2024-12-21 15:38
Jelenleg online: 31 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Alvás közben fogyunk
Hogy mekkora teher és bosszúság tud lenni néhány kiló túlsúly, azt csak azok tudják, akik már megtapasztalták maguk is. Ahogyan mindenben, úgy ebben is könnyű kívülállóként pálcát törni mások feje felett. A legtöbben úgy tudják, a túlsúly vagy lustaság, önmagunk és a megjelenésünk iránti igénytelenség, vagy mohóság, féktelen zabálás következtében alakulhat ki, és valami ismeretlen oknál fogva jogosnak érzik elítélni, megszólni a túlsúlyos embert.
Persze a mai korban az emberek java szemüveget visel, méghozzá olyat, ami az általa mutatott képet olyan szinten színezi át, hogy annak köze sincs a valósághoz, így lesz kövérnek minősítve például egy alig öt kilós túlsúllyal élő, három gyermekes édesanya.
Megvan az a szokásom, hogy a magam tapasztalatára hagyatkozom, ha csak egy mód van rá, annak hiányában pedig nem alkotok véleményt. A mondás szerint: Soha ne szólj meg senkit, mert te is lehetsz még abban a helyzetben! Ám én ennél tovább megyek, tapasztalataim azt mutatják, hogy aki megszól, leszól, megítél egy-egy helyzetet, embert, az nagyon gyorsan benne találja magát ugyanabban a helyzetben, a Sors így szolgáltat igazságot.
Nos, jómagam sem lusta nem voltam soha, sem mohó, féktelen evő, mégis, mióta az eszem tudom, mindig volt rajtam hol több, hol kevesebb túlsúly. Ha valaki, hát én mindent megtettem annak érdekében, hogy megszabaduljak tőle, de minden módszer csődöt mondott. Kénytelen voltam hát eltöprengeni, hol lehet a hiba.
Megfigyeltem például, hogy amikor szülés után más kismamákról valósággal leolvadtak a kilók, én akkor is híztam. Amikor alig ettem, akkor is híztam. Amikor naponta órákat edzettem, akkor is híztam, és ha edzettem, plusz mellé még koplaltam is, akkor lement rólam egy év alatt öt kiló. Nem valami nagy teljesítmény, nem igaz? Mit volt mit tenni, kénytelen voltam a magam erejéből megoldást találni erre a látszólag megmagyarázhatatlan rejtélyre, és bizony nagyon érdekes válaszokra leltem.
Azt például soha, senki sem említette túlsúly kapcsán, hogy alvás közben a szervezet növekedési hormont termel, ami zsírbontó hatással bír. Bezzeg a profi testépítők tudják, hiszen sokan közülük – ha nem mindegyikük - napjában többször is ledől egy-egy órácskára, a sok kis pihenő a napirendjük szerves része. A növekedési hormon az első óra alvást követően termelődik, bármennyit alszol egyvégtében, akkor is csak ugyanannyi. Ám ha többször alszol el egy-egy órára, akkor több termelődik belőle. Ezt például a magam bőrén tapasztaltam meg, a hízást is, szülés után, amikor szinte nem is aludtam fél éven át, aztán a fogyást is, egy depisebb időszakomban, amikor sokszor csak heverésztem a tévé előtt, és el-elszundítottam közben. Ez utóbbi eset volt az, amikor nem is koplaltam, nem is edzettem, semmiféle betegség sem gyötört, mégis fogytam, szó szerint olyan érzés volt, mintha elolvadtam volna. Nagyon élveztem, bár akkor még nem is sejtettem az okát.
Aztán ott van a másik érdekesség, erről kicsit többet lehet tudni mára már, jelesül, hogy sokszor keveset inkább megéri enni, mint egyszer sokat, mert az anyagcsere hajlamos lelassulni, ha ritkán jut élelemhez a szervezetünk. Ilyenkor tartalékolni kezd, úgymond energiatakarékos módra kapcsol, és fogyás helyett talán még hízni is fogsz.
No, és persze ott van még a kedvencem, a stresszhormon. Ez alatt a kifejezés alatt mindenki ért, amit ért, tehát tisztázzuk! Stressz az, amikor a szervezet állandó készültségben van, egyfajta feszültség alatt, sosem tud ellazulni, kikapcsolni, megpihenni. Aki régebb óta van ilyen helyzetben, annak már fel sem tűnik, ha kérdezik tagadja, hogy stresszes lenne, egyszerűen hozzászokott. Ilyenkor árulkodó jelek lehetnek a kapkodó, felületes légzés, heves szívdobogás érzet, álmatlanság, fáradtság, dekoncentráltság, és, igen, a hízás. Az a bizonyos hízás és túlsúly, ami már puszta létével is stresszes helyzetbe kerget téged, s ezzel önmagát generálja. Ezekről fogunk beszélni e cikksorozat további részeiben.
Folytatjuk: A tudatosság mint egyfajta fogyókúrás „csodaszer”? (2. rész)
Kép forrása: Pixabay - Geralt