, egy másik kórházat is felkeresett. Erről a Sürgöny július 10-ei száma tudósított: „Őfelsége észrevehetően illetődöttnek látszott, és nem ritkán szorult a pici batiszt könnyhárítóra [zsebkendőre].” (Káli-Rozmis Barbara, 91-92. oldal.)

Erzsébet júliusban a Laxenburgi-kastélyban tizennyolc sebesült főtiszt számára berendeztetett egy saját magánkórházat, amelynek vezetésével osztrák apácákat bízott meg. A kórházba magyar katonákat is szállítottak, akiknek kiemelt figyelmet szentelt a látogatásai alkalmával, amelyeken rendszerint Paula társaságában jelent meg. Mivel jobb fertőtlenítő szereket és eszközöket csak évtizedekkel később kezdtek el használni, a katonák leírása szerint úgynevezett „Spitalbrand-szag” (erős kórházi szag) terjengett. Egy, a csehországi Jičínben megsebesült magyar hadnagy a kórházba bekerülve így szólt az intézményt vezető kedves, fiatal apácához:
– Itt nem gyógyulhatok meg, ez a szag nem enged pihenni. Nekem elviselhetetlen!
– Legyen egy kis türelemmel, nekünk is kiállhatatlannak tetszett, míg meg nem szoktuk, most már fel sem vesszük. Jó példával járt elő nekünk Őfelsége, ki néha órákat tölt köztünk, és sohasem panaszkodik – felelte az apáca. (Káli-Rozmis Barbara, 95-96. oldal.)

Andrássy gróf nagyon meg volt elégedve a császárné tevékenységével. Őfelsége hírnevének az is jót tett a magyarok körében, hogy gyakorta írták büszkén az újságok: az osztrák hadikórházakban is a magyar katonákat részesítette kitüntetett figyelemmel, és velük beszélgetett a leghosszabban.  Amint meghallotta az akcentuson, hogy a beszélő valójában magyar, azonnal nyelvet váltott. Mindezzel Königsegg grófnét és a többi tiszteletre méltó osztrák udvarhölgyet és udvaroncot felettébb bosszantotta, hiszen ők a magyar beszédből egy szót sem értettek. (Káli-Rozmis Barbara, 92. oldal.)

Erzsébet királyné

Bécsbe visszaérkezvén Erzsébet eldöntötte, hogy az eddigieknél is komolyabban foglalkozik a magyar nyelvvel, hogy tökéletesítse tudását. Már elég jól beszélt magyarul, azonban bármit is csinált, azt mindig szerette mesterfokon űzni. Falk Miksa író-újságírót kérte fel arra, hogy adjon neki magyar nyelv- és irodalomórákat. Az ötlet, hogy ő legyen a szerencsés kiválasztott, Andrássytól származott, aki jó barátságban állt a férfival. Falk esetében is a főudvarmesternő volt a közvetítő.
Paula egyáltalán nem örült annak, hogy egy újabb magyar kerül úrnője környezetébe, de természetesen teljesítette óhaját, így 1866 szeptemberében egy elegáns fiatalember kopogtatott Falknál, és a következő szavakkal nyújtotta át neki Königseggné látogatójegyét:  „A grófné arra kéri, látogassa meg őt holnap déltájban.” A meglepett Falk másnap tiszteletét tette a grófnénál, aki bár udvariasan, de hűvösen fogadta:
– A császárné Őfelsége öntől kívánna oktatást nyerni a magyar nyelvben és irodalomban. Tudni szeretné, vajon hajlandó-e ön ezt a missziót elfogadni? – kérdezte a főudvarmesternő, aki, mint Falk írta később, „szép asszony volt, s igazán impozáns női alak”. (Káli-Rozmis Barbara, 108. oldal)

A Königsegg házaspár 1868-ig állt a királyné szolgálatában. 1868-ban Erzsébet királyné Nopcsa Ferenc bárót nevezte ki főudvarmesterének. A főudvarmesternői szerepet Maria Johanna Goëss grófné töltötte be Bécsben, akit magyarországi tartózkodások során néhány alkalommal Andrássy Gyula gróf felesége, Kendeffy Katinka grófnő, majd Festetics Mária grófnő (aki 1871 decemberében lett a királyné udvarhölgye) helyettesített. Őket azonban nem nevezte ki Erzsébet főudvarmesternőnek. 

Aki a valóságra kíváncsi a filmek helyett (vagy mellett), ajánlom figyelmébe a könyvemet:

Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? (Helikon Kiadó, 2021)

Paula Königsegg grófné

Káli-Rozmis Barbara, a királyné kutatója és Vas Viktória élő történelmi előadó beszélgetése