Esti busz, Brightonból Peacehavenbe. Felszáll egy fiúpár. (Igen két fiú, igen pár, ha baj, ne olvasd tovább, légyszi.) Kamaszok. Egy vörös, egy barna. Valami elit fiúiskola valami puccos, esti rendezvényéről jöhetnek, frakkban, fehér ingben. Már nem szomjasak. Leülnek mögém. Mocorgás.

"Gyere közelebb, na. Így nem jó, túl közel vagy. Kicsit távolabb, na."

A buszablakból látom, ahogy a barna kezd nekivetkőzni. Lehámozza a frakkot, bontja az ingjét.

"Na, most gyere!"

Ez az a pont, ahol előveszem a könyvem, mondván, ez már „intimus” magánügy, innentől csak hallom a fejleményeket.

"Nem jó, nincs hely."

"Dehogynem, csak ne erőből, érzéssel."

"Kényelmetlen na, nem esik kézre."

"Jó, most húzd meg, finoman. Finoman na, ez fáj!"

Enyhe mozgolódás, pillanatnyi csönd, aztán diadalittas felkiáltás:

"Igeeen, megvan! Tudok nyakkendőt kötni!"

Kép forrása: Pixabay - FULVIO_TOGNON