A Mária Zsófiát elszakították szerelmétől, Armand gróftól. Az trónfosztott nápolyi-szicíliai királyné egy augsburgi kolostorban hozta világra ikerlányait, akiket születésük után azonnal elszakítottak tőle, majd visszatért családjához Possenhofenbe. A rokonok tanácsát megfogadva bevallott mindent a férjének, aki megbocsátott neki. Ezután még egy ideig a családi kastélyban időzött, itt látogatta meg császári nővére, Erzsébet is. A császárné állítólag egy ajándékkal is kedveskedett húgának, ami férjével közös otthonában várta Máriát Rómában, ahol a királyi pár országuk elvesztése után élt…

Az írás első része itt olvasható: SISI HÚGA, A „HARCOS KIRÁLYNÉ" - Egy házasság története, amelyet csak tíz évvel az esküvő után háltak el, időközben a fiatal feleségnek mégis ikrei születtek... Persze, csak titokban.

Franz Xaver  Winterhalter: Mária Zsófia Nápolyi királyné (1860-61 körül)

A harcos királyné végül hazatért férjéhez, és 1870. december 24-én, több mint 10 év házasság után egy kislánynak adott életet, akinek Erzsébet császárné lett a keresztanyja. Sajnos a kislány 1871. március 28-án, alig több mint 3 hónapos korában meghalt, feltehetően a nem megfelelő gondozás miatt, amelyben a gondozója részesítette. Ezután Máriának nem született több gyermeke.

Erzsébetnek és Máriának gyerekkoruktól kezdve jó viszonyok volt egymással, a nővérek, amikor csak lehetett, találkoztak. Mária a gyermeke halála után Sisihez menekült Bécsbe, majd a házaspár különköltözött. Ferenc a Stranbergi-tó mellett vett egy kis kastélyt, ahol élete hátralevő részét élte De Castro gróf álnéven. 1894-ben halt meg cukorbetegségben, temetésén Mária Zsófia is részt vett.

Mária Zsófia sokat utazgatott, gyakran találkozott nővérével, Sisivel és húgával, Matilddal. 

Később Sisi és Mária viszonya végleg megromlott: Mária a trónörökösnek, Rudolfnak pletykált egy esetről, amikor édesanyja és az angol lovas, Bay Middleton kettesben töltöttek néhány órát (F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák. 33. oldal).

Erzsébet császárné (ismeretlen festő), Bay Middleton   (Middleton a Vanity Fair Magazin rajzán 1883) és Mária Zsófia - A képek módosítva lettek.

Mária, aki egyébként Erzsébethez hasonlóan szintén kitűnő lovas volt, lótenyésztéssel is foglalkozott, a Párizshoz közeli Neuilly-sur-Seine-ben, ahol a Hamilton-villában lakott. Szeretett társaságba járni - Erzsébettől eltérően, a mozgalmas életet kedvelte. Szépségét idősebb korában is megőrizte. Rangos kérői is akadtak, de nem foglalkozott a hódolóival, a politikai élettel annál inkább.

Az első világháborúban az exkirálynénak el kellett hagynia Franciaországot, és visszatérnie a hazájába, Bajorországba, ahol Münchenben telepedett le. A tanácsköztársaságban a Kaiserhof nevű szállodában lakott, ahol a forradalom idején a szálloda tulajdonosa igyekezte megóvni őt a veszélyektől, mire Mária nevetve és bátran ezt mondta: “Nem megyek le a pincébe. Látni akarom, hogy a mai forradalmárok legalább jobban lőnek-e, mint az én időmben.” (Sigrid-Maria Grössing, 137) 

Élete utolsó éveit a müncheni Wittelsbach-palota egy kis lakásában töltötte, ahol az unokaöccse engedélyével lakhatott. Még ekkor is érdekelte a politika: Időnként magasrangú embereket (ex-uralkodókat és főnemeseket) látott vendégül, a számára oly kedves olvasmányokat, a politikai lapokat, viszont nem tudta megfizetni. Sérelmeit még idősebb korában is dédelgette, erről a Corriere della Sera című újság riporterének adott interjúból értesülünk (az interjú 1924 decemberében készült, néhány héttel a halála előtt, azonban politikai okok miatt csak évtizedekkel később jelenhetett meg teljes formájában):

“A Francia Köztársaság sokkal nemesebb volt az orleans-iakkal, mint az Olasz Királyság mivelünk... A mód, ahogy elbántak velünk, rossz előjel...” (Sigrid-Maria Grössing, 138)

In English: THE EXCITING LIFE OF MARIE SOPHIE, SISI’S YOUNGEST SISTER

A müncheni Wittelsbach-palota (1, 2). Az épületegyüttes palota palotamúzeumként is működik, itt megtekinthető a bajor királynéi gyöngydiadém

Mária Zsófia exkirályné, aki állítólag öregségében is szép nő volt, és megjelenésében még mindig uralkodói, 1925. január 18-án hunyta le örökre a szemét, néhány nappal 84. születésnapja előtt. Halála után földi maradványainak élete is olyan „aktív” volt, mint az övé. Először Münchenben temették el, majd átvitték Rómába, ahol férje és kislánya mellett helyezték el; de ez sem a végső nyughely volt a teste számára, mert ismét útra kelt: 1984-ben a Szicíliai Kettős Királyság utolsó uralkodópárjának földi maradványait átszállították Párizsba, ahol a Bourbonok Pantheonjában helyezték el.

Facebook – ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

Felhasznált szakirodalom:
Az írás az alábbi könyv felhasználásával készült:
Sigrid-Maria Grössing Sisi családi körben. (112-138) Gabo Kiadó, 2013
F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák. 33. oldal