De miért vált ennyire rémisztővé? (Mert az.) Tisztelet, vagy inkább szerencse, a kivételnek. A hormonok most sem más alakúak vagy mutánsabbak, mint anyáink vagy a mi korunkban. A lelki folyamat alapja ugyanaz, mint régen. Az önazonosság keresése, a szülőkkel való ellenvélemények felvállalása, a leválás szükségességének ijesztő felismerése, miközben a test, őrületes tempóban változik. Nem semmi! Soha nem is volt az, de anyáink-apáink és mi is valahogy átvészeltük, legtöbb esetben különösebb maradandó testi és lelki sérülés nélkül. Sokkal kevésbé volt teátrális, mint manapság.

De valami, mégiscsak nagyon megváltozott. Ha túl szűklátóan fogalmaznék, azt mondanám, túl van misztifikálva. Van benne igazság, de szélesebb látókörben a környezet az, ami megváltozott. A kamaszság összes frusztrációjának zsíros táptalaja lett. Korunk manipulatív elemei a kamaszokban tudnak leghatékonyabban tombolni. A tálcán kínált deviancia bennük tud kontrollálatlanul megtestesülni.

Mindig is megvolt a lázadás kelléke, ami külsőségekben meg tudott nyilvánulni. Nincs is semmi baj ezzel, most sem. Illetve, nem ezzel van a baj. Nem a színes hajról, a piercingekről, tetoválásokról beszélek. Arról a beteg információ halmazról, amit naponta kapnak. Ha összevegyítjük a bennük kavargó tini káosszal, beláthatatlan következményekkel járhat. Ezeket nem lehet átfesteni, kivenni, kilézereztetni, vagy eltakarni. Egy életre szóló sérüléseket okozhat. Világszerte csoportok és virtuális klubok alakultak például az öncsonkítással, vagdosással kapcsolatban. Felszabadító lehetőségként osztják meg a tapasztalataikat, a tizenévesek saját fotókkal illusztrálva. Az antidepresszánsok, nyugtatók, bármiféle bódító/kábítószerek terjesztőinek legnagyobb célcsoportja ez a korosztály. És be tudnak találni, mert megvan rá az eszköz. A szexualitás terén még szerencsésnek mondható, ha az interneten egy „sima” pornófilmbe ütköznek, és nem valami beteg, aberrált videóba. A „sima” is egész más képet fest a testiségről, mint ahogy természetesen ki kellene alakulnia a még éppen érőben levő fejekben. A fiúk és a lányok is egész másképp értékelik magukat a filmekben látottakhoz képest. Csúnyábbnak, kövérebbnek, kevésbé potensnek és még sorolhatnám. Az adrenalin növelésének számos életveszélyesebbnél-életveszélyesebb formáját követhetik, próbálhatják ki. Annyi elképesztő, nem normális lehetőség kínálkozik számukra, amit itt nem is tudok és nem is akarok felsorolni. Mit lehet tenni? Rengeteg szakirodalom foglalkozik a kérdéssel. Én nem vagyok szakértő, csak anya.

Egyrészt, az iskolákban gyakran a tananyag egy részét onnan kérik. (Mennyire más és mennyivel jobb a könyvtár!) Másrészt, ahogy kiteszi a lábát a gyerek otthonról, kontrollálhatatlanná válik, hisz bárhol hozzáférhet. Véleményem és tapasztalatom szerint, amit tehetünk az, hogy kamaszkorig olyan mélyen és olyan magokat vetünk el a gyerek erkölcsi és érzelmi nevelésében, ami alapjában meghatározza a személyiségét. Még akkor is, ha a kamaszkorban ezt nem érzékeljük. Ne felejtsük el, hogy átmeneti időszakról beszélünk. Bizony, bár azt érezzük, soha nem lesz vége. A szülői, feltétlen szeretet egyértelmű bizonyítéka, hogy a kamasz gyerekünkkel még akkor is külsőleg türelmesen tudunk beszélni, amikor mást, már a viselkedése tizedéért is agyon tudnánk csapni.

A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartok, hogy a gyerek képességeit kihasználva tereljük valamilyen energiát és időt igénylő elfoglaltság felé. Sport, művészeti tevékenység, tánc… Az „üresjárat” a legrosszabb közeg. Figyeljünk arra, hogy milyen oldalakat néz a neten, még akkor is, ha durva elutasításban van részünk, ha „véletlenül” benyitunk a szobájuk ajtaján, ami természetesen zárva van… Ne hagyjuk órákig csöndben kuksolni őket a szobájukban. Érdeklődjünk a napjaik, barátaik felől, még akkor is, ha unott, vagy odalökött válaszokat kapunk. Legyünk képben, mivel és kikkel tölti az idejét a kölök.

Óriási energiát igényel a sokszor egyébként is leterhelt szülők részéről, tudom. De résen kell lennünk nagyon, hogy lehetőleg egészséges felnőtté váljanak. Lássuk be, kemény dolog a kamaszkor manapság, de legalább olyan kemény egy kamasz szülőjének lenni.

Képek forrása: 1, 2, 3