Kedvelj minket a Facebookon!

Hogyan vált Erzsébet királyné a monarchia egyik legjobb lovasává?

 

A Gödöllői-dombság a középkor óta vadászterület volt, tehát jóval azelőtt, hogy a királyi pár használatába került az 1867-es kiegyezést és koronázást követően. Erzsébet gyermekkorától kezdve szenvedélyes és vakmerő lovas volt, minél nehezebb volt a terep, annál jobban élvezte a vágtázást. Akár egy egész napot is képes volt lóháton eltölteni. 1881-ben így ír Ferenczy Idának (Angliából - Shropshire-ből, angol levélpapíron – természetesen magyarul): „Egész héten át pedig lovagoltam reggeltől estig. (…) Tegnap rendkívül jó vadászatunk volt, s ámbár buktam mégis egy percz alatt a kutyáknál voltam megint…” Eme két mondaton is látszik, hogy a királyné kiválóan elsajátította a magyar nyelvet.

Erzsébet különösen az angol stílusú falkavadászatokat kedvelte, mivel azok veszélyesebbek és izgalmasabbak voltak, emellett kevesebb pihenőt engedélyeztek, mint a hagyományos vadászatok, melyeknél kitartóan, mozdulatlan és csendben kellett várni, hogy a vad feltűnjön. Gödöllőn is meghonosította a vadászat eme fajtáját. Az 1860-as évek végén és a ’70-es években ő tette Gödöllőt a lovas sportok magyarországi központjává: vadászatokat, versenyeket, bemutatókat és lóugratásokat rendeztek a településen. Egy feljegyzés szerint a királyné 34 hátaslovat és 36 kocsilovat tartott a gödöllői birtokon, természetesen ez a szám ingadozott.

A Gödöllői Királyi Kastélyban olyan embereket is fogadhatott, akiket Bécsben nem lett volna lehetősége, vagy azért, mert Zsófia főhercegné számára nem szívesen látott vendégek voltak a császári rezidencián, vagy azért, mert nem voltak szalonképesek. A Renz-cirkusz műlovarnői, Emilie Loiset és Elise Petzold (utóbbi a cirkusz tulajdonosának lánya) is rendszeresen vendégei voltak Gödöllőn. Arra kérte meg őket, hogy cirkuszi mutatványokat tanítsanak meg a számára. A királyné a birtokon manézst (cirkuszi porondot) is építtetett magának, ahol gyakorolhatott. A porondot az udvari istállókhoz építették hozzá. Ferenc József, akármennyire is berzenkedett a gondolattól, hogy felesége cirkuszi mutatványokat tanul, mindenhez a beleegyezését adta, és kifizette a költségeket, többek között négy cirkuszi ló vásárlását, valamint a cirkusz egyik idomárjának, aki Erzsébet szolgálatába lépett, a fizetését is. Az Avalo volt Erzsébet kedvence a négy ló közül. Ennek nyergében láthatjuk lovát térdre eresztve a Gödöllői Királyi Kastélyban kiállított egyik festményen.

Erzsébet királyné az Avolo nevű lován a gödöllői lovardában 1876-ban. A kép a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításán megtekinthető.

 

A Renz-cirkusszal Erzsébet még házasságkötése idején került kapcsolatba. A bécsi udvarba érkezve a fiatal és tapasztalatlan Sisi rendkívül nehezen viselte a tiszteletére rendezett fogadásokat és az esküvői ünnepségeket. Gyakran gyengélkedett, olyan is volt, hogy sírógörcsöt kapott, és zokogva hagyta el a termet, ahova pár perccel később kötelezően vissza kellett térnie – mindezt a jelenlévő arisztokraták gúnyos tekintete előtt. Már a császári udvarban eltöltött első néhány nap megpecsételte a kapcsolatát a bécsi udvari arisztokráciával. A Renz-cirkusz előadása igazi felüdülést nyújtott számára az első reprezentációs megpróbáltatások közepette. Erzsébet és Ferenc József esküvője alkalmából nemcsak a felsőréteg számára, hanem a népnek is rendeztek ünnepségeket, amelyekre a Práterben került sor. A Práter (ma is) egy hatalmas kiterjedésű terület, amelynek története egészen a XII. századig nyúlik vissza. A terület, amely folyamatosan bővült, nemesek tulajdonában állt a XVI. század közepéig, amikor II. Miksa császár megvette, és vadászterületté jelölte ki. A nép előtt a bejárást II. József császár, Mária Terézia fia nyitotta meg 1766-ban. Innentől kezdve kávéházak építésével kezdett a terület szórakoztató központtá válni. Az 1873-as világkiállítás is itt került megrendezésre Ferenc József császár idejében. A Práter volt az a hely, ahol Erzsébet császárné sokat lovagolt házassága elejétől fogva. Itt nyílt az egyszerű embereknek lehetősége arra, hogy a lóháton száguldozó császárnét megcsodálják. Természetesen Sisi pont nem ezért lovagolt a Práterben, hanem azért, mert ez a terület volt erre a célra kijelölve. Szintén ez volt az egyik olyan hely, ahol Zsófia főhercegné utasítására az ifjú Erzsébetnek „mutogatnia kellett” a terhes pocakját, hogy a nép láthassa, hamarosan utód, remélhetőleg trónörökös születik. (Erzsébet az esküvő után néhány hónapon belül teherbe esett, majd egy kislánynak adott életet.) Természetesen a császárnénak roppant kellemetlen volt mindez.

A népünnepélyre, melyet Erzsébet és Ferenc József házasságkötése alkalmából rendeztek 1854 áprilisában szintén a Práterben került sor: az emberek szórakoztatására a Renz-cirkuszt kérték fel. Mindenkinek feltűnt, hogy az egyébként félénk császárné mennyire jól szórakozik az előadáson. Ez volt az egyetlen ünnepség a végeláthatatlan reprezentációs kötelezettségek közepette, amelyet Sisi élvezett. Természetesen a pletykálkodó bécsi arisztokrácia hölgytagjai ezen is gúnyolódhattak magukban. Visszatérve Gödöllőre és az 1860-as évekre, Zsófia főhercegné, a „titkos császárné”, valamint azok, akik akkor kigúnyolták Erzsébetet most elszörnyedve tapasztalták, hogy a császárné cirkuszi mutatványokat tanul Magyarországon. Egy újabb ok volt ez is a pletykálkodásra. Így, amikor Emilie Loiset, a Renz-cirkusz egyik, fentebb említett műlovarnője évekkel később egy előadáson balesetet szenvedett és meghalt, az újságok nem mulasztották el megjegyezni, milyen jóban volt a császárnéval.

A sok gyakorlás eredményeként Erzsébet a monarchia egyik legjobb és legvakmerőbb lovasa lett, amely igencsak tiszteletreméltó, ha figyelembe vesszük azt, hogy női nyeregben lovagolt (a dámalovaglás hosszú ruhában történik, két lábat az egyik oldalra kell tenni – ma is megtekinthetjük egyes rendezvényeken a Királyi Kastélyban). A császárné imádta a lovait, de nem is akármilyen állatok jöhettek szóba a számára, csak a legjobbak. Minél jobban tudott lovagolni, annál drágább lovakat vásárolt magának. Nem csak ekkoriban volt válogatós, ami a lovak minőségét illeti. Évekkel ezelőtt, amikor 1860 őszétől Madeirán volt fél évet, ahol ideje jelentős részét lovaglással töltötte, anyjának írt leveleiből is tudjuk, mennyire hiányoztak neki a saját lovai, és nem csak a személyes kötődés miatt. A portugál szigeten is voltak lovak, azonban azok ügyessége már akkor sem felelt meg lovaglótudásának és az elvárásainak. (A császárné akkor tartózkodott Madeirán, amikor az orvosok nem tudtak mit kezdeni leromlott egészségi állapotával, és klímaváltozást javasoltak a számára.)

Erzsébet királyné 1877-ben Wilhelm Richter festményén. A festmény másolata a Királyi Kastélyban megtekinthető.

 

Gödöllőn Erzsébet királyné maga köré gyűjtötte a magyar arisztokrácia tagjait. Ez az ő birodalma volt, nem anyósáé. Itt az ő szabályai uralkodtak, nem úgy, mint a bécsi császári udvarban. Kíséretének tagjait nem elsősorban rangjuk szerint választotta ki, hanem aszerint, mennyire jól tudtak lovagolni. Arról, hogy kik tartoztak Erzsébet magyar társaságába egy későbbi írásban lesz szó, most csak három arisztokratát, valamint egy nemest emelek ki. A vadászatokon természetesen részt vett Andrássy Gyula gróf, aki 1867 és 71 között a Magyar Királyság miniszterelnöke, majd ezt követően a külügyminisztere volt.

Az arisztokrácia a királyné körül összegyűlt tagjai között volt Esterházy Miklós gróf (élt: 1839-1897), Magyarország első számú lovasa, számos európai akadályverseny győztese. Miklós beceneve Niki volt (-n-nel, és nem -m-mel), sok helyen találkozunk nevével emlékiratokban és levelezésekben. Kiemelném itt Festetics Mária grófnő, Erzsébet királyné hűséges magyar udvarhölgye naplóját, valamint a királyné unokahúga, Marie Wallersee-Larisch visszaemlékezéseit (a Wallersee grófnőről lentebb lesz szó). Mindkét hölgy gyakran emlegeti Eszterházy Niki nevét. A „Sport-Niki”-ként is becézett férfi a bécsi Jockey Klub megalapítója volt, közkedvelt agglegény, akit igen kellemes társasági embernek tartottak.

A harmadik férfi, akit most kiemelek, Batthyány Elemér gróf (élt: 1846-1932), az 1849-ben, Aradon kivégzett Batthyány Lajosnak a fia. Elemér gróf a magyar lovassportok egyik úttörője volt. Édesanyja, Zichy Antónia grófnő – nem meglepően – sosem bocsátotta meg az uralkodónak, hogy kivégeztette férjét. Szívből gyűlölte a Habsburgokat és a forradalmat leverő arisztokráciát. Gyűlölete alól még Erzsébet királyné sem jelentett kivételt, hiszen ő az uralkodó felesége volt. Gyermekeit, Ilonát és Elemért is ebben a szellemben nevelte. Lányáról, Batthyány Ilonáról feljegyezték, hogy kocsisa, aki fehér kesztyűben hajtotta a lovakat, egyszer a “hatlovasával” megelőzte, és lépésben haladva hátráltatta Ferenc József négylovas hintóját, amikor az uralkodó Gödöllőre ment. Ilona, habár birtoka és kastélya közel volt Gödöllőhöz (Cinkotán – a település ma a XVI. kerület része) a királynéval sem volt hajlandó találkozni, Elemért viszont teljesen elvarázsolta Erzsébet kedves személye, akinek hamar a legközelebbi körébe került.

Batthyány Elemér gróf és állítólag, Eszterházy Niki is szemet vetett Erzsébet bajor unokahúgára, Marie Wallersee bárónőre. Ripka Ferencz, a királyné kortársa Gödöllő, a királyi család otthona című könyvében így ír Marie-ről 1896-ban: „A hetvenes évek derekán egy feltűnően szép, sugár növésű lány volt gyakran Királynénk körében, Waldersee bárónő, ki közeli rokona volt a bajor uralkodó családnak. A királyné igen szerette ezt a kedves rokonát, ki hosszú sétalovaglásaiban mindig társaságában volt.” (Ripka, 65. Megjegyzés: Ripka rosszul tudta a nevet, nem Waldersee, hanem Wallersee.) Marie Wallersee Erzsébet bátyjának, Lajos Vilmos hercegnek és feleségének, a színésznő Henriette Mendellnek rangon aluli házasságából származó gyermeke volt. A kapcsolat okozta botrány mérséklésére Henriette megkapta a császártól a Wallersee bárónői címet. (Érdekességként megjegyzem, hogy a családi botrányt Ernst Marischka is megörökítette a Sissi-filmben: a kislányt játszó színészt a trilógia harmadik részében – Sorsdöntő évek – láthatjuk.)

Sisi unokahúga, Marie Wallersee grófnő, férjezett nevén Larisch grófné emlékiratai szerint (amelyet igen szkeptikusan kell szemlélnünk, hiszen a tényeket gyakran elferdítő írás nem tekinthető hiteles bibliográfiának a császárnéról) Eszterházy Niki megkérte a kezét, de Marie, Erzsébet javaslatára elutasította a házassági ajánlatot. Larisch grófné könyve magyarul „Sisi udvarában – A múltam. Emlékiratok.” címen jelent meg 2017-ben. Nem találtam arra hiteles forrásban utalást, hogy Niki valóban feleségül akarta venni Marie-t, arról viszont annál inkább, hogy Batthyány Elemér grófnak szándékában állt elvenni a csinos unokahúgot. Ez a házassági szándék azonban meghiúsult, amikor Elemér feltárta anyja előtt, aki ezt mondta neki: „Gyilkos családba nem nősülünk!” Levélben azzal fenyegetőzött fiának, hogy ha ez a házasság létrejön, még az esküvő órájában öngyilkosságot követ el. Így hát Marie, nagynénje, Erzsébet támogatásával házasságot kötött Georg Larisch gróffal, az osztrák miniszter fiával. Az esküvőt a Gödöllői Királyi Kastélyban fényes ünnepségek keretein belül tartották (minderről Ripka Ferencz is beszámol a fent említett könyvében), a házasság azonban boldogtalanra sikerült és válással végződött.

Végezetül ebben az írásban még egy nevet említenék azok közül, akik a királyi pár több vadászatán részt vettek, ez pedig Blaskovich Ernő, magyar nemes, nagybirtokos neve. Blaskovich mezőgazdász, sportoló, úrlovas és lótenyésztő volt, a tápiószentmártoni ménes alapítója. Ő nem volt főnemes, azonban rendkívüli eredményei miatt nem vitás, hogy a királyné vadászatain volt a helye! Blaskovich angol telivéreket is tenyésztett, közülük a leghíresebb Kincsem, a „csodaló, amely 1876 és 1879 között minden versenyét megnyerte, szám szerint 54-et. A legújabb kutatások szerint elképzelhető, hogy nem az ő birtokán született a csodaló, azonban Blaskovich Ernő tulajdonában állt. Az állat gazdájának sok utódot szült, több közülük kiemelkedő teljesítményeket ért el. Kincsem tiszteletére több emlékhelyet is létesítettek, köztük a budapesti Kincsem Park lóversenypálya is az ő nevét őrzi. 2017-ben bemutatták a Kincsem című filmet Herendi Gábor rendezésében. A film szerintem az egyik legjobb magyar alkotás, amelyet az utóbbi években játszottak a mozik, de el kell vonatkoztatnunk attól a ténytől, hogy a valóság elemeit csak nyomokban tartalmazza. Ennek ellenére nekem nagyon tetszett, és mindenkinek ajánlom megnézésre, azt viszont hangsúlyoznám, hogy Ferenc József egyáltalán nem volt az a gonosz figura, akinek a filmben be van állítva. Tudomásom szerint semmi ellenvetése nem volt Blaskovich ellen, sőt, együtt vadászott vele!

Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a lovaglás - Gödöllői Királyi Kastély parkja 

Programajánló: Erzsébet királyné - Mítosz és Valóság 

STEFÁNIA PALOTA, BUDAPEST – 2018. november 25.

Facebook – ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

Folytatjuk:

A folytatásban szó lesz Erzsébet és Ferenc József magyar vadásztársaságának néhány további érdekes tagjáról, akik közül páran külföldre is kísérték a királynét. Írok Sisi lovaglási szokásáról, lovaglótudásának fejlődéséről, és a lehetséges okait is megvizsgálom annak, hogy 1882-ben váratlanul, teljesítményének csúcspontján felhagyott a lovaglással. Ezenkívül – többek között  – arról is szót ejtek, milyen tevékenységeket űzött Erzsébet királyné Gödöllőn a lovaglószenvedélye elmúlása után.

Felhasznált szakirodalom:
Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! Leveleskönyv
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Varga Kálmán: A Gödöllői Királyi Kastély évszázadai
Gabriele Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője
Ripka Ferencz: Gödöllő, a királyi család otthona. (1896) Reprint kiadás.
Marie Wallersee-Larisch: Sisi udvarában – A múltam. Emlékiratok
Tolnayné Kiss Mária (naplórészleteket fordította, összekötő szöveggel ellátta): Egy udvarhölgy naplójából - Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei.
Olivia Lichtscheidl-Michael Wohlfart: Elisabeth. Empress and Queen