Az ajándék - szeretettel

Adventi ablak december 9.

Schöffer Nóra - coach-mediátor: „Szeretek kilépni a hétköznapok körforgásából, az ünnepek számomra nagyon fontosak. A karácsony nemcsak a közeli családtagok szeretetét és annak kifejezését jelenti, hanem a távolabbi ismerőseimét, vagy akár az idegen emberekét is. A figyelmesség, kedvesség és hála jó érzéseihez hozzájárul még a karácsonyi hangulat nélkülözhetetlen része az illatok, az ízek, a zenék, a fények, és persze a bögrés forralt bor :-)”​

Az évszázadok folyamán nagyon sok változás érte a karácsonyi ünnepeket, azonban egy állandó vonás máig fennmaradt. Ősidőktől hozzátartozott az év végi és évkezdő szokások közé mások megajándékozása. (Fenti kép forrása: Pixabay)

A régi rómaiak újévkor adtak ajándékot. Az év kezdete, a nap fordulója mindenkit örömmel töltött el, s valljuk be, amikor találó ajándékot adunk valakinek, fokozódik örömérzésünk, kellemes melegség, lazulás érzése hatja át mellkasunkat. Azt hiszem mindannyiunk számára ismerős Móra Ferenctől A didergő király. Alsó tagozatban talán nincs is olyan mesemondó verseny, ahol ne hangzana el:

"Mint amikor nap süt a jeges ereszre, / A király jégszíve harmatot ereszte. / Szemében buggyan ki szívének harmatja. / (...) Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett - / S didergő királynak nyomban melege lett."  - A didergő király diafilm: itt

Keressünk olyat emlékeinkben, mikor valakit megajándékoztunk, vagy legalábbis a segítségünk ajándék volt számára, s ez minket hasonlóan a királyhoz, melegséggel, kimondhatatlan jó érzéssel töltött el. Ha találunk egyet, akkor még sorakoztassunk mögé néhányat. Én is ezt tettem, hogy igazán ráérezzek arra, mi az ajándékozás. S most, ezzel az érzéssel szívünkben egész más fényben látjuk az ajándék megválasztását, az ajándék készítését.

Mikor kötöttem gyerekeimnek a pulóvert karácsonyra, arra gondoltam, hogy milyen csinik lesznek benne, mennyire örülnek majd, s megtörtént, hogy az egész karácsonyt a még félkész, (ujjak nélküli) színes, csíkos, eldogozatlan fonalakkal lógó pulóverben töltötték. Amikor mentünk valahova, nem is tudtuk lebeszélni őket, hogy vegyék le… A válaszukban az is benne volt, hogy "kabát alatt nem látszik, s ez nekem nagyon tetszik".

Egy becsomagolt ajándék mindig valami „különleges”, s ha se a formájából, se a nagyságából nem tudhatjuk, hogy mit rejt a díszes doboz, akkor az nagyon „meglepi", nagyon érdekes, és előre örülünk annak. Az ajándékozónak meg rajtunk csüng a szeme, hogyan fogadjuk, mikor meglátjuk. Ha ügyes az ajándékozó, és abból indul ki, hogy én milyennek látom a világot, akkor tuti, örömünktől átélheti a szívmelengető érzést. (Kép lent: Pixabay)

Egy kis történelem

A rómaiak év eleji ajándékozása a karácsony idejére tevődött át. A földesurak is megajándékozták a középkorban szolgáikat, alattvalóikat, hűbéreseiket. Később is megmaradt ez a szokás, s az emberek ma is ajándékot adnak azoknak, akikkel egész évben kapcsolatban voltak.

Amikor a keresztény egyház a karácsonyt családi ünneppé tette, általánossá vált, hogy a családtagok és legfőképpen a gyermekek ajándékokat kaptak. Ez a pillanat, mikor rátalálnak a meglepetésekre, örömtelin, szeretetteljesen betölti az estét. A karácsony titokzatossága, és az évszázadok során formálódott történetek, legendák szinte hozták magukkal a gyakran az éj leple alatt érkező ajándékokat. Mint például a Mikulás december 6-án. Mikulásról többet ITT olvashatsz. Vannak országok, ahol a Mikulás hozza az ajándékot, nálunk általában a Jézuska (erről egy későbbi adventi ablakban lesz szó). Az ajándékozás ősi hagyománya ünnepélyesebbé, örömtelibbé varázsolja a karácsonyt, s mikor este a gyerekek előtt kitárul az ajtó, s feltűnik a csillogó, csodás karácsonyfa, az ajándékok már mind ott sorakoznak alatta.

Sok családnál már nemigen emlegetik az ajándékhozót, ajándékhozókat; azonban a régi szokás alapjai szerint szülők, gyerekek, rokonok és barátok megajándékozzák egymást.

Törekedjünk arra, hogy az ajándékunk a láthatatlan szeretet fényében tündökölhessen (függetlenül attól, mennyibe került), s aki kapja, örömét lelje benne, s ettől az érzéstől a mi szívünk, lelkünk is gazdagodjon.

Kitekintő más népek karácsonyára

Csehország

A csehek szerint december 24-én, szenteste csodák történnek. Misztikus jelentősége van ennek az estének, mert az éjszaka megsúghatja a jövőt. Hozzájuk karácsonykor a Mikulás hozza az ajándékokat, és a kis Jézus jelzi csengettyűvel az érkezését.

Lengyelország

A lengyelek gazdag népi hagyományokkal rendelkeznek a karácsony ünneplésével kapcsolatban. A 24-ei napon a böjt szellemében éjfélig nem esznek húst. Az asztal alá szalmát és szénát tesznek, mely a jászolra emlékeztet, ahová a kis Jézus megszületett. Azt a babonát követik, hogy az asztalnál páros számban kell ülni, hogy ne érje őket szerencsétlenség.

Karácsonykor sokszor céklalevest, halat készítenek, és minden családban megatálható a mákos kalács. A desszert 12 féle gyümölcsből készített kompót, mellyel Jézus 12 apostolára emlékeznek. A szentestei vacsora után a házigazda jelére várnak, és egyszerre állnak fel az asztaltól, mert a babona szerint, aki előszőr kel fel, az fog legelőbb meghalni a következő évben.

Karácsonykor énekesek járnak házról-házra, hogy jókivánságukat fejezzék ki a háziaknak, akik megvendégelik őket.  Az éjféli misére együtt megy a család.

Karácsonyfadíszek - készítsünk tésztából díszeket!

Az alábbi képen száraz tésztából készített díszek vannak. Kell hozzá 4-5 féle különböző formájú tészta, erős ragasztó, festék (szórófejes), valamint cérna a fára való felakasztáshoz (például vattapamacsot is használhatunk az angyalkák fejének). A tészták alakjának megfelelően kreatívan próbálkozhatunk a különböző formák kialakításával. Ügyeljünk arra, hogy a ragasztó milyenségének megfelelően várjuk ki a száradási időt, s inkább másnap fessük be. A szórófejes festékkel mindenféleképpen szabadban dolgozzunk.

A kész díszeket használhatjuk karácsonyfa díszítésére, de mutatós csomagolásban ajándékozhatjuk is, valamint kísérő karácsonyi figuraként a csomagokra is felköthetjük.