Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő

Közeleg az év utolsó napja. Kinek még nem volt eddig ötlete, kérdések között hánykolódik: Hol is töltsem a szilvesztert? Ha igen, és megvan a hol, mit is vegyek fel, milyen legyen a frizurám?

Nagyon szép és bensőséges volt a karácsonyunk. Gyermekeimmel, unokáimmal, párommal együtt töltöttük el az ünnepeket. Nagyokat ettünk – ittunk, néztük a tévé műsorát, sokat beszélgettünk, emlegetve a régmúlt ünnepeit, az eltávozott szeretteinket. Töltődtünk. Már – már búcsúztattuk az idei esztendőt. Milyen is volt, hogy is volt, miért is volt úgy? A kisdedi eljövetelben valahol mindig ott van az évbúcsúztató.

Lányaim, a párom átbeszélték a ruhatáraikat, fiammal, vejeimmel jó nagyokat somolyogtunk az Istennek be nem ismerve, bizony szépek az asszonyok, mi több, miértünk akarnak még csinosabbak lenni, szépen felöltözni. Idáig rendben is volt a dolog, valahol, ott belül mi is tervezgettük a mit és a hogyant. Hová megyünk és mit is veszünk –oda– fel. Rendben is van, ez olyan jó és igaz "férfiduma"! Az, az igazság, hogy az asszonyaink úgyis beleszólnak ebbe is. Ők is szeretnek büszkélkedni a megszerzett trófeákkal.

A családi tanács eldöntötte a buli helyét. Megvan a hol és a mikor. Megvan a mit és a hogyan. A lányok összedugták a fejüket, és megbeszélték a felkészülési részleteket. Vagy két óráig próbálgatták azokat a ruhákat, amit úgysem vesznek fel. Nem is baj, úgyis csinosak lesznek. Éva lánya mindegyik.

Vacsora előtt úgy fél órával az egyikük kitalálta, hogy kipróbálják, milyen lesz a szilveszteri frizurájuk. Mi, a fiúk félrevonultunk egyet zsugázni. Észre sem vettük az idő múlását, csak a gyomrunk korrant egyet – kettőt, aztán hármat –négyet. A lányok, dauerban – sminkben, uborkapakolási maradványokban ültek az ebédlőben. Még a kamaszlány unokáim is. Hogy nem vacsoráztunk ünnepien, kvázi természetes. Igen, a frizura. Időigényes, macerás, és mi rettenetesen nehezen vesszük tudomásul, hogy a lányok igenis miértünk akarnak szépek lenni. Természetesen ehhez hozzátartozik az a frizura is, amit mi hajlamosak vagyunk öt perc alatt tönkre tenni. Ez a szép benne!

Lányok, bocsánat! Frizurázkodjatok még értünk, sokáig! Új frizura, boldog új év.

Szerelemes a szerelem szilveszteri éjszakán, csillagfénye

holdtükrében, hold leánya ezüst fényben, de szerelmes néz reám.

Körben koccan a pohár szilveszteri éjszakán, éji csillag féltő fénye

Ámor isten büszkesége: körbezár a szerelem, éjasszonyát követem:

lám a fénye csapodár!

Körbejár már a pohár szilveszteréj éjszakán robban szana-szerteszéjjel

téli pásztor büszkesége: teli pohár életnedvvel,

szememben a kedvesemmel.

Nedve párlat, szeme könnyes ezer évnek szenvedésnek,

történelmünk illatának Magor apánk hű fiának:

vérnek, szennynek, rettegésnek, örömillat büszkeségnek.

Dalunk szárnyal át az égen, átriadva ezer éven: Isten áldd a büszke magyart,

s áld az anyát, áld az apát: áld meg Uram ezt a Hazát!

Ha majd utunk végét járjuk büszkeségünk eléd tesszük.

Kérjük kedved, igazságod: te alkottad e világot!

Szóljon dala zeneszónak, örömszónak, búcsúzónak!

Táncold magyar sámántáncod! Borral köszöntsd új világod!

Köszöntsd újabb ezer éved, gyermekedet, kicsi lányod,

testvéredet, büszke párod: istenadta teremtette… -

pezsgőspohár körbe-körbe, kiálts imát köszöntődre!

Szerelmetes szerelemmel, kipirulva, könnyes szemmel.

BÚÉK 2018