Amikor a lányom annyi idős lett, hogy már tudta, a karácsonyfát nem az angyalkák díszítik és az ajándékokat mi rakjuk a fa alá, komoly elszántsággal elém állt. Ti becsaptatok engem? - kérdezte könnyel csordultig telt szemekkel. A válaszom az volt: egyáltalán nem. Soha nem csapnálak be, pláne ilyen komoly dologban, de a komolytalanokban sem.

Leültünk az ágya szélére, és elmondtam a teljes igazságot. (Kép)

Karácsony előtt a felnőttek kapnak egy különleges ajándékot. Egy olyan érzést, ami semmihez sem fogható. Egész évben érezzük a szeretetet a családunk, a barátaink és az emberek iránt, de ez más. Ez egy olyan ajándék, ami kinyit egy kis titkos ajtót a szívünkben, ahol az angyalok és Istenke lakik. Ez az ajtó csak különleges alkalmakkor nyílik ki. Tehát, amikor kinyílik, az angyalok átveszik az irányítást a felnőttek felett, ezért elmennek fát venni és szépen feldíszítik. Az felnőtt és a benne munkálkodó angyal együtt.  Mivel az emberek szeretnének örömet okozni, ajándékot vesznek, amit szépen becsomagolnak, és a fa alá tesznek. Ez az angyali érzés. Amikor szenteste meggyújtjuk a csillagszórókat és énekelünk kézen fogva a fa előtt, Jézuska mosolyog és megsimítja a hajad. Nagyon óvatosan, ezért nem is biztos, hogy észreveszed. Mosolyog, mert ez az ő születésnapja és az ő ajándéka az, hogy ezen a napon az emberek boldogok legyenek.

De mi, a mi ajándékunk neki? - kérdezte, a lányom.

Az, hogy szeretjük egymást, mert neki, ez a legfontosabb. Ugyanis, Ő szeretetből van.

Barcsik Vali - A kis herceg: A róka (homokanimáció: Cakó Ferenc)