Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő számára a karácsony kettős ünnep volt, hiszen ekkor, december 24-én ünnepelte a születésnapját. Gyermekkora – a szülei rossz házassága ellenére – nagyon boldog volt. A kis Sisit (ahogyan a család hívta és írta a nevét – egy -s-szel) az egész család szerette. A fiatal bajor hercegnőnek karácsony volt a kedvenc ünnepe. Valószínűleg karácsonyfát is állítottak, lehet, többet is egyszerre, hiszen a szokás német nyelvterületről származik, ott terjedt el először, és a 18. század végén–19. század elején német nyelvterületen már széleskörben elterjedt volt.

Azt, hogy Erzsébet foggal született szenteste, amely ráadásul 1837-ben vasárnapra esett, jó előjelnek tartották. Arra azonban akkor még senki nem számított, hogy a 15 és fél éves Sisi, a család másodszülött leánygyermeke lesz Ausztria császárának a választottja. Ferenc Józsefnek a kötelességtudó Ilonát – Nenét – szemelték ki, de ő helyette első látásra az üde és bájos Sisibe szeretett bele, és a találkozás után három nappal már el is jegyezte őt – 1853. augusztus 19-én. Habár Bécs az akkori közlekedési viszonyok mellett egy napi utazásra volt Münchentől és Possenhofentől (ahol a család „nyári” rezidenciája volt), a szerelmes császár a jegyesség nyolc hónapja alatt háromszor látogatta meg menyasszonyát. Karácsonykor is eltöltött Sisivel és a családjával néhány boldog napot, így személyesen köszönthette fel leendő hitvesét a születésnapján. A császár édesanyja, aki Sisinek a nagynénje is volt (a jegyesek elsőfokú unokatestvérek voltak) a jegyesség alatt több, nagyon értékes ékszert küldött leendő menyének, Erzsébetnek, a születésnapja alkalmából pedig egy friss rózsacsokrot is (a bécsi Schönbrunni-kastély üvegházából). Ez, a Bajorországban eltöltött 1853-as évi lehetett hosszú ideig Sisi számára az utolsó felszabadult, szeretetteljes és boldog karácsony. A háromnegyed évig tartó jegyesség alatt a fiatal Sisiben is erős kötődés, bizalom és szeretetet, sőt szerelem alakult ki leendő férje irányában.

Sisi vőlegényének, Ferenc Józsefnek az alábbi festményt ajándékozta 1853 karácsonyán. Ferenc József is magáról készült lovas képpel lepte meg a menyasszonyát. A képet Carl Theodor von Piloty és Franz Adam. A képen Erzsébet a Possenhofeni-kastély előtt látható. Az erről készült fotó a Dorotheum tulajdona. A kép történetéről szóló videóm ITT nézhető meg.

Ferenc József és Erzsébet esküvőjére 1854. április 24-én került sor Bécsben. Zsófia főhercegné udvarában – mert ez sosem lett igazán Sisié – szó sem lehetett magánéletről és meghitt kapcsolatokról. A főhercegné „kémjei” (elsősorban az 56 éves Esterházy grófné, akit Zsófia Sisi főudvarhölgyévé jelölt ki) révén mindenütt ott volt, és mindent irányított. A nagy családi körben eltöltött, szigorú spanyol etikett által szabályozott karácsonyok leginkább kínszenvedést jelenthettek az ifjú császárné számára. Nem ellensúlyozta ezt a sok drága ajándék sem, amelyeket Ferenc Józseftől kapott – nem csak a születésnapja alkalmából.

A Gödöllői Királyi Kastélyban eltöltött boldog karácsonyok: Erzsébet születésnapja

Több, mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Erzsébet a sarkára tudjon állni. Az 1867-es magyar koronázás és kiegyezés – melyet Sisi minden erejével támogatott – után a királyi pár a magyar államtól használatra megkapta az egykori Grassalkovich-kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat Gödöllőn. A gödöllői légkor Erzsébet gyermekkorának possenhofeni színterére emlékeztetett. Annyi év után, itt végre újra boldogan tölthette el az ünnepeket szerettei körében. 1872-ben ünnepelte a királyi család először a karácsonyt és a királyné születésnapját Gödöllőn. A kiegyezést követő években több, mint egy évtizedig Erzsébet a névnapját legtöbbször hazánkban ünnepelte, a születésnapját pedig a ’72-es esztendőt is beleértve, mindösszesen kilencszer hazánkban ülte meg. Dr. Márki Sándor Erzsébet Magyarország királynéja (1867-1898) című monográfiájában napra pontosan leírja, mikor, hol, mettől meddig tartózkodott a királyné. Ezen munka alapján elmondható, hogy a királyi kastélyban a következő években ünnepelte Erzsébet a születésnapját: 1872, 1873, 1874, 1875, 1876, 1877, 1882, 1884, 1885. A királyi pár negyedik gyermeke, a Budán született Mária Valéria gyermekkorának egy jelentős részét Gödöllőn töltötte, ezért is hívták őt a gödöllői királykisasszonynak.

Gödöllőn minden pontosan úgy történhetett, ahogyan Erzsébet akarta. A kívánságára születésnapja reggelén misét tartottak a kastély kápolnájában. A Fővárosi Lapok 1877. decemberi számában a következőt olvashatjuk: „A királyi család gyóntatója: Haazel kanonok az ünnepekre Bécsből Gödöllőre ment, hogy ő felségöket meggyóntassa s úrvacsorában részesítse.” Volt, hogy nem is egy, hanem két misét is tartottak megemlékezvén Erzsébet királyné születésnapjáról: „Deczember 24-én királyné ő Felsége születése napja alkalmából két nagy misét tartottak Gödöllőn; az egyiket Rónay Jáczint püspök [aki Rudolf főhercegnek és Mária Valériának is tanítója volt] mondotta a királyi kápolnában, a másikat pedig a gödöllői lelkész a vártemplomban, hol igen szép számú közönség tanusitá megjelenésével a királyné iránti szeretetét.” (Idézet: Magyarország és a Nagyvilág 1878.12.29.) 1885-ben dr. Mayer Lőrinc udvari lelkész mondott misét a kastély kápolnájában.

A hivatalos kötelezettségek alól a királyné még a születésnapján sem mentesülhetett – hozzá kell viszont azt tennünk, hogy hazánkban sokkal szívesebben reprezentált, mint Ausztriában vagy bárhol máshol: „A királyné születésnapja. A főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt, ma délelőtt 10 órakor tisztelgett a miniszterelnök úrnál, hogy a királyné mai születésnapja alkalmával kifejezze a főváros szerencsekívánatait. A miniszterelnök megígérte, hogy szívesen lesz ő felségénél a fővárosi közönség érzelmeinek tolmácsolója.” Az eseményt a Budapest című újság 1877. december 25-ei (keddi) száma közölte. A királyné a születésnapi üdvözleteket a kastély-beli lakosztályában fogadta.

Erzsébet királyné lakosztálya a Gödöllői Királyi Kastélyban

A leírások szerint délután szolgálták fel a családi ebédet, este pedig „tea” következett – a „tea” ekkoriba egy könnyed étkezést jelentett, és nem csak „teázást”. A karácsonyi ajándékozás volt a nap fénypontja. Erzsébet királyné a kastélyon belül több karácsonyfát is állíttatott. Egyet a cselédségnek – volt, hogy még egyet külön a személyzet gyermekeinek, valamint legalább egyet a családja számára. A karácsonyfa német nyelvterületi elterjedésekor szokásos volt annyi karácsonyfát állítani, ahány megajándékozott gyermek volt a családban. Valószínűleg a királyi család számára is gyakorta állítottak több fát a gödöllői kastélyban is. Festetics Mária a naplójában egyik szenteste meg is jegyzi, hogy most van a kis főhercegnőnél [Mária Valériánál] a gyertyagyújtás. A királyi család minden tagjának saját lakosztálya volt, amelyhez külön személyzet (kamara) tartozott. Azt biztosan tudjuk, hogy Valériának máskor is állítottak saját karácsonyfát. Amikor 1879-ben Bécsben karácsonyozott a császári-királyi család, a Fővárosi Lapok 1879. december 30-ai száma nem mulasztotta el a magyar olvasóközönséget tájékoztatni arról, hogy „Mária Valéria főhercegnő számára pompás karácsonyfa volt fölállítva s a kis királyleány legkedvesebb játszótársa, Aglae Auersperg hercegkisasszony volt meghíva, hogy az est örömében osztozzék.” Erzsébet kevésbé élvezhette ezt a Bécsben töltött karácsonyt, amely, mondhatni nem szólt másról a számára, mint a reprezentációról. Karácsony első napján nagy családi ebéd volt – a Bécsben élő Habsburg családtagokra, házastársaikra és gyermekeikre értendő –, amelyen ráadásul az uralkodó ház tagjain kívül még Coburg herceg egész családja is részt vett. És nem csak ez volt az egyetlen nagy összejövetel az ünnep idején, amelyen Erzsébetnek részt kellett vennie. Az újság lelkesen említi azt is, hogy újév napján ismét nagy családi ebédet fognak rendezni, majd 8-án nagy udvari bállal indul a bécsi báli szezon. A királyné az évben (is) alig várta, hogy otthagyhassa a merev udvari légkört. Ez alkalommal februárban Írországba utazott a falkavadászatokra (1880) – az utazásról természetesen a magyar közönséget is tájékoztatták, akik már alig várták, hogy viszontláthassák királynéjukat. (1878-1881-ig a karácsonyt és a születésnapját nem Gödöllőn ünnepelte).

Hogyan nézett ki a királyné karácsonyfája Gödöllőn?

Miket ajándékoztak egymásnak?

A hatalmas fenyőfa „színes viaszgyertyákkal, szalagokkal, rózsákkal zászlókkal és az udvari cukrászat legfinomabb készítményeivel” volt feldíszítve, és a királyné szalonjában volt felállítva, amelynek majdnem a tetejéig ért. A karácsonyfa egy mohából „és virágból készült mesterséges dombból” emelkedett ki, fölötte „szabadon” egy angyal lebegett. Az ajándékokat a fa közelében álló, „fehér abroszszal borított asztalon” helyezték el. „Ott lehetett látni pompás borítékokban a trónörökös könyvének első füzeteit, s a trónörökösné több rajzát is.” (Pesti Hírlap, 1885. december 27.) A cukrászdíszeket a fára Kugler Henrik, udvari cukrász készítette (1884-ig). Az évek alatt valószínűleg a kastély több termében is állhatott karácsonyfa – így a kastély dísztermében is.

Erzsébet királyné szalonja a Gödöllői Királyi Kastélyban. A királyné szerette a karácsonyfát itt felállítani.

1887 karácsonyán Andrássy Gyula grófnak a királyné egy kis naptárt ajándékozott, amelyből Andrássy Ferenczy Idához írott 1887. dec. 23-án kelt leveléből olvashatunk. A gróf Idán keresztül levelezett a királynéval, tehát az Idának szóló levelek tulajdonképpen Erzsébethez szóltak. A levél részlete (eredeti helyesírással): „Fogadja mindenekelőtt köszönetemet a kis naptárért (…) Boldog ünnepeket – minden lehetö jót, és azt kivánja hogy régi barátságunk – még sok illy ünnepet élhessen át.” (Eredeti helyesírással idézve: Tolnayné Kiss Mária - Kedves Idám leveleskönyv)

Népszerű ajándék volt hölgyek számára például a bonbon, az ékszer, az ékszertartó és a díszes kis ládikó-dobozka. Festetics Mária grófnő, a királyné udvarhölgye Andrássy Gyulával és feleségével közeli barátságban állt. Festetics Mária grófnő – udvarhölgy naplójában a következőket olvashatjuk (1873. december 30-án Budán jegyezte le): „Andrássytól karácsonyi ajándékképpen egy tüneményes japán dobozkát kaptam telis-tele bonbonnal, kedves, jó levél kíséretében.” Két évvel később: „Andrássyék és az urak elhalmoztak bonbonnal. (…) Tisza Lajos [gróf - miniszter] szerencsésen megjött Indiából. Egy takaros ékszerládikót hozott nekem ajándékba.” (Gödöllő, 1875. dec. 27.) Festetics Mária számára a legkülönlegesebb ajándék mindig az volt, amellyel a királyné lepte meg. Erzsébet 1875 karácsonyán egy igen értékes gyémántékszert adott Marinak (az elmaradhatatlan bonbon kíséretében – nagyon drága volt a jó minőségű csokoládé): „A szenteste kis meglepetéseket hozott. Egy gyémántcsillagot és bonbonokat a császárnétól gyöngéd csók kíséretében.” (Gödöllő, 1875. dec. 27. Részletek: Tolnayné Kiss Mária: Egy udvarhölgy naplójából. Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, 2009.) Meg kell jegyeznünk, hogy a tizenkilencedik században a „csók” nem volt azonos mai megfelelőével, az orcára adott „csókról” volt szó.

A királyné karácsonykor sem feledkezett meg a gödöllői szegényekről és a gyermekekről

A királyné a szegényekről sem feledkezett meg, és két lányát, Gizellát és Mária Valériát is adakozásra nevelte. (Ajánlott írás: Mária Valériát adakozásra nevelte a királyné) Mindkét gyermek felnőtt korában is sok jót tett – Gödöllőn (is) szívesen jótékonykodott. A magyar királykisasszonyt, Valériát későbbi hazájában, Wallsee-ben, „Wallsee angyalának” hívták. Édesanyját, Erzsébetet is gyakran nevezték Magyarország vagy a „szegények védangyalának”: „A gödöllői szegények karácsony-esti örömeiről felséges királynénk fog az idén is gondoskodni, mint gondoskodik minden évben, mióta Gödöllőn lakik. A gyermekek és a sanyaruságot szenvedő felnőttek áldják jótékonyságát. Az idei karácsonyfa földiszitését a királyné Kugler Henrik udvari czukrászra bízta; de az édességeken kivül még ruhanemüek s könyvek is fognak szétosztatni, meg pénz, hogy ne legyen senki szomorú karácsony estéjén ott, hol a szegények védangyala tölti az ünnepeket.” (Budapest, 1877.12.20.)

A gödöllői iskolás és szegény gyermekeknek a királyi család gondoskodott ajándékokról. Akkoriban a fa díszei, a cukrászkülönlegességek már magukban is ajándéknak számítottak, hiszen Vízkeresztkor (január 6-án) a gyermekek lerázhatták a fát, és boldogan fogyaszthatták a királyi csemegét – ezért is volt megjegyzésre méltó, hogy a királyné a szegény gyermekeknek állíttatta a legmagasabb karácsonyfát. Azonban a fán kívül kaptak a gyermekek például tanszereket, könyveket, játékokat, ezüst pénzt és ruhaneműket. Méghozzá milyen ruhaneműket! Volt olyan év, hogy a királyné a gödöllői kastélyban készíttette a gyermekruhákat (leginkább a kislányruhákat), és saját maga kísérte rendszeres figyelemmel a munkálatokat. A helybeliek áldották a királynét a jóságáért.

Mária Valéria, a gödöllői királykisasszony © Osztrák Nemzeti Könyvtár,  No.: Pf 144:C (28 a)

A magyarok is szívesen köszöntötték születésnapján hazánk „védőangyalát”, a királynét: „Az Erzsébet árvaleányházban tizenkét pár finom harisnyát kötöttek a királyné születésnapjára, s báró Nopcsa főudvarmesterhez kérdés intéztetett, vajon a fönséges asszony ez ajándékot elfogadja-e?” – tudósítja az olvasóközönséget a Nefelejcs című újság 1875. január 3-ai száma. Arról, hogy a királyné Őfelsége az ajándékot örömmel elfogadta, az újságok következő számaiból értesülünk. Sok fennmaradt forrásunk van arról, hogy Erzsébet nagyon kedves volt az egyszerű emberekkel. Kedves, és soha nem leereszkedő, mint sok más főrangú méltóság. Könnyen alakított ki kapcsolatot az alsóbb néposztályba tartozókkal, amely tulajdonságát a szülői házból hozta. Édesapja, Miksa herceg fontosnak tartotta, hogy gyermekeinek kapcsolata legyen a helybeliekkel, ezért Possenhofenben együtt játszhatott a kis Sisi és testvérei a parasztgyerekekkel. Királynénk Gödöllőn is mindig viszonozta a kedvességeket. Egy mezőtúri kislány, Csató Emmike (Csató Lajos egykori karcagi polgármester lánya) az uralkodónét névnapja alkalmából (november 19.) verssel köszöntötte fel. Ez annyira jól esett Erzsébetnek, hogy karácsonykor ajándékot küldetett neki. Ezt a szokását évekig megtartotta: „Azóta a kis lány köszöntője s a királyné ajándéka egy évben sem marad el. Nem maradt el az idén sem” – írja a Fővárosi Lapok 1879. december 7-ei száma.

Bensőséges karácsonyok Gödöllőn

A királyi család magyarországi tartózkodásai sokkal bensőségesebbek voltak (különösen a gödöllőiek), mint a bécsiek. Erzsébet itt fesztelünül azt tehetett, amit akart, olyan embereket is fogadhatott, akiket a bécsi udvarban nem lett volna lehetősége, mert társadalmi rangjuk nem tette lehetővé. A következő kép jól illusztrálja a királyné magyarországi tartózkodásainak a hangulatát. Kép bal szélén Ferenc József király beszélget Andrássy Gyula gróffal (a sötét hajú férfi); Erzsébet királyné ölében a budai királyi palotában született Mária Valéria ül, mellettük a királyi pár idősebb gyermeke, Gizella és Rudolf. Erzsébet mögött (középen) Ferenczy Idát, a királyné kecskeméti származású felolvasónőjét, kedves bizalmasát láthatjuk. A kép jobb szélén Andrássy Gyula felesége, Kendeffy Katinka beszélget a királyné főudvarmesterével, Nopcsa báróval. A kép középen, a kis királykisasszony mellett, kendőt viselve a dajka, Rózi guggol! Ha ezt a képet Zsófia főhercegné látta, valószínűleg elképedt. Zsófia a Habsburgok uralkodásának Istentől kapott jogát hangsúlyozta, és elvárta azt, hogy a császárné még a legközelebbi udvarhölgyeivel se alakítson ki személyes kapcsolatot. Itt pedig a dajka, mintegy a kép egyik központi alakjaként van jelen.

Amikor 1876 novemberében Festetics Mária grófnő-udvarhölgy egy komolyabb műtéten esett át, és hetekig lábadozott, december 24-én a királyné azt mondta neki: „A legjobb ajándék az, hogy megint jól van”. Még ugyanazon a napon este az udvarhölgy a következőt jegyzi le naplójában: „Szenteste. A császárné születésnapja. (…) a császár jött ki éppen a szobájából, amely az én folyosómra nyílik. Valósággal felém rohant, és azon a szép, mélyen zengő hangján hangosan így szólt: ’Jó reggelt, Mari grófnő! Boldog vagyok, hogy megint jól érzi magát, és nagyon, nagyon örülök, hogy újra látom. (…) Mondja csak, mikor részesít bennünket az örömben, hogy együtt étkezik velünk?’ – ’Felséged, nem tudom használni a karomat, lassú vagyok és ügyetlen.’ – ’Az nem lehet olyan borzasztó, és mi szívesen segítünk. Jöjjön már ma, meg is mondom nekik.’ És újra megrázta a kezem, mondott még néhány kedves dolgot, aztán elrohant.” (Részlet: Gudula Walterskirchen - Beatrix Meyer: Festetics Mária grófnő naplója. Helikon Kiadó, 2020.) Festetics Mária együtt étkezett ezen a szentestén a királyi családdal, és Ferenc József maga szedte ki az udvarhölgy tányérjára a sülthúst. Fel is akarta darabolni azt, de ezen megtiszteltetést a grófnő már nem fogadta el, helyette Mária asztalszomszédja szelte fel a sülthúst.

A királyi család Gödöllői tartózkodásai a település lakóinak is sokat jelentettek, tudjuk meg az újságokból (is): „Egy negyed évig tartózkodott Gödöllőn a királyi udvar, de nemes jótékonyságának cselekedetei oly befolyással voltak a helybeliekre nézve, hogy még a legszegényebb ember is részint kegyes adományozás, részint az udvarnál kapott kereset folytán könnyebben néz a napszámot ígérő tavasz elé.” (Budapesti Közlöny, 1874. január 1.) A cikk megosztási képén Leander Russ festményei láthatók.

Káli-Rozmis Barbara

A kiadvány kapható a könyvesboltokban, az online könyváruházakban és az Auchan hipermarketekben: Erzsébet királyné és a magyarok - Barátság vagy szerelem? A könyvet lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész. (Helikon Kiadó)