1999-ben volt egy olyan álmom, ami olyan élethű, színes és térbeli volt, hogy azt hittem, nem álmodok. Olyan erőteljes, hogy nem voltam képes megkülönböztetni, hogy ébren vagyok-e vagy alszom. Az álom rólam szólt, amint épp egy idegen helyen találom magam. Régi barna és narancsvörös burkolatú házak között nem messze egy erdőtől tele fával és zöld fűvel.

Éppen másztam lefelé az egyik ház faláról anélkül, hogy feltűnt volna, hogy a levegőben mozgok, vagy hogy tudok járni a falon anélkül, hogy leesnék. A földön, a járdán "normális" embereket láttam járkálni össze-vissza. Észre se vettek, pontosabban nem láttak engem egyáltalán. De én láttam őket. Valamiféle furcsaságot éreztem, és mihelyt lenéztem a lábaimra, ráeszméltem, hogy nem érintik a talajt. Egy méterrel a járda felett lépkedtem, mintha csak egy puha,  süppedős gumiszőnyegen járnék. Vagy mint valami zselé tetején. Attól a ténytől meglepetten, hogy láthatatlan vagyok minden járókelő számára, és a levegőben lépkedek, hirtelen megálltam és hangosan megkérdeztem:

Azonnal megjelent előttem néhány betű fent a levegőben egyesével, míg egy szót nem alkottak. A külső megjelenésük fémes, szürke és ezüstös volt, mintha a betűket acélból öntötték volna ki. A megformált szó LUSSAS volt, és egy semmiből jövő hang ejtette ki helyesen franciául: [lüsszá]. A hang mély és gépies volt, mintha egy ember beszédhangját több oktávval lejjebb transzponálták volna.

Ébredés után leírtam az álmot, félretettem a füzetet és nem is törődtem vele, mivel nem hittem, hogy lehet benne akármi valós. 1999-ben már létezett ugyan internet, de nekünk még csak az a betárcsázós, talán 128 kilobites volt. Egy minimalizált weboldal is 5-10 percig töltődött be. Tehát nagyon meggondoltam akkor, hogy mit nézek meg. Sok évvel később, 2007-ben, vagyis 8 évvel az álom után bolondságból, és mert kíváncsi voltam, begépeltem a Google keresőbe ezt a szót. Az eredmény valami váratlan és kimondhatatlan volt.