Csepregi Éva életmű-koncertre készül, ez az egyszeri és különleges alkalom 2024. január 6-án kerül megrendezésre a Budapest Arénában. Nagyon sokan Éva és a Neoton közé egyenlőségjelet tesznek, azonban Éva nem szereti ezt az azonosítást, mivel szereti kiemelni azt, hogy mások is énekeltek szólót a Neotonban, ugyanakkor neki az anyazenekarral készített felvételek mellett jónéhány sikeres szólólemeze is volt az elmúlt évtizedekben. Ezek nagy része sokak számára jól ismert, mert olyan örökzöldeket találunk itt, mint a Párizsi lány, a Zsebkendő vagy az Európai Rock, de ha kicsit megkaparjuk a felszínt, jó par kevésbé ismert, mindemellett értékes dalra lelhetünk, mint például a Szállj, az Atlantisz vagy a csodaszép Szeress tovább.

Amikor az interjúra készültem, a fő célom az volt, hogy elkerüljem a kliséket, amiket mindenki nagyon jól ismer Évával kapcsolatban. Ezek helyett olyan irányba szerettem volna terelni a beszélgetést, amely bővelkedik a szokatlan, nem várt fordulatokban és ehhez kapcsolódó kérdésekben. ABBA-témában kértem fel Évát egy riportra, amelyet nagyon jó hangulatban, alaposan át is rágtunk, és szerencsére jutott még idő arra is, hogy a közelgő nagykoncertről és mindenféle más izgalmas dologról is beszélgessünk. Olyanokról, amelyeket mindig is szerettem volna tőle megkérdezni, de korábban erre nem volt lehetőségem.

Mit szól ahhoz, hogy az Alestorm kalózmetál-zenekar a tavaly megjelent lemezükön feldolgozta a Nyár van című Neoton-slágert?

Ó, hát ez nagyon érdekes, de bevallom őszintén, nem tudtam erről egyébként.

Ha már a zenekarokról beszélünk, mit szól ahhoz, hogy a CD helyét szinte teljesen átvette a digitális zenehallgatás?

Tulajdonképpen már egészen hozzászoktam, de nem mindent szeretek ebből a digitális dologból, viszont például ott a Spotify, azt gyakran használom. Sajnos a CD helyét nagyon átvették ezek az online platformok, és így már komplikált a CD-t meghallgatni, de szerencsére az autóban van még lejátszóm, és használom is.

Viszont a streaming mellett szépen jön fel a vinil is.

Végül is ez egy nagyon érdekes divat, de szerintem nem fog úgy visszatérni, mint ahogy a régi időkben volt. Úgy vélem, ez csak azt mutatja, hogy mennyire szeretik az emberek mai napig is a retrót. Azaz, hogy szeretnének visszatekinteni, és ennek az egyik része ugye a bakelitlemez, ami amellett, hogy szépen szól, mégis egy kicsit kattog-recseg. Valószínűleg ez az, ami imponál az embereknek, és talán még az, hogy a kezükbe tudják tartani azt a 30x30-as borítót. Ez nekünk is mindig egy jópofa dolog volt, mert mindig arra törekedtünk, hogy jó lemezborítóink legyenek. Úgyhogy én örülök, hogy bakelitlemez visszatekint egy kicsit, ugyanakkor mégsem sajnálom, hogy nem lesz ebből már igazi tömeggyártás.

Sőt, már a kazetta is visszajött, igaz, horror áron.

Azt tudom, mert Dávidéknak van most egy kazettájuk, ami rendesen lejátszható, és van rajta egy olyan jel, ami rögtön átviszi a hallgatót a Spotify-ra, ahol ugyancsak meg lehet hallgatni a dalokat. Egyébként annak idején mondták, hogy a kazetta, hát az egy nagyon sérülékeny és nagyon nem jó valami, főleg az istenített CD és bakelit mellett. Azonban mai nap is ugyanúgy lejátszható egy kazetta, persze ha nem strapálják túl vagy nem szakad el a szalag, de ha vigyáznak rá, akkor az a tapasztalatom, hogy mai füllel is ezek a régi gyártások a jó minőség miatt elég jól szólnak.

Ha a Neoton-diszkográfiát nézzük szerte a világban, akkor megdöbbentő, milyen ritkaságokat és különlegességeket lehet találni.

Van néhány rajongó, akik gyűjtők is egyben, és nagyon gyakran mesélik, hogy fú, most csak kétszázezer forint volt ez a rendkívül ritka lemez vagy kazetta, és akkor én elájulok! Egyébként nemrégiben az egyik rajongó összeszedte az összes Neoton-lemezt, ami valaha megjelent, katalógusszámmal meg mindennel – egy könyvben kinyomtatva, de digitálisan is megvan, és persze mellette külön még az én szólómegjelenéseimet is. Erre nagyon jó ránézni, de mégis egy picit keserédes is egyben.

Fotó: Horváth Gergely Ambrus

Miért?

Főleg annak a tükrében, hogy itt van ez a méretes katalógus, azonban a Hungaroton viszonylag előnytelen szerződéseket között, így ennek következtében elég szerény volt a royalty. Emellett pedig Dél-Koreában akkoriban nem fizettek jogdíjat a felvételekért. Azt most nem tudom, hogy a japánok hogy számoltak el a dél-koreaiakkal, mert rajtuk keresztül jelentek meg a lemezek. A koreai Bond Music a Toshiba EMI-n keresztül onnan vette meg a lemezeket, így azt sem tudom, hogy amilyen pénzt mi kaptunk a japánoktól, tartalmazta-e koreai kiadványokból származó jogdíjat.

Ez azért tényleg nagyon szomorú, de ha a lemezeket nézzük, akkor a Napraforgó volt az, amely utat tört a világsiker felé, és emellett ez volt az első nagy minőségi ugrás is.

Igen, ez így is van, mert ott teljesen megváltozott minden, például ekkor lett Dobó Feri a munkatársunk igazán, bár dolgoztunk már vele korábban is. A Csak a Zenét a Filmgyár stúdiójában vettük fel, akkor nem vele dolgoztunk, így nem is szól annyira jól. Viszont a Napraforgó kifejezetten ütősen szólt, átgondoltabb volt, így nem csoda, hogy az angol nyelvű változatra külföldön ráharaptak. Ez először Spanyolországban jelent meg 1980-ban, és akkortájt nagyon sokszor voltunk kinn promóción, és utána nem sokkal már megjelent Japánban, ahol követte a Don Quijote és a Smile Again is. 

Mennyire hittek önökben az MHV-nál?

A Bors Jenő szkeptikus volt, nem hitte el, hogy a japán siker megtörténhet. A többiek is legyintettek, és nem is igazán foglalkoztak azzal, hogy mi sikeresek lehetünk odakint, de amikor persze beindult a szekér, akkor már másképp látták. Mi boldogok voltunk, hogy Japánba mehettünk ismét, és ott sikeresek lehettünk. annak, hogy megint mehetünk ki Japánba. Amikor 1980-ban Tokióba utaztunk, akkor az nem járt pénzzel, mert promóciós turnén voltunk, de magas szintű, teljes ellátást kaptunk, és minden kívánságunkat teljesítették. Egy évvel később a Jumping Tour viszont már nagy pénzzel járt, költöttünk ott rendesen, mert olyan dolog nem volt, amit nem lehetett volna ott megtalálni és megvásárolni.

A Família című album japán kiadása Dandelion címmel jelent meg 1981-ben. Forrás: Discogs

Hogyan dolgozott a Neoton az angollal?

Az angol nyelvvel való munka egy máig tartó folyamat, amely akkor kezdődött, amikor még a Beton együttessel énekeltem, lefüleltem az aktuálisan futó, angol nyelvű dalokat a rádióban, és úgy énekeltem őket. A Neoton eseténben az első lépés a Neoton Disco volt, ami egy kísérleti lemez volt. Persze, az angol kiejtésünk katasztrofális volt, és mindenki el volt szörnyedve. „Mid-Atlantic”- mondták is az akcentusunkra. Ekkor a menedzserünk elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell, meg kell tanulnunk angolul. Amikor a MIDEM-en a Magyar Gálaesten felléptünk, akkor a Vándorénekeket énekeltük angolul, ez volt a Needing Someone, aztán ott volt még a Let’s Go Dancin’ és a Hear Me (Hívlak). Ezeknek a szövegét, ha jól emlékszem, Bradányi Iván írta, akárcsak az Sunflowers lemezen hallható dalokét is.  Nagyjából ezzel egy időben lépett a képbe Ambrózy István, aki akkor fiatal kora ellenére már egy nagyon magas szintű szinkrontolmács volt, és ő lett az angol szövegeink írója.  Amikor pedig stúdióztunk, akkor ő vagy az a munkatársai segítettek abban, hogyan ejtsük ki a szavakat, és hogyan kell a kornak megfelelően angolul énekelni, hogy az elfogadható lehessen külföldön.

Ön mennyire tanult meg angolul?

Amellett, hogy Ambrózyék dolgoztak velünk a stúdióban, Péter kitalálta, hogy itt az ideje, hogy rendesen megtanuljunk angolul. Mi Ambrózynál szerettünk volna tanulni, de ő nem vállalt minket, így kerültünk Pintér Gáborhoz, aki egyébként a Ki-Mit-Tud?-on Kern Andrissal együtt lépett fel duóban. Elkezdtünk a tanulást, de a végére egyedül maradtam. Ő egyébként egy nagyon jó tanár volt, nagyon jó alapokat adott, és amit tudok angolul, azt tőle tanultam. Aztán el is mentem vizsgázni a Rigó utcába, egy alapfokú nyelvvizsgám van. Amikor magamról és a szakmámról kellett beszélni, az például nagyon jól ment, azonban az oda-vissza fordításokkal már gondok voltak, akárcsak a kazetta-hallgatással is. Viszont mai napig folyamatosan rá vagyok utalva arra, hogy angolul beszéljek, és persze ott van Dávid rokonsága Skóciában, és emellett angol filmeket nézek angol felirattal. Dávid mellett muszáj, hogy szinten tartsam magam, emellett sok mindent nézek és olvasok is angolul.

Hogyan készült fel a külföldi interjúkra?

Pintér Gábornak volt egy nagyon jó módszere, amit mai napig is jónak tartok. Vele nem szavakat tanultunk, hanem helyette teljes mondatokat és kifejezéseket. Volt az asztalán egy nagy tál, ahova mindenféle cetli bele volt dobálva, egyik felére angolul, a másikra magyarul voltak írva dolgok. Ezeknek a segítségével gyakoroltunk. Amikor 1982-ben egyedül mentem ki Pásztorral az Atra kapcsán Japánba, akkor egyedül kellett kommunikálni angolul. Péter erre azt találta ki, hogy minden lehetséges kérdést és választ leíratott angolul, amit aztán jól bevágtam. Ez ugyancsak nagyon jól jött a Yamaha fesztiválon 1983-ban, mert a színpadról rögtön menni kellett sajtótájékoztatóra, és élesben kellett beszélni angolul. Ugyanilyen volt az 1989-es Yamaha Jótékonysági Koncert is, amelyen ugyancsak rögtön kellett reagálni mindenre, és válaszolni kellett. Úgyhogy ez a „practical English” nagyon jól beállt, és érdekes volt látni, ahogy minden lemezről lemezre egyre jobban tudtunk angolul. Persze, nem mindenki volt elragadtatva a nyelvtanulástól, Jakab Gyuri egyébként nem nagyon akart tanulni, de az Öcsinek és az Ádámnak nagyon jó nyelvérzéke volt, akárcsak Palinak.

A nyolcvanas évek második felében volt szó arról, hogy a Neoton szeretné megmutatni magát nyugaton is. Mennyire volt nehéz kilépni az angol nyelvterületekre?

Amikor Bobby dalával, a Hot French-csel kijöttünk, ott azért az angolok húzták a szájukat az akcentus miatt. Nekünk nem nagyon nézték el, sőt kifejezetten nagy akadály volt, hogy mi másképp beszéltük a nyelvet. Így sajnos nem sikerült az áttörés. Erre ellenpéldaként ott van a norvég A-ha, akik Angliába költöztek, és ott már magukra húzták ezt a tökéletes kiejtés-dolgot, hogy autentikusnak hassanak, így nekik ez sikerült.

Fotókredit hamarosan!

Nagyon sokan nem tudnak arról, hogy a Rendszerváltás előtt volt egy WEA-s kiruccanás Ausztriában.

Ez 1989-ben történt, egyébként ez még annak a próbálkozásnak volt az utolsó állomása, hogy a Yamaha-s sikert be tudjuk váltani egy nyugat-európai sikerre. A Runaway album volt ez, amelyen főleg Bobby Heatlie-dalok voltak, Ennek egyébként nagy löketet adott a Gorbacsov-os dal, ami megjelent Amsterdamban, és bemutatták a Sky TV-n is. Angliában nem jelent meg a dal, de ennek ellenére azért lement a videó, hogy milyen érdekes, hogy mi ilyenekről énekelünk és nagy izgalom volt körülötte. Ezzel szemben Yutani, a japán képviselőnk a Toshiba-EMI-nél azt mondta „hogy itt bizony kitörne a forradalom, ha ez megjelenne”, de eztán egy hónappal később már azt mondta, hogy nemcsak megjelentetik, hanem ez lesz a címadó dala a CD-nek. Úgyhogy pár hónap alatt sokat változott akkor a világ! Visszatérve Ausztriára, akkor mi kimentünk Bécsbe egy ilyen promóciós turnéra, de ez olyan nagyon sokakat már nem érdekelt. Volt összesen kettő vagy három interjú, de emellett még egy koncert is, amelyen egy esztrád-zenekar kísért, és ezt leadta az ottani rádió. Énekelt ebben egy néger fiú is, akinek olyan Tom Jones-os hangja volt, őt egyébként meg is hívtunk a ’89-es szilveszteri Neoton koncertre is.

De volt még az I Believe is és a Main Street is Dél-Koreában, ha jól tudom, a kilencvenes években.

A Main Street az Édentől Keletre dél-koreai változata volt, amelyre két dalt megcsináltunk angolul is. Ez, ha jól tudom, 1991-es. Egy évvel később jelent meg az I Believe, melyen Bobby által írt dalok voltak, pár, amiket az Éva-Neotonnal már korábban énekeltem, de olyanok is, amiknek nincs magyar változata.  De őszintén megmondva ez már nem volt olyan mérhető nagy siker. Viszont a dalok nagyon jók voltak. Az Éva-Neotonban voltak azért neotonos dalok bőven, mint például az Édentől keletre, de jó par olyan is, ami teljesen más, ilyen a Visszatér Dániel, a Százszorszép vagy a Jöjj velem.

A Jöjj velem talán a kedvencem Éva-Neoton-dalom, de nagyon szeretem az egész A kocka el van vetve albumot is.

Na, az egy ilyen ezoterikus lemez, mert remekül összegzi azt az spirituális nyitást, amely a kilencvenes évek elején kezdődött nálunk. Egyszer találkoztam egy nővel, aki azt mondta nekem, hogy „Úristen, meghallgattam a lemezt, és azt kérdeztem magamtól, hogy tudja Éva egyáltalán, hogy miről is énekel valójában?” Egyébként itt kezdtünk el Révbíró Tamással dolgozni, aki egyébként az Édesvíz kiadónak is fordított pár nagy klasszikust, mint például a Mennyei Próféciát. Úgyhogy ezzel szórakoztunk mi annak idején, sőt nagyon szerettük volna ezt a vonalat továbbvinni, de sajnos nem volt már erre lehetőség. Azonban ezek az évek több okból nagyon nehéznek bizonyultak számunkra.

A Neoton feloszlása miatt?

Többek között, igen, és Péter halála miatt is, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy egy nagyon hosszú és lassú folyamat vezetett el a Neoton felbomlásáig. Ez nyolcvanháromban kezdődött, amikor mi Ádámmal kimentünk a Yamaha fesztiválra, mert nem engedtek volna minket, mint zenekart. Ez okozott egy törést Laciékban, mert hiába hoztunk haza a Nagydíjat a versenyről, hiába ment ki a teljes zenekar egy évvel később, hogy a Yamaha fesztiválon gálakoncertet adjon, valahogy ez a tüske benne maradt.  Közben bejött Bobby a képbe, akivel elkezdtünk dolgozni és dalokat írni, ez, persze, érthető módon Laciéknak nem tetszett, haragudtak is ránk érte, de cserébe elkezdhették menedzserelni Zoltán Erikát, akit nagyon szépen fel is építettek. Emellett mozgolódtak a többiek is, hogy ők is szeretnének dalokat írni, és ez megtörte a hegemóniát. Persze azért Péter tudta, hogy az igazán ász dalok Laci dalai. De visszatérve a történetre, ezzel egy időben jött a Korea Mándoki Lacival, és a japánok szerették volna, ha születik egy dal az Olimpiára, de végül nem ez lett a Szöuli Olimpia hivatalosa dala, viszont cserébe nagy sláger lett. Azonban 1989-re már elkezdtek szétesni a dolgok, melyben a végső pontot Péter halála jelentette, ami után nem sokkal a Neoton kétfelé szakadt.

Mennyire nehéz elválasztani az Éva-szólólemezeket a Neotontól?

Nekem nem nehéz, de az emberek fejében már kialakult az, hogy a Csepregi Éva a Neoton. Azonban én hiába mondom, hogy a Neoton az ennél sokkal több, mert nagyon sok szólista volt az évek során. Ugyanakkor úgy érzem, hogy oda nem tudom bevinni azokat a szólószámokat, amik a Neotontól függetlenül születtek. Persze, egy kis erőszakoskodással bevihetném, de valahogy nem visz rá a lélek, mert lehet, hogy nem is illene a Jöjj velem vagy az Elmentél, a Santa Maria és a többi nagy Neoton-dal mellé. Mondjuk próbálkoztunk ilyenekkel, de mégis ezzel a koncerttel szeretném egy kicsit bebizonyítani azt, hogy igen, volt egy szólókarrier is a Neoton mellett, ami azért Japánban és Dél-Koreában is jelen volt.

Miben lesz más az Életmű-koncert egy Neoton Família Sztárjai koncerttel összehasonlítva?

Egyrészben új lesz a zenekar, aki kísérni fog, és teljesen egyedi műsorral készülök az eseményre. Én valahogy azt szeretném, hogy olyan dalokat énekelhessek el ezen a különleges alkalmon, amik számomra fontosak, és hogy ne a Neoton Família Sztárjai kísérjen. Ez volt a kritérium. Amikor ezt mondtam, akkor ettől megijedt kicsit a szervező, és mondta, hogy akkor ne álló, hanem ülős koncert legyen, amelynek a vége legyen csak bulizós. Az elején olyan dalok lesznek, amiket nagyon régen nem énekeltem vagy ritkán szoktam énekelni. Viszont a végén lesz dobszóló, és bejön a Neoton Família Sztárjai, akivel elénekeljük azért a nagy slágereket. Tehát az életmű-koncert egy nagyon színes, változatos, meglepetésszerű program lesz, mert egyik-másik dalt teljesen áthangszereljük, és nagyon jópofára megcsináljuk. A promóció egyénként már elkezdődött, a próbák már folynak, a turnébuszon kinn van a hirdetés, és minden koncert előtt és után a LED-falon fut az ajánló. A jegyvásárlást április végén nyitottuk meg, már szépen fogynak a jegyek is, de az igazi promóció majd szeptemberben kezdődik.

Forrás: Csepregi Éva Hivatalos Facebook Oldala. Fotó: Mark A. Rosta Photography

Melyiket szereti jobban? Egy aréna nagyságú nagykoncertet vagy a kisebb klubkoncerteket?

Én mindegyiket szeretem, de a gigakoncertek azért különlegesek, mert amikor az ember kinéz az öltözőből egy aréna közönségre, és akkor ott látja, hogy mennyien vannak, az valami szívszorító látvány és ijesztő is egyben, ugye? Mert Úristen, most mindenkit be kell fogadni, mert azt akarom, hogy mindenki úgy érezze, hogy neki énekelek, még ott fönt is! Régen a rajongók például attól kaptak hisztériás rohamot, hogyha a másikra picit többet néztem, mint őrájuk. A klubkoncertek, a kisebb sportcsarnokok is, de még a szólófellépések is éppen azért jók, mert ezeken szinte mindenkire oda tudok figyelni, és látom az arcokat a közönségben, és már könnyebb nekik énekelni. Viszont, ha már a személyesség jött szóba, akkor valahogy szeretném megoldani, hogy kommunikáljak a közönséggel, az emberekkel, beszéljek, és meséljek nekik. Ezt egy Neoton-koncerten nem tudom megcsinálni, de itt viszont én meg akarom és meg is tudom ezt oldani.

Ha már a dalokról beszélgetünk, látta-e a kiállítást a Magyar Zene Házában?

Sajnos nem láttam még a kiállítást. Tudom, hogy sok rajongó küldött mindenféle relikviát, és azokat kiállították. Az viszont rosszul esett, hogy Végvári Ádámról szinte semmi szó nem esik. Ő egy Yamaha-nagydíjas művész a Neoton Famíliából. A Time Goes By-t együtt énekeltük. Már csak ezért is helye lett volna ott, a falon a többi művésszel együtt.

Zárásként, hogy vidámabb dolgok is elhangozzanak, Ön szerint mi lehet a titka annak, hogy a Neoton-dalok mai napig is nagyon sikeresek?

A Neoton-dalok egyébként nagyon eklektikusak, mert van itt minden: rock, líra és diszkó, de talán az, hogy mi az életről írtuk ezeket a dalokat; az irodalomról, az érzéseinkről, a történelemről, a szerelemről, az esőről, és ezekben tényleg az élet lakik, de a mi életünk az biztosan. Úgy gondolom, hogy mi is egy csatorna vagyunk, amin keresztül átjönnek ezek a dalok, és emiatt lesznek Neotonosok. Mi csak a Neotonra valók vagyunk, nem másra; ez van megírva számunkra, hogy csak ezzel foglalkozzunk és véghezvigyük, megcsináltuk és megcsinálhassuk azt, ami ezzel kapcsolatban nekünk van kijelölve, és ez így van rendjén.

Képek forrása: Csepregi Éva Hivatalos Oldala