Art díjas író, költő versei

Mottó: "A gyermek nem miniatűr felnőtt! Csakis a felnőtt

      közelségében érzi biztonságban önmagát."

  (Ranschburg Jenő)

 

Anya és a Gyermek

 

Boldog Anya az, aki magzatát a szíve alatt hordja: és egy-

egy becéző szót kimond, akinek pici szíve vele együtt

dobban. Gyermeke csillogó szemében meglátni a legszebb,

a legtisztább fényt - amit még sosem látott! Édesanyának

lenni nincs is szebb érzés - drágább kincse a világon...

 

Ha újra gyermek lehetnék...

 

Úgy szeretnék újra gyermek lenni,

öreg hárs ágain vad paripán ülni!

Eperfáról fekete epret szedegetni,

a Tápió csendes vízében megfürödni.

 

Ha bármiért is megdorgálna anyám,

hálás tekintettel figyelném szavát.

Mindig szófogadó gyermek lennék!

Csak még egyszer - gyermek lehetnék.

 

Iskolámban jobban tanulnék,

talán a számtant is megkedvelném.

A padomból madarakat sosem figyelnék!

Eminens kisdiák lehetnék.

 

Bizonyítványomért nem dorgálna apám,

sírásra nem fakadna jó anyám.

Tetteimet szüleim szüntelen dicsérnék!

Csak még egyszer - kisdiák lehetnék!

 

Úgy szeretnék újra gyermek lenni!

a felnőtt éveimet tűzbe vetni!

Hamujából új ifjúságomat gyúrni:

boldog kacajjal - álmokat szőni.

 

Ha még egyszer gyermek lehetnék:

mindenkit a két karommal átölelnék!

Nem érdekelne, hogy mit mondanak!

De gyermekfejjel lennék én boldogabb.

 

Nem volt időnk meghálálni

 

Elmúlt tavaszainkon iramlott a csermely, és mi gyermekként

játszottuk az életet. Jó szüleinknek magukra nem maradt elég

idő: mert gyermekeinek érdeke volt az első.

Ha a tegnap és a holnap között választhatnék, a bufencező

hullámok hátán lovagolnék! Hátamat mutatnám a napsugárnak,

nem törődnék körülöttem a világgal.

Mert a gyermek érdemli a játék jogát, a gondtalan életért szóló

lágy fuvolát. Melynek hangja majd a semmibe vész. Nem marad

más hátra - csak az emlék.