Adventi ablak december 19.

A rómaiak december végén a Sol Invictust, a Legyőzhetetlen Napistent ünnepelték, amely a kereszténység hivatalossá válása előtt a birodalom által támogatott államvallás volt. A monda szerint keleten járt katonák ismerték meg, és vitték a perzsa eredetű napisten hírét Rómába. Mithras kultusza hamar elterjedt, így nem meglepő, hogy az aquincumi leletek között Mithras szobrot is találtak. 

Az antik világ december 24-25-én ünnepelte a téli napfordulót, az újjászülető Napisten ünnepét. A nappalok folyton rövidültek, s december 25-e az addig halódó Nap újjászületését, diadalát jelentette. Ez volt “Deus Sol invictus Mithras”, a legyőzhetetlen nap, vagyis Mithras isten napja. A római birodalomban az első század végén kezdték ünnepelni.

Mithras - Pio Clementino Museum © User:Colin / Wikimedia Commons, via Wikimedia Commons

Tóth István ókortörténész 2000-ben kiadott Római epigráfia című írásából megtudjuk, hogy “Mithras a misztériumok Istene”. Az első század végén szinte egyszerre bukkant fel a Római Birodalomban és Pannóniában, de a mai német, osztrák és bolgár területeken is voltak kultikus helyei, valamint 140 év alatt Britanniától az Eufráteszig bukkantak a vallás nyomaira is. Ezeket a bizonyítékokat a római birodalom hadseregének pontos adminisztrációjából tudhatjuk. A latin nyelvterületeken volt a legelterjedtebb ez a vallás, s az írások és leletek alapján alig két emberöltőt se vett igénybe az egységes külsőségek kialakítása. A szentélyeket főként barlangba építették, ennek hiányában a föld alá mélyítették pontos csillagászati tájolás alapján. Tóth István kutatása szerint nincs semmilyen információ Mithras keletkezéséről, helyéről, idejéről, társadalmi státuszáról, amelybe született. Többet itt olvashatsz (Tóth István ókortörténész tanulmánya).

Kitalált vagy létező személy volt Mithras? Nem állíthatunk ilyet, ezért maradjunk a történész írásánál, ami szerint nincs visszavezethető bizonyíték, egyszer csak lett a mi területünkön, Pannóniában is. Ami biztos, hogy az első századtól tudunk létezéséről, egy kultuszról, amely számunkra legenda lett, és befolyásolhatta keresztény vallásunk, szokásainak kialakulását.

Téli napforduló

A legenda úgy szól, hogy Mithras a téli napforduló idején egy barlangban született, amely istálló is volt. A születésekor pásztorok vették körül, s ez a kultusz élte virágkorát, amikor a keresztény vallás kialakult. Sok közös elemet találunk a két vallásban (Mithras és keresztény) és az ősi napforduló ünneplésében, mindez talán ennek az időbeli egybeesésnek köszönhető.

A kereszténység más vallások szokásaiból is átvett, hogy népszerűbbé és gazdagabbá váljon, de ezek évszázadok folyamán alakultak ki, s népenként is vannak változások az ünneplési szokásokban. Jézus személyében és történetében tehát sok olyan vonást fedezhetünk fel, amelyek az időszámításunk és azt megelőző ősi hiedelmekből való. Kezdetben titokban gyakorolták hitüket a keresztények, évszázadokon keresztül üldözték őket, katakombákban, titkos helyeken gyűltek össze, de a kereszténység megállíthatatlanul terjedt. Talán ezt használta ki Nagy Constantinus császár, aki az állam vallásává tette. De hagyatkozzunk ismét a legendára, miszerint a 312. október 28-án a Milvius hídi csata előtt katonáival menetelt, egy kereszt jelent meg előtte a Napban, s ezt hallotta: „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). 313-ban eltörölte a keresztények üldözését, s szabad vallássá tette. Azt se tudjuk biztosan, hogy ő maga megkeresztelkedett-e, vagy korábbi vallását gyakorolta, a történet több verzióban fennmaradt.

Constantinus Diadalíve Rómában (Pixabay)

Egy szíriai kora keresztény író határozottan említi, hogy a Krisztus-hívők is szívesen részt vettek a pogányok Napisten ünnepein. Nem véletlen, hogy az ősi hagyományoktól nehezen szakadtak el a kereszténység legelső századaiban, hiszen a karácsony ünneplése az első időben mindössze annyit jelentett, hogy ünnepi istentiszteletet tartottak a templomban. Ezt követően a régi, megszokott ünnepléseket, szokásokat gyakorolták, de mikor tilos volt a vallás gyakorlása, szükség is volt erre. Ha kicsit belegondolunk, ma is így van: egyházi, hitünk szerinti ünnep mellett sok népszokáshoz, hagyományhoz ragaszkodva ünneplünk.

Szent Ágoston viszont keményen intette híveit, hogy “ne a Napot ünnepeljétek, hanem azt, aki a Napot teremtette!"

A nyugati egyházban Krisztus szerint 350 körül kezdődött meg a karácsony ünneplése. A keleti egyházban viszont 388-tól a templomban kis jászolt készítettek, ez Chrysostomos nevéhez fűződik, aki az ókor legnagyobb egyházi szónoka volt. Fennmaradt az a prédikáció, amelyben a konstantinápolyi gyülekezetnek megmagyarázza karácsony jelentőségét, s így ez a prédikáció karácsony történetének egyik legrégibb és legkedveltebb dokumentuma.

Folytatjuk…

Dióbél baba készítése (Bátor Katalin, a TUMAG munkatársa)

Ha karácsony, akkor talán minden asztalra kerül diós kalács vagy beigli. Amennyiben szoktál ilyenkor diót pucolni, előnyben vagy. Válaszd ki a legnagyobb és legszebb diót, ügyelj a törésnél, hogy félbe maradjon. Ha szerencsés vagy, akkor egy dióból kettő babát is tudsz csinálni. Én a golyós “ülésvédőből” szedtem ki a fagolyókat, s ezt ragasztópisztollyal rögzítettem a dió héjába. Filccel megrajzoltam a szemét, száját, a testét vattával béleltem, és kis csipkével takartam le. Persze ezeket is beleragasztottam, hogy tartós legyen. Ha karácsonyfára szeretnéd dísznek, akkor akasztót is tehetsz rá, s már készen is van a kedves játék, dísz vagy ajándék.