Kedvelj minket a Facebookon!

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ÉS GYERMEKEI KARÁCSONYAI A BÉCSI HOFBURGBAN

Rudolf és Mária Valéria

 

A bécsi Hofburg volt a császári család hivatalos téli rezidenciája. Ferenc József, Erzsébet és gyermekeik rendszerint itt ünnepelték a karácsonyt, azonban a kiegyezést követően gyakran töltötték ezt az időszakot a Gödöllői Királyi Kastélyban. Karácsonykor, december 24-én volt Sisi születésnapja. A karácsonyfát ekkor, Szenteste napján állították fel, és a késődélutáni estebéd idején került sor az ajándékozásra – a család legkisebb tagjai már az ajándékaikkal játszottak, amikor a felnőttek vacsoráztak. Az ünnepi együttlétnek általában fél hét-hét körül vége volt, ekkor a családtagok a saját hofburgi lakosztályukba vagy más rezidencián levő otthonukba vonultak vissza.

Erzsébet házassága legelejétől nem szerette a Hofburgot az udvarban uralkodó légkör miatt. A legkisebb gyermek, Mária Valéria a naplójában írt a hofburgbeli karácsonyok kínos légköréről, amelyért bátyja, a trónörökös házasságkötése után elsősorban Rudolf feleségét, Stefániát hibáztatta. Többször számol be arról, mennyire merevek és barátságtalanok az együttlétek Stefánia „hidegsége és szívtelensége” miatt. (Olyan alkalmat is feljegyzett, amikor a fivérénél feltálalt reggelin étkezett, amelyen a trónörökösné nem volt jelen. Rudolf igen barátságosan viselkedett a társasággal.) A karácsonyi ünnepi hangulat rendkívül rossz volt, és Valéria megkönnyebbült és örült, amikor Rudolf feleségével elment, általában este fél hét-hét óra körül. (Rudolfnak és Stefániának, ahogyan a császári párnak is, külön-külön lakosztálya - lakása - volt a Burgban.)

Valéria naplóbejegyzése 1886. december 24-én: „Karácsonyfa-állítás, ahova Rudolf és Stefáia a kislányt is elhozta… Gyakran elgondolom, hogy máshol szeretetben és megértésben egyesíti a karácsony a családokat… mily boldog lehet egy ilyen családi kör! Álomnak tűnik az az idő, amikor még nálunk is így volt… de most ott áll Stefánia közöttünk és a karácsonyi örömök között… meg persze Rudolf is megváltozott, hideg és gunyoros ember lett belőle… Fél hatkor estebéd öt személyre, és aztán szétszéledünk.” (Naplója, 108) – Az „öt személybe” a főhercegnő Erzsébetet, Ferenc Józsefet, Rudolfot, Stefániát és saját magát értette. A trónörökös lányának külön terítettek.

Wilhelm Gause: Karácsony a bécsi Hofburgban (1887) - A tizenkilenc éves Mária Valéria, mellette Ferenc József és Erzsébet, a kép jobb oldalán Stefánia és Rudolf, a császár előtt gyermekük, a kis Erzsi áll.

 

Rudolf és Valéria viszonya már a kezdetektől igen rossz volt. A trónörökös rendkívül szerette az édesanyját. Erzsébet viszont nem vette ezt észre, vagy nem foglalkozott vele. Arra sem jött rá, mivel nem ismerte a fiát, hogy Rudolf mennyire hasonlított rá, mind világnézetében, mind érzelmi világában. Sisi minden anyai szeretetét a legkisebb gyermekre, Valériára zúdította rá, a másik két gyermekét, Gizellát és Rudolfot pedig mindig is anyósa neveltjének tekintette (még Zsófia főhercegné halála után is). Nemcsak Valéria szenvedett ettől a túlzott ragaszkodástól, hanem a trónörökös is. Mivel elképesztően vágyott az anyja szeretetére, roppant féltékeny volt húgára, amely gyakran kissé agresszív verbális viselkedésben nyilvánult meg. Ennek következtében pedig Valéria félt a bátyjától, ami azt eredményezte, hogy anyja még jobban pátyolgatta őt, és Rudolfra pedig haragudott, mindezzel tovább mélyítve a szakadékot kettejük között.

A hofburgi adventi időszakok és karácsonyok kapcsán nehéz szeretetteljes légkörről írni, azonban van néhány kedves jelenet, amely arról árulkodik, hogy időnként megtörtént a családtagok egymásra találása. Mindenkinek, már fiatal gyermekként is saját háztartása volt külön személyzettel, így Gizellának, Rudolfnak és Mária Valériának is. Valéria szerint a családtagok idegenek voltak egymás számára, és a ritka közös együttlétek alkalmával (amelyre általában ünnepek kapcsán került sor) nem tudtak miről beszélgetni, gyakran zavarba jöttek, így a hangulat meglehetősen kínos volt.

Most három megindító, bensőséges jelenetről fogok beszámolni, amelyek akármennyire kedvesek is, talán még inkább erősítik azt, hogy érzelmileg mennyire távolik, „elérhetetlenek” vagy „ritkán elérhetők” voltak egymás számára a családtagok. A jelenetek közül kettő Erzsébet hofburgi lakosztályának toalettszobájában játszódott le.

Montázs: Kis képek - 1. Mária Valéria (fotó: Carl Pietzner). 2. Stefánia és Rudolf (1881 - fotós: Géruzet Frères). 3. Rudolf (1887). Nagy kép: Wilhelm Gause fenti képének színezett verziója (1887)

 

130 évvel ezelőtt történt…

1888. december 16-án Rudolf és Stefánia a Hofburgban vacsorázott. Az étkezés után Erzsébet megkérte Ferenc Józsefet, szórakoztassa menyét. Rudolfot és Valériát pedig behívta a toalettszobájába, hogy „megsúgjon egy titkot” – írja Mária Valéria, aki valószínűleg a saját maga eljegyzésére gondolt Ferenc Szalvátor főherceggel, amely december 24-ére volt tervezve (ekkor tárta fel Valéria Ferenc Szalvátor főherceg előtt, hogy hozzámegy feleségül, ha még ő el akarja venni). „A bátyám nagyon izgatottnak, sőt rémültnek tűnt, de – azt hiszem – semmiképpen sem boldognak… De nem mondhatnám, hogy barátságtalan lett volna, s ezen felbátorodva, életemben először átöleltem a nyakát… Szegény bátyám, elvégre benne is meleg, szeretetre vágyó szív dobog… mert átölelt, és bensőséges, igaz testvéri szeretettel megcsókolt… és újra meg újra keblére ölelt, érezni lehetett, milyen jólesett neki, hogy kimutattam az iránta érzett szeretetemet, amit oly sokáig szinte elfojtott a félelem és a tisztelet” – írja naplójába a főhercegnő. Ezután Erzsébet megkérte fiát, legyen mindig jóságos Valériához, Rudolf pedig megesküdött, hogy az lesz. Sisi ekkor keresztet rajzolt fia homlokára, és azt mondta neki, hogy „a Jóisten megáldja majd ezért”. Valéria így folytatja: „A Mama biztosította szeretetéről, mire Rudolf hevesen és mélyen meghatódva kezet csókolt neki. Én köszönetet mondtam Rudolfnak, és átöleltem őket, s közben szinte öntudatlan így szóltam: ’Így kéne maradnunk mindörökre!’” (Mária Valéria, 167)

A másfél héttel későbbi, 1888. december 24-ei hofburgi karácsony sem volt örömtelinek nevezhető. A családi ünnepségen természetesen ott volt Rudolf és Stefánia is a gyermek Erzsivel, aki a karácsonyi ajándékaival játszott, amíg a család étkezett (a Sándor szobában, amely Erzsébet lakosztálya mellett helyezkedik el). Rudolf ekkor már rendkívül rossz érzelmi és egészségi állapotban volt. Házassága már két éve váltságban volt, amit szinte mindenki tudott Ferenc Józsefen és Erzsébeten kívül. Festetics Mária grófnő, Erzsébet udvarhölgye így véleményezi a helyzetet: „Ezekben a körökben a legfontosabb dolgokról mindig legutoljára értesülnek. Ez a szomorú a magas rangú személyek életében” (Hamann, 536). A főherceg a párkapcsolati válságán kívül súlyos betegséggel is küzdött, amelyet sem a császár, sem Erzsébet nem vett különösebben tudomásul.

Ezen a karácsonyon Rudolf különleges ajándékkal készült édesanyjának a születésnapja alkalmából: Rendkívül magas összegért megvett neki tizenegy Heine-kéziratot Párizsban. (Heine volt Erzsébet kedvenc költője, és habár nem tudott róla, fiának is a kedvence volt – ez az egyik a sok kettejük közti párhuzam közül.); azonban Sisi annyira el volt foglalva magában azzal, hogy Valéria ezen az estén eljegyzi magát Ferenc Szalvátor főherceggel, hogy nem is igazán örült az ajándéknak. Festetics Mária grófnő feljegyez erről az estéről egy érzelmes jelenetet (Brigitte Hamann idézi, 548): „A trónörökös átölelte az anyját, és csillapíthatatlan zokogásban tört ki, amitől őfelsége mélyen megrendült. (…) a császári családot kisírt szemmel és meghatódva találták” az udvarhölgyek és a szárnysegédek, akiket ezután hívtak be a karácsonyfához.

Ezen az estén, mint rendszerint, Rudolf trónörökös és Stefánia este hét óra körül távozott. Ezután a szülők között (ugyancsak) Erzsébet toalettszobájában egy bensőséges jelenet játszódott le Mária Valéria szeme előtt, amelyet a főhercegnő naplójából ismerünk. Erzsébet átölelte Ferenc Józsefet, és gyengédséggel a hangjában így szólt: „Úgy, de úgy szeretlek.” A császár erre válaszul, elérzékenyült hangon ezt mondta: „Na, nem, tényleg? Ezt is régen hallottam már.” (Mária Valéria, 176)

Császári karácsonyok, Hofburg, Bécs - Káli-Rozmis Barbara

 

Úgy gondolom, mind a december 14-ei és mind a december 24-ei történésen Rudolf életének egyik tragédiájaként hat át az, hogy Erzsébet csak a lányával, Valériával foglalkozott, és fia is csak azért kapta meg az olyannyira óhajtott szeretetet tőle, mert megígérte, hogy jó lesz húgához; vagyis még az iránta érzett szeretet megnyilvánítása is Valériával volt összefüggésben. Alig több, mint egy hónappal később, 1889. január 30-án Rudolf tragikus, máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette szeretője, Vetsera Mária társaságában. A hivatalos verzió szerint a főherceg pillanatnyi elmezavarában megölte Máriát, majd magával is végzett. Először Erzsébettel közölték a trónörökös halálhírét, majd ő beszélt a császárral és Vetsera Mária édesanyjával is. Higgadt volt, önuralmát (Valéria szerint) először csak akkor vesztette el, amikor estebédre került sor másnap, Rudolf hofburgi felravatalozása után, ugyanabban a szobában, ahol december 24-én a karácsonyt ünnepelték (Hamann, 551).

Erzsébet Rudolf halála után kijelentette, hogy nem ünnepli többet sem a névnapját, sem a születésnapját, sem pedig a karácsonyt, még fát sem állít. Megtiltotta azt is, hogy bárki is gratulálni merjen neki ezen alkalmakból, ezért hivatalos leveleket is ki kellett küldeni az udvarokba és nagykövetségekre, nehogy bárki is ezt megkísérelje. A következő évben, 1890 júliusában Mária Valéria a legszűkebb családi körben összeházasodott Ferenc Szalvátor főherceggel, és a karácsonyt már új otthonában ünnepelte. Ezt írta ekkor naplójába: Az asztalok „roskadoznak a Mama ajándékai alatt… Gyermekkorom óta nem tetszett úgy karácsonyfa, mint a miénk, mely igazi keresztényi örömmel tölti el az ember szívét… A vidám közösség (a szolgáló személyzettel) oly boldogságossá tette a szentestét, amilyet még nem éltem meg. Micsoda kontraszt a burgbeli karácsonyi ajándékosztáshoz képest, ahol minden oly merev és kínos volt!” (Idézet: Mária Valéria naplója, 247-248)

 

Erzsébet szerette praktikus ajándékokkal meglepni a szeretteit:

Egy nem mindennapi karácsonyi ajándék

Habár Erzsébet nem ünnepelte a karácsonyt és még fát sem állított fia halála után, szeretteit továbbra is megajándékozta. Valéria férjhez menetele után Sisi utazási szenvedélye tovább fokozódott. Ő maga nem sok levelet írt, kíséretének több tagja viszont annál inkább levelezésben állt egymással. Ezekből a dokumentumokból sok érdekes dolgot tudunk meg a királyné késői éveiről. 1892. december 24-ét Palma szigetén tölti, innen írja levelét Nopcsa báró, Erzsébet főudvarmestere. Ebből a levélből megtudhatjuk, hogy Őfelsége „jol találja magát, szokás szerént a fő dolog a szaladgálás. Csodálom hogy F.M. (Festetics Mária grófnő) győzi, ő ugyan nagyon panaszkodik bizalmasan előttem és holmi szokások végett” (Útközben…, 97). A levél Szenteste napján íródott, de semmi nyomát nem találni benne annak, hogy Erzsébet napirendjén az ünnep kedvéért változtatott volna, azonban karácsonyi ajándékait előre elküldte családjának és szűk környezetének. Ferenczy Ida egy igen szokatlan, feltűnést keltő ajándékot kapott, egy „muzsikáló széket”, amelyet egy levél tanúsága szerint lányának, Valériának is adott. Ezt a különleges tárgyat Ferenc József is említi egy, felségének írott levelében december 29-én: „Tegnap Perner (Perner a császár személyes, belső inasa volt) átadta a Te hasznos és praktikus karácsonyi ajándékaidat, amiket szívből köszönök. Egész nap otthon maradtam dolgozva és embereket fogadva. ½ 2-kor jött a Barátné (Schratt Katalin) Idához, aki nagyon örül a muzsikáló széknek, amit Te neki karácsonyra ajándékoztál” (Útközben…, 98). Tolnayné Kiss Mária az Útközben Erzsébet királynéval című kötet szerkesztője megmagyarázza a számunkra, mi volt tulajdonképpen a „muzsikáló szék”: „Ismeretes, hogy abban az időben még nem volt vízvezeték a Burgban. Leibstuhlnak hívták azt a szobaárnyékszéket, amit mi már csak múzeumi tárgyként ismerünk. – Hogy az eredményes igénybevételt milyen dallam jelezte – sajnos már nem tudjuk.” (Útközben…, 98)

Adventi vásár és Erzsébet császárné lakosztálya (kívülről), Schönbrunni Kastély Bécs - Káli-Rozmis Barbara

Felhasznált szakirodalom:

Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója. 1879-1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad.
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
„Sirály vagyok, sehová se való…” Útközben Erzsébet királynéval. Válogatta és sajtó alá rendezte bevezető és összekötő szöveggel, valamint jegyzetekkel ellátta: Tolnayné Kiss Mária.
Vienna Hofburg – Detailed Visual Guide. Unesco.
Martha Schad: Erzsébet királyné és leányai

IN ENGLISH: IMPERIAL CHRISTMAS AT VIENNA HOFBURG with Franz Joseph, Elisabeth and their Children

Benczúr Gyula, Erzsébet királyné (1899) című képe Sisi halála után készült (ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona). Ez az egyik leghitelesebb festmény a királynéról (kortársai szerint). Az eredeti kép ellentétes oldalra fordításával azt szeretném szemléltetni, hogy a királyné egy másik, kevésbé ismert személyiségét is igyekszem az olvasók előtt feltárni. (Lenti kép: Erzsébet királyné a Facebookon.)

Káli-Rozmis Barbara