Amikor karrierről beszélünk, általában két dolog jut az emberek eszébe. Az egyik a férfiak karrier lehetőségei, a másik pedig a nők helyzete, család vs. karrier kérdése.

De miért helyezzük gyakran górcső alá a karrierista nőket, és miért gondolják olyan sokan, hogy egy nő nem lehet egyszerre családanya és vezető, vagy anyaként egy nő nem csinálhat karriert?

Tény, hogy komoly kihívást jelent a két szerep összeegyeztetése, de nem lehetetlen.

Hogyan lehet előre felkészülni erre a két teljesen különböző szerepre úgy, hogy a munkáltató is komolyan vegye a nőket, és emellett otthon is megfelelően ellássák a szerepüket?

Természetesen összetett a téma, de véleményem és tapasztalatom szerint a tudatosságnak hatalmas ereje van.

Sokan sokféleképpen állnak ezekhez a kérdésekhez. Bár a világ folyamatosan változik, mégis a legegyszerűbb érvelés az ellenzők részéről az, hogy egy nőnek a „tűzhely” mellett a helye, és az a dolga, hogy a családját kiszolgálja, vagy éppen koordinálja a gyerekek és a családfő mindennapjait. Sokszor észre sem vesszük, és valóban így működünk mi, nők a mindennapokban.

A legfontosabb tisztázni azt, hogy ki mit ért karrier, önmegvalósítás alatt.

Sok nő már azzal is teljesen elégedett, ha szülés után gördülékenyen vissza tud menni régi munkahelyére, és más alapokra helyezve ugyan, de újra folytathatja a munkáját, lényegében ott, ahol abbahagyta. Vannak viszont olyan nők is, akik a ranglétrán feljebb és feljebb szeretnének menni, ezért mindent meg is tesznek, és igazán akkor torpannak meg, amikor teherbe esnek. Mert itt el kell dönteniük, és őszintén megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Hol tartok? Hova akarok eljutni? Kik tudnak ebben engem támogatni? Mit kell nekem ezért megtennem?  

Ezeket a kérdéseket már akkor érdemes magunknak feltenni, amikor csak tervezzük a családot.

Ahogy a karrierépítés, a munkavállalás elején, úgy az anyaság megélése előtt is, minden nőnek vannak elképzelései, mikor, mit fog tenni, hogyan fog viszonyulni dolgokhoz, amelyek aztán vagy ezért, vagy azért, nem biztos, hogy úgy valósulnak meg, ahogy azt eltervezte. Azt el kell fogadni, hogy a nők többsége megváltozik a szülés után, másképp tekint a világ dolgaira, ezzel együtt a munkára is. Az is tiszteletre méltó, ha egy nő a családját választja, számára az a karrier, hiszen ott teljesedik ki, ott talál magára.  És az az egyik kulcs, hogy megtaláljuk azt, amiben jók vagyunk, jól érezzük magunkat.

A tudatos jövőt csak akkor lehet hatékonyan tervezni, ha tisztába vagyunk önmagunkkal. Hiszen mindenki jó munkahelyet, boldog családot szeretne, de nekünk kell tudnunk, hogy számunkra mi a jó munkahely és pontosan mit is várunk el magunktól, mint szülő vagy feleség, mint vezető, vagy mint beosztott.

Mi az, amit el kell engednem az egyik oldalon, a másik szerep javára? És vajon el tudom-e, vagy el akarom-e engedni?

Amikor én egy nagyvállalattól mentem el szülési szabadságra, komolyan átgondoltam a lehetőségeimet, és mivel a visszatérés számomra sem volt garantált (a Munkaerőpiaci Tükör 2007 című kiadványból kiderül, hogy a nők alig fele (48 %-uk) tud a GYES lejárta után visszatérni a munka világába), meghoztam egy döntést, hogy a korábbi munkámtól eltérően, egy másik irányba fordulok. Egy olyan irányba, ami régóta közel állt hozzám. A segítségnyújtás és a támogatás. Miután ezt a döntést meghoztam, tudatosan átgondoltam az elkövetkező 10 évet.

Eldöntöttem, hogy a három év alatt, amíg a gyerekeimmel otthon vagyok, folyamatosan képzem magam, céltudatosan irányítom az életem. Az utolsó hónapokban pedig igyekeztem felvenni a kapcsolatot korábbi munkatársaimmal, ügyfelekkel, akikkel kapcsolatban voltam, hiszen fontos a meglévő kapcsolati tőkénket folyamatosan építeni, ápolni.

Mára saját vállalkozásom van, azt csinálom, amit szeretek, amihez értek, és ami önazonos.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem állhat mindenki a saját lábára, lehetőségei nem adottak, hogy önálló vállalkozásba kezdjenek, de biztos vagyok abban, hogyha elgondolkodunk, és megpróbáljuk előre tervezni a jövőt a lehetséges utakkal, akkor könnyebben tudjuk venni az akadályokat, és az utunkba kerülő problémával meg tudunk birkózni.

Többször hallom ügyfeleimtől, hogy nem mindig tudják az olyan helyzeteket kezelni, amikor egy nő, anyaként tér vissza 2-3 éves kihagyás után a munkahelyére, és mindent ugyanott, ugyanúgy akar folytatni, ahol évekkel ezelőtt abbahagyta. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mi lesz azokkal a kollégákkal, akik azokban az időszakokban, akár plusz munkaként, akár egyéb megbízással ellátták az éppen szülési szabadságon lévők munkáját. És mit tehet ilyenkor a munkáltató, hogy az egyensúly és az egység megmaradjon a szervezeti osztályon belül?

Hiszen sokszor előfordul, hogy a vállalat sokat változott ez alatt az idő alatt, és az anyák, fontos teendőik mellett, nemigen tudtak azokban az években a munkahelyükre koncentrálni, ezért amikor visszatérnek, nincsenek tisztában a megváltozott körülményekkel, és bizonyos esetekben már nem is olyan elkötelezettek a vállalat mellett.

Az ilyen körülmények külön kihívás elé állítják a vezetőket, mert ezeket a helyzeteket a munkahelyen belül, mindkét fél számára előnyösen kialakított feltételek mellett kezelni kell.

Sok anya van, aki a szülési szabadság után alig várja, hogy dolgozhasson, és egy másfajta értékes munkában mutathassa meg magát, mégis a munkáltatók jelentős része a gyermekes anyákat nem tartja megbízható, minőségi munkaerőnek, mivel úgy gondolja, a munka mennyiségét nem tudja előre tervezni, mert a gyermekes kolléganőnek alkalmanként váratlanul fel kell állnia. Ilyenkor kompromisszumot kell kötni, amelyek mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak jó. A feleknek tudatosan kell felkészülni, akár előre egyeztetni az ilyen helyzetekre forgatókönyvet.

Ha valaki elkötelezett és tudatos, előre megbeszélheti, egyeztetheti a munkáltatójával a karriertervét. Célszerű megbeszélni azt is, hogy esetleg milyen területen tudná a szülési szabadság alatt tovább képezni magát a munkavállaló, milyen területen tud megszerezni plusztudást, ami a későbbiekben a javára válhat.

Természetesen garanciát nem kaphatunk rá, de ha valaki elhivatott és lojális a cég felé, azt a munkaadó értékeli. Mindenképpen figyeljünk arra, hogy az otthon töltött időszak alatt ne izoláljuk el teljesen magunkat a cégtől, érdeklődjünk néhány projekt kimenetele után, ha tehetjük, vegyünk részt szakmai konferenciákon, rendszeresen (akár havonta) egyeztessünk a kollégákkal. Tartsuk lehetőségeinkhez mérten a kapcsolatot ügyfelekkel, a céges partnerekkel.

Lássák, hogy attól, hogy valaki anya lett, a szakmai tudása nem tűnik el, és talán a gyermek születése másfajta gondolkodásra is megtanítja. Vannak olyan helyzetek, amikor az alatt a 2-3 év alatt rájövünk, hogy valami más foglalkozás közelebb állna hozzánk, akkor dolgozzunk ki egy stratégiát, hogy a szülési szabadság letelte után, hogyan is törhetünk majd be újult erővel a munkaerőpiacra.

Nem mondom, hogy egyszerű ez az út, de abban biztos vagyok, hogy a munkáltató ezt a terhet nem veszi át tőlünk, anyáktól.

Ezért arra bíztatok mindenkit, hogy tegye fel maga, vagy szakember segítségével a fontos kérdéseket, és tervezzen előre, mert nagy mértékben rajtunk múlik ez a kérdés.

Képek: 1. StockSnap.io; 2. Pixabay