Kedvelj minket a Facebookon!

A királyné Idája

Káli-Rozmis Barbara képe
Írta: Káli-Rozmis Barbara 2025. 03. 26.

Mottó: „Halandó részei ott porladnak a bécsi kriptában, századok múlva az udvari krónikák emlegetik majd csak nevét, de Magyarországon a szép, a nagy Erzsébet királyné emléke fog élni mind az idők végéig” – írta egy magyar újság két évvel a királyné halála után

 

„A meghalt királynét Bécs eltemette – Magyarország megsiratta” – írta egy külföldi újság.  Való igaz, a bécsiek inkább szeretett császárjuknak adóztak tisztelettel és részvéttel ezen újabb sorscsapásért, mint hogy a mindig távol lévő császárnéjukat gyászolták volna.  „Nem sok könnyet hullajtottak érte” – véleményezte Erich Kielmansegg gróf, osztrák politikus.

Nyilvánvaló volt, hogy 1898. szeptember 17-ei temetésen „Bécs kielégítette kíváncsiságát, de bizony, a legjobb akarattal sem lehet ráfogni, hogy gyászolta volna a császárné halálát. Talán megdöbbent egy pillanatra, a szemébe szökött könnyet azonban gyorsan kitörölte”. Az osztrák főváros lakói kicsődültek a temetésre – a legtöbbjüket a kíváncsiság és a szemlélődés vágya vezérelte. A helyiek sokkal többen voltak, mint a más nemzetiségűek és a nagy számban jelenlévő magyarok, ezért „a gyászpompa jellege még sem volt az a megindító, szomorú kép, amilyennek a királyné temetését előre elképzeltük” – írták szomorúan a magyar lapok.  Ráadásul, mivel a Monarchia népei közül a magyarok képviseltették magukat a legnagyobb számban, „a bécsi nép utcai élc tárgyává tette e temetést, elnevezve azt a sok magyar és katonai díszruháról »sujtásos temetésnek«.”

 

1. kép: Ferenc József szeretett felesége koporsójánál térdel végső nyughelyén, a bécsi kapucinusok kriptájában © Dorotheum Bécs, aukciós katalógus, 2019. június 18.  

Képgalléria (a nagyításhoz kattints a képekre): 2. A királyné holtteste megérkezik a bécsi pályaudvarra. 3. A királyné ravatala a hofburg kápolnájában. 4. A királyné temetési menete az Augustinerstrasse-én. A három (2-4.) kép Káli-Rozmis Barbara tulajdona (és akár meg is vásárolható bővebb információ itt)

 

A királyné ravatalánál az előző napon a magyarok jogos felháborodásuknak adtak hangot, ugyanis az egyik címerpajzson ez állt: „Erzsébet, Ausztria császárnéja”.  Hát Magyarország királynéja nem volt? Nem ez volt az egyetlen méltóság, amelyet igazán szeretett? Mindezt jelezték a főudvarmesteri hivatalnak, amely még aznap este kijavította a hibát.

A magyar küldöttségek és magánemberek koszorúi voltak a legnagyobb számban a ravatalon, Jókai Mór sírva tette oda a magáét, amely különösen kiemelkedett a többi közül már a nagyságánál fogva is, valamint azért, mert egy rendkívül széles, aranyfeliratos, a 48-as honvédzászlóhoz hasonló szalag volt rajta: szélén piros-fehér-zöld szegéllyel, közepén pedig a következő felirattal: „Magyarország imádott királynéjának – Jókai Mór”.

Más megaláztatás is érte ekkor a magyarokat az osztrákok részéről. Hasonlóképpen ahhoz, ami Rudolf trónörökös halála után történt, a bécsi udvar Erzsébet királyné temetése után kiközösítette és ki is költöztettette a Hofburgból a királyné magyar bizalmasait – természetesen a császár tudta nélkül. Ferenc József ugyanis emléktárgyakat ajándékozott, festményeket készíttetett, kitüntetéseket osztogatott felesége egykori udvartartásának, különösen a magyar hölgyeknek. Mária Valéria a naplójában így írt: Találkoztam „szegény Ferenczyvel [Ferenczy Idával, a királyné felolvasónőjével-barátnéjával], akit megtört az a bánásmód, melyet jómaga és minden, a Mamához hű ember elszenvedett az udvartól. A Papának természetesen mindent másként magyaráznak…”

A királyné halála után Ferenc József elkészíttette híres magyar festőkkel felesége portréját öt hölgy számára, akik hűségesen szolgálták a királynét – Ferenczy Ida, Festetics Mária grófnő, Sztáray Irma grófnő, gróf Andrássy Aladárné Wenckheim Leontin bárónő, a királyné magyarországi főudvarmesternője és Harrach Mária Terézia grófné, a királyné bécsi főudvarmesternője is kapott egy-egy képet. A király így írt, miután megtekintette a Ferenczy Ida számára készülő festményt: „Elhajtattam a festőhöz, Benczúr Gyulához, hogy megnézzem drága elhunytunk képét, amelyet Frau von Ferenczy számára festett az én megbízásomból. Gyönyörű a kép, az alak remek, a fiatalabb korban elképzelt arc hasonlít rá és nagyon kellemes a kifejezése.”

 

Benczúr Gyula: Erzsébet királyné (a festményről készült XIX. századi fénykép) Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs, No.: Pf 6639 E 103/1. Az eredeti festmény ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona (Ferenczy Ida adományaként)

 

Végrendeletében a királyné hölgyei közül Ferenczy Idára hagyta a legmagasabb nyugdíjat, vagyis évi négyezer forintot, ezenkívül Ida még értékes ékszereket is kapott. Iratai rendezésével is a „minden titka tudóját” bízta meg, akiről sokszor kinyilatkoztatta: „Ida a barátnőm!” Második legnagyobb bizalmasát, Festetics Mária grófnőt is szép nyugdíjjal látta el, évi háromezer forinttal.

Ferenczy Ida, aki egész hátralévő életében úrnője emlékének élt. A bécsi Reisnerstrasse 30. számú házában tartott fenn lakást, amely magában is már egy kisebb múzeum volt. Élénk társasági életet élt, szívesen fogadott itt magyarokat, akiknek szeretett királynéjáról beszélt. Gyakran mutatott meg egy „Ferenczy” feliratú fehér gombot, amelyhez elvágott, sárga színű vezetékek tartoztak: „Ez a gomb az, amellyel nekem ezerszer meg ezerszer csöngetett Őfelsége…” – mesélte látogatóinak. Soha többé nem szólal már meg a kis csengő.

 

A kecskeméti köznemesi családból származó Ferenczy Ida 1864-ben lett a királyné felolvasónője, és legbizalmasabb barátnője. Udvartartásának tagjai közül Erzsébet egyedül őt tegezte  (A kép az Ország-Világ 1898. szeptember 25-ei számában jelent meg)

 

Ida továbbra is tartotta a kapcsolatot a királyné két lányával, Gizellával és Mária Valériával. Az alábbi levelet 1907. május 3-án írta Idának a fiatalabb főhercegnő a lainzi Hermész-villából, ahová férjével és gyermekeivel 1903 tavaszán költöztek be. (Gizella főhercegnő örökölte az Achilleiont, Valéria a lainzi villát.)

Tegnap elmondtam Papának mindent, mit nekem írt, ő egészen egyetért, hogy úgy tegyen, mint proponálja, és Mama budai lakásában átnézze és fölírja mind azon tárgyakat, melyek az „Erzsébet szobába” illenek. Kérem, tudassa velem, kedves Ida, midőn visszatért Bécsbe. Ha elég jól érzi magát, mindjárt fogom kérni, jöjjön ide ebédelni, és Papa már mondta, hogy örülni fog, ha ezen alkalommal itt minálunk láthatja. Így együtt beszélhetünk meg mindent. …Szívből remélve, hogy jó egészségben fogom viszontlátni, kedves Ida, ezer üdvözlettel maradok hű

Valériája.

Képen: Mária Valéria két legidősebb gyermekével, Erzsébet Franciskával (Ella) és Ferenc Szalvátorral (Wien Museum, Bécs, Inv.-Nr. HV 2615/5, CC0)

 

Őfelsége bizalmasa a főhercegnővel és a királlyal a főrangú magyar hölgyek kezdeményezése eredményeként alakuló Erzsébet Királyné Emlékmúzeumról értekezett. A király örömmel támogatta a kezdeményezést, amely első volt a birodalomban.

Az először két teremből álló emlékmúzeum 1908. január 15-én nyílt meg a budai várban. Az első terem, a királyné írószobája a saját bútoraival és használati tárgyaival volt berendezve, a második teremben pedig a királyné 167 tárgyát állították ki tárlókban és szekrényekben, amelyeket főként a király, Gizella, Mária Valéria és Ferenczy Ida adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ami fennhatósága alá az újonnan létesült emlékmúzeum tartozott. A két főhercegnő azt a fekete díszmagyar ruhát is odaajándékozta, amelyet a királyné utolsó reprezentációjakor, a millenniumi ünnepségen viselt; valamint Sztáray Irma grófnő (aki a királynét utolsó éveiben utazásain – beleértve a végzetes genfi tartózkodást is – kísérte) azt a fekete ruhaderekat is, amelyben meggyilkolták. Ez utóbbi átvészelte azt, hogy a II. világháborúban az emlékmúzeum hatalmas károkat szenvedett, de a tárgyak egy részét sikerült kimenteni, így ezt a ruhaderekat is – ma is látható rajta a háromszög alakú szakadás, amelyen keresztül a gyilkos fegyver átszúrta a királyné magyarokért érző szívét.

 

Káli-Rozmis Barbara

A fenti egy részlet az Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? (Helikon Kiadó, 2021.) című könyvemből. A felhasznált forrásokat a kiadványban részletesen közlöm.

 

A fekete ruhaderék, amelyet a kriályné az 1898. szeptember 10-én bekövetkezett genfi merényletkor viselt ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona (A fénykép a Sisi - Királyné feketén-fehéren című időszaki kiállításon készült a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2021-ben.)

Képgaléria (a nagyításhoz kattins a képekre): Képek az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumról (1908 / Nagy Zsolt gyűjteményéből)

 

Uj Idők (1900. szeptember 9.): A királyné Idája

Erzsébet királyné, mint a magyar nemzet "édesanyja"

 

Az Uj Idők című újság 1900. szeptember 9-ei száma nemcsak Erzsébet királynéról emlékezik meg nagy tisztelettel és odaadással, hanem Ferenczy Idát és munkásságát is rendkívül méltányolja. (Az 1839. április 7--én, Kecskeméten született Ferenczy Ida a királynét három évtizeddel élte túl. Bécsben hunyt el 1928. június 28-án.) Az újságcikk néhány zárójeles kiegészítésemmel (helyesbítésemmel) alább olvasható.

 

„Két éve annak éppen most, hogy Erzsébet királynét, a mi nagyasszonyunkat fehér rózsából, liliomból vetett ravatalra fektették. A magyar nemzet szeretete azonban örök szépséget, örök halhatatlanságot biztosított számára.

Halandó részei ott porladnak a bécsi kriptában, századok múlva az udvari krónikák emlegetik majd csak nevét, de Magyarországon a szép, a nagy Erzsébet királyné emléke fog élni mind az idők végéig.

És Magyarország szíve most is ott dobogott a kapucinusok bécsi kriptájában, mikor a magyar haza lányai virágot és könnyet vittek a magyar haza édesanyjának. Akkor, mikor a büszke imperátorok örök nyugvó helyén fölállították Erzsébet nagyasszonyunk síremlékét A tisztán magyar ünnepélyen megjelent Ferenczy Ida is. A magyar nemes hölgy, aki 1864-től kezdve a megdicsőült nagyasszony utolsó pillanatáig bírta koronás úrnője bizalmát. Ferenczy Ida. aki egykoron oly közel, talán legközelebb állt királyasszonyunk nemes, nagy szívéhez, Deák Ferenc történeti jelentőségű alakjának női kiadása ez a kiváló úrasszony, akinek legnagyobb érdeme van abban, hogy a dicsőült királynét megerősítette fajunk szeretetében.

Magyar nemes családból eredve, vérünkből való vér. Megértette, átérezte a nemzeti aspirációkat Ferenczy Ida s tudta, mi kedves a saját s faj tájának, mindig ebben az irányban adta üdvös és bölcs útmutatásait.

Attól kezdve, midőn a szerencsétlen königgrätzi ütközet után [pontosabban már két évvel előtte, 1864-től, mert a csata 1866-ban volt, az újságcikk fentebb is tévedett a dátumban, amit javítottam] hű magyarjai közt keresett menedéket Erzsébet, hosszú évtizedeken át volt mindig felséges úrnője mellett a hű, a páratlanul odaadó Ida. „A hálás, a hű Ida", ahogy állt annak a koszorúnak a szalagján, amelyet rajongó hódolattal szeretett úrnője koporsójára helyezett.

A magyar nemes leány, aki ma már csillagkeresztes hölgy és az Erzsébet-rendnek tulajdonosa, fiatalságát, boldogságát szentelte úrnőjének és saját énjét teljesen fölolvasztotta abba a rejtelmes, szomorú nagy lélekbe, amelyet bajor Erzsébetnek hívtak itt a földi életben.

 

Erzsébet császárné 1863-ban (Wien Museum, Bécs, No.: 71821/53) és Ferenczy Ida (Uj Idők, 1900. szeptember 9.)

 

A legutolsó évekig éjjel-nappal készen állt a királyné szolgálatára Ferenczy Ida. [Hosszabb utazásaira már nagyon régóta nem kísérte, mert egészsége nem tette lehetővé, de ő igazgatta az ügyeit: Ferenc József még az unokáknak adandó ajándékokat is vele beszélte meg, mert Erzsébet ezzel kapcsolatban is Idával egyeztetett.] Ekkor kifáradt, beteg lett a fölolvasónőnek nevezett, de valójában leghívebb barátnő és Gasteinba ment gyógyulást szerezni. Ott érte imádott úrnőjének halálhíre. Akik közel állnak Ferenczy Idához, azt mondják, ez volt a nemes hölgy életében a legiszonyatosabb pillanat.

Ida elvesztette királynéját és benne mindenét. Hogy mennyire szerette a dicsőült is Ferenczy Idát, mutatja az a mondása, mellyel egyszer lefőzött egy arisztokrata hölgyet [nem arisztokrata hölgyről van szó, hanem Franziska Feifalikról, a királyné fodrásznőjéről, akinek a lenti kijelentést tette – egy eset kapcsán – Erzsébet] ki sokalta a bizalmat, mellyel fölolvasónőjét kitüntette.

– Ida nemcsak fölolvasónőm, Ida nekem barátnőm…

És valóban az volt, hosszú három évtizeden át nem élve más gondolatnak, mint annak, hogy úrnője szomorúságát megaranyozza kedélyének derűs melegével, hogy gyógyítgatva, kötözgetve fájó sebeket, Erzsébet nagyasszonyunk napjait könnyebbítse, vagy híven osztozott szenvedéseiben. Mikor az utolsó őszt töltötték együtt Budán [valójában nem az utolsó ősz az, amelyet a cikk írója felidézett, hanem 1896 ősze, a királyné 1897 októberét töltötte hazánkban utoljára (október 1-30.). Erről az első könyvemben is írtam.], minden délután kirándultak a budai hegyekbe. Szomorú, lombhullajtó ősz volt az, éppen olyan, mint a mostani. Halvány köd borongott a hervadó tájon, s a vérvörösbe játszó levelek, mint megannyi vérző, remegő szív reszkettek, remegtek a tölgyek ágán. Egy ilyen halottszomorú délutánon betért a királyasszony Ferenczy Idával a svábhegyi Eötvös-villába. Nem volt már ott senki. A cigányok egymásra rakták a vonót és az ősz lehelletének bágyadt álmossága borult mindenre. A királyné elmélázott a levelek suttogó hullásán — s mint aki szerette mindazt, ami magyar, a messzeségbe elfutó rónát, nemzetünk költőit, a magyar nép dalait, egyet érzett kedvenc hölgyé-vel. Aztán földiktált néhány nótát Ferenczy Idának, aki a jegyzéket azonnal elküldte Radicsnak. Magyar nóta volt egytől-egyig, amit földiktált a királyné. Utolsónak a fia, Rudolf trónörökösnek a nótáját írta oda. Két könnycsepp lopódzott a királyasszony szemébe, mikor a cigány rákezdte: „Édes anyám is volt nékem...”

És ezt mondja most az egész nemzet, ha rágondol a koporsóban fekvő nagyasszonyára, és ezt Ferenczy Ida, aki ma a szó szoros értelmében imádott úrnője emlékezetének él.

Teljesen visszavonult a társaságtól s összes szórakozása, ha sétakocsizást tesz valamely szép vidéken, ahol a nyarat tölti. A telet rendesen Bécsben tölti Ferenczy Ida, ahol lakása valóságos múzeuma az emlékeknek. Falon, asztalokon, mindenütt a királyné arcképe, tárgyak, amelyek a nagyasszonytól erednek, vagy rája emlékeztetik a hű Idát.

Fernczy Ida egy hölggyel (A kép és az alatta lévő szöveg az Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? című könyv 406. oldalán van)

[A fenti mellett egy másik] Rendkívül érdekes az a kép, amely a Hofburg egyik szalonját ábrázolja. A képen láthatók Ferenczy Ida, Festetics Mária grófnő, báró Nopcsa főudvarmester és báró Widerhofer [udvari orvos]. Mindazok, akik harminc évig állottak a dicsőült királyné szolgálatában. A kép alatt kézírással áll: Die alte Garde. [A fénykép a Gödöllői Királyi Kastély tulajdona és állandó kiállításán megtekinthető]

Van sok kép a királyasszony kis magyar házáról, Mária Valéria főhercegnőtől, aki máig kegyeletes szeretettel csügg Ferenczy Ida személyén.

Évről-évre meghívja magához Wallseebe [Ez nem igaz! Mária Valéria főhercegnő nem hívta meg Ferenczy Idát Wallsee-i otthonába, hanem a a bécsi Hermész Villába, ahol néhány évig élt a férjével és a gyermekeivel] és ilyenkor a fejedelmi hölgy és a hű Ida kifogyhatatlanok édes és fájó reminiszcenciák fölújításában. A gyermekkor Gödöllőn, a serdülő évek apró mulatozásai, a budai vár gyermekbáljai, mikor a kis magyar lány magyar nemes ifjakkal járta a csárdást, arra a nótára, hogy: „Ritka buza, ritka árpa, ritka rozs”, meg a színielőadások, melyeket a dicsőült királyné neve napjára rendezett a kis főhercegnő, személyesen írva a darabot, el is játszva azt a kedves játszótárs, Auersperg Aglajával [Auersperg Aglája hercegnővel, Karl von Auersperg osztrák miniszterelnök (1867–1868) leányával].

Bécsben él Ferenczy Ida, de gyakran hazalátogat Kecskemétre. Hazavonzza szülőinek sírjai, akiknek hamvai fölé remek mauzóleumot emeltetett a hálás szívű gyermek. Kecskeméten alusszák örök álmukat a királyné kedvencének szülői s Ferenczy Ida minden évben meglátogatja azokat a drága hantokat. Ilyen fölkeresi a hírős város aggastyán plébánosát is, aki mindig a legnagyobb kitüntetésnek veszi ezt a látogatást. Ferenczy Ida ilyenkor örömmel látja, hallja Kecskemét haladását s a derék város úgy szépészeti, mint kulturális, valóban rohamos fejlődése örömmel tölti el illusztris szülöttjét. Általában érdekli minden, ami itthon történik s különös kegyelettel viseltetik a nőképző egyesület iránt, melynek alakulása óta nagy érdeket szentelt. (…)

Ilyen nő Ferenczy Ida, ilyen volt a befolyás, amit a mi dicsőült nagyasszonyunkra gyakorolt, aki immár ott nyugszik a magyar nők által emelt sírszobor, a magyar nők által hozott virágok alatt.

Most, Erzsébet királyasszony szomorú halálának második évfordulóján méltóbb jelét nem adhatnánk kegyeletünknek, mint Ferenczy Ida arcképének közlésével, bemutatva azt a nemes magyar hölgyet, aki, míg dobogott az immár porladó szív, legközelebb állt ahhoz, legközelebb a mi édesanyánkhoz."

*** ***

A Gödöllői Királyi Kastély mellett a kecskeméti Ferenczy Ida Egyesület is munkálkodik Ferenczy Ida emlékének őrzésén, munkásságának megismertetésén.

Előadásom felvétele a kecskeméti Katona József Könyvtár és a Ferenczy Ida Egyesület felkérésére, 2023-ban

 

Erzsébet királyné kultusza még életében megkezdődött hazánkban a magyar nép szívében. Ahogyan báró Eötvös József is fogalmazott, ő volt a Habsburg-dinasztia első tagja, akit a nép a szíve mélyéből, rajongva szeretett, és aki képes volt arra, hogy a több évszázados sebeket összeforrassza.

Európa-szerte döbbenetet és sajnálkozást váltott ki a császárné halála, a magyarok, akik jobban ismerték és értették őt, viszont tudták, hogy utolsó évtizedében már nem sok szál fűzte őt az élethez: „Nem a genfi acél ölte meg Erzsébet szívét, hanem az a pillanat, mely egyetlen fiától fosztotta meg” – írta egy újság, egy külföldi lap pedig így vélekedett: „A meghalt királynét Bécs eltemette – Magyarország megsiratta.” Való igaz, a bécsiek megint inkább szeretett császáruknak adóztak tisztelettel és részvéttel ezen újabb sorscsapásért, mint hogy a mindig távol lévő császárnéjukat gyászolták volna.

A legelső, neki szentelt múzeum a Budai Várban nyílt meg Erzsébet Királyné Emlékmúzeum elnevezéssel 1908. január 15-én. Bécsben csak közel egy évszázaddal később, 2004. április 4-én létesítettek róla szóló állandó kiállítást a Hofburgban (Sisi Museum). A II. világháború ugyan elpusztította a magyarok királynéjának budavári múzeumát, de a Gödöllői Királyi Kastély méltó módon állít emléket neki folyamatosan bővülő kiállításával és számos programjával. Hazánkban máig sokkal jobban érezhető az iránta tanúsított szeretet, tisztelet és őszinte rajongás, amely nem pusztán csak a kíváncsiságból fakad. Sokan még azt is mondják, hogy a gödöllői kastélyban sétálva érzik Erzsébet jelenlétét, míg a bécsi múzeumokban soha. Az biztos, hogy a magyarok a szívükben tartották életben a királynét, aki úgy vélte, Bécs soha nem fogadja el császárnéjának, Magyarországnak viszont örökre a királynéja marad.

 

Káli-Rozmis Barbara

A fenti három bekezdés egy részlet a Szenvedély a rang fogságában – Sisi családi-baráti körben című könyvemből (Helikon Kiadó, 2023). A felhasznált forrásokat a kiadványban közlöm.

YouTube csatorna: Erzsébet királyné

Erzsébet királyné 1866-ban Emil Rabending felvételén  (Wien Museum, Bécs, Inv.-Nr. 104291/2, CC0) és Ferenczy Ida ( Nagyasszony, 1935. április 1.)