RockMetal

Suzanne Vega sohasem arról volt híres, hogy divatos jelmezekbe öltözködve provokálja a közönséget, sem arról, hogy négyoktávos hangterjedelemmel hivalkodjon a popszínpadokon és bulvármagazinokban aktuális botrányokkal. Suzanne Vega a gondolkodó ember, aki a maga szolid-szerény módján nyitja ki a kaput mindenki előtt, aki a gondolati világ örömeit keresi. A lírai én, amelynek segítségével beléphetünk ezekbe a magas művészi szinten létrehozott életképekbe és hangulatokba, jóval túlmutat a hagyományos popzenei kereten és – Joni Mitchellhez és Leonard Cohenhez hasonlóan – inkább a kortárs költészet világához áll közel.

Kovaryéknak sikerült a néhai aranykor világát átültetni napjainkba úgy, hogy a produkció frissen és autentikusan szólaljon meg. Szó nincs itt stílusok és hangulatok másolásáról, inkább ezek tovább gondolását érezhetjük, amelyben a zenekar saját színei is fontos szerepet töltenek be.  Ahhoz, hogy tovább élhessen az a rock, mely több generáció életébe hozott és hoz változást, kell az új nemzedék, aki a régi gyökerek tovább viszi. Peter Kovary & The Royal Rebels pontosan ezt csinálja nagyon jól több másik formációval együtt. Ez dicséretes munka és szükséges is, bizonyítva a tételt, hogy „a rock örök és elpusztíthatatlan”.

Első gitárunk jó ideig társunk lesz a gitározásban, így fontos az, hogy lehetőségeinkhez mérten minél jobb döntést hozzunk a vásárláskor. Ilyenkor, karácsony előtt sokkal engedékenyebbek vagyunk gyermekünkkel szemben, aki úgy dönt, hogy elektromos gitárt szeretne. Annak ellenére, hogy szorít az idő mindenképpen érdemes a témába mélyebben belemerülni mielőtt egy olyan hangszerre esne a választásunk, amely lehet, hogy árában pont belefér a karácsonyi költségvetésbe de minőségében nem biztos, hogy hosszú távon jó döntés lenne gyermekünk számára.