Adventi ablak - december 18.

Európa nagy városaiban meseszép karácsonyi vásárok vannak, és szinte minden valamit magára adó uniós országban rendeznek egyet műsorokkal, kézműves ajándék kínálattal és az ország jellegzetes ételeivel. Ezek a városok versenyeznek, hogy évről évre többet és jobbat nyújthassanak az idegeneknek, s a különböző szempontok szerinti statisztikák élére kerülhessenek. Milliók kelnek útra, hogy a sokat hallott csodás, fényárban úszó vásárokat láthassák, és átérezzék hangulatát, ha csak egy napra is.

Budapest szívébe haladva, ahogy közeledünk a karácsonyi vásár felé a Vörösmarty térre, egyre erősebb az ének, a muzsika és az illatok ínycsiklandozók. Legtöbb ember azért szeret menni, mert ezt a hangulatot csak ilyenkor, decemberben élheti át. Sokan találkoznak barátok, ismerősök hétköznap is ebédidőben, vagy munka után, hogy a finom sültek, kenyérlángosok közül választhassanak, s forrón a kezükben jóízűen elmajszolhassák. Persze elmaradhatatlan a forraltbor, és végül jöhet a forró sült gesztenye és, vagy a kürtöskalács is. A nagy tömegben olykor odafigyelve kell közlekedni, nehogy tejfölösek legyünk a lángostól vagy ragacsosak a bortól. Körbejárva a teret, a faházak sorában szebbnél szebb kézműves dolog tárul elénk. Óhatatlan, hogy ne az jusson eszünkbe, kinek, mit vennénk meg, olyan csábító a kínálat, s valljuk be, hogy a kézműves portéka az igen, az valódi, s pótolhatatlan ajándék.

Magyarországon a Budapesti Karácsonyi Vásár nem olyan régi múltra tekint vissza, de híre nagyon “messzire” ér, komoly turista látványossággá nőtte ki magát, és csak elvétve hallani magyar beszédet. Egy eladó engem is angolul szólított meg, s meglepődését fejezte ki, hogy magyarul érdeklődöm. (Több információ: ITT)

A középkortól terjedtek el a karácsonyi piacok, ahol színes játékszerek, különféle díszek és ajándékok mellett a nagy hideg miatt forraltbort és egy kis harapnivalót is árultak. Ezek a piacok az évszázadok alatt egyre fényesebbek és mesésebbek lettek. Strasbourgban 1570-ben rendezték meg az első vásárt, de szintén a 16. században kezdődött vásár az elzászi Colmar középkori utcáin, és 1628-ban Nünbergben. Tallin, a UNESCO világörökség része,  a legrégebbi városok közé tartozik északon, éppen ezért a leghangulatosabb középkori, eredeti díszlettel rendelkezik. (Több információ: ITT)

A Bécsi Karácsonyi Vásár (A képeket a TUMAG munkatársa, Bátor Katalin készítette)

Készítsünk szaloncukrot!

A képen látható szaloncukor nem ehető, ezért, ha több van belőle, akkor minden évre megvan a szaloncukor készletünk, nem falja fel senki. Egyszerű: csipke kell hozzá, egy tetszetős anyag, és kétoldalt lukas zsákocskát kell készíteni kézzel vagy géppel varrva, majd kifordítani, kitömni hulladék anyaggal és megkötni. Egyik felén pedig akasztónak való hosszúságú cérnát rákötni. Kiváló ajándékkísérőnek is!

De, ha ehető szaloncukorra vágysz, akkor itt találod a receptet: Házi szaloncukrot minden karácsonyfára! ... 20 perc alatt!

Képek: Árpádföldi Zsuzsanna (Vörösmarty téri, és a lenti kép) és Bátor Katalin (bécsi vásár) képei, kivéve a cikk borítóképét (Pixabay)