Napjaink rohanó életmódja kéz a kézben jár a stresszel, a napi teendőink iránti aggodalommal, valamint azzal, hogy megadott időkeretünkbe minden feladatot belesűrítsünk és megoldjunk. Azt gondolhatnánk, hogy ha vége a kötelezettségeink listájának, akkor talán pihenhetünk egy kicsit. Szép lenne még a gondolattal is eljátszani, ugye? A család, a gyerekek, kedvesünk, valamint barátaink örömei és gondjai ekkor találnak meg minket, és mire ezekkel is végzünk, már késő este van. A nyugalom csak akkor köszön ránk, ha már ágyunkban fekszünk, félálomban sodródva az ellazulás felé, ahol már nincs jelen a mindennapi teendőktől való félelem, sem a megfelelni akarás, de reggel az óra csörög, és a taposómalom kezdődik elölről.

Ez így nem jó, gondoljuk, és valóban így is van, hiszen szükségünk van arra, hogy megtaláljuk azt a forrást, amely segítségével feltöltődhetünk, igazi önvalónkkal kapcsolatba léphetünk, és a mindennapi stressz terheit végre letehetjük. Erre sokféle módot találhatunk, sportolhatunk, jógázhatunk, kirándulhatunk a természetben, de akár az olvasás és a zenehallgatás örömteli percei is nagy segítséget jelenthetnek. Mindenkinek szüksége van arra, hogy egyedül legyen egy kicsit, és a harmonikus állapotot elérhesse úgy, hogy önmagára fókuszál. Hogyan tegyük ezt és hogyan teremtsünk erre időt?

ZÁRD KI A NEGATÍV HATÁSOKAT

Első pillanatra nehéznek tűnhet, hiszen lehúzó gondolatokkal és hatásokkal bőségesen ellátnak minket, nemcsak a családunk, barátaink, hanem a média is. Ezek a negatív képek, hangok mindenhonnan áradnak felénk, hiszen a televízió és az internet világa tele van félelmet keltő helyzetekkel, katasztrófákkal és politikai csatározásokkal. Ezek a források azok, amelyek a lehető legészrevétlenebbül kúsznak be mindennapjainkba, folyamatos véleménynyilvánítást és visszaigazolást várva. Itt nem arra van szükség, hogy egy idilli, rózsaszín álomvilágot teremtsünk azzal, hogy minden ablakot bezárunk magunk előtt, hanem inkább arra, hogy ebben a káoszban a tudatosságot kereshessük meg. Ha a saját magunk által kialakított rendet követjük (például, ma tíz percet szánok arra, hogy a világ dolgait figyelemmel kísérjem), akkor ezeknek a hatások egy részének hátat tudunk fordítani, és máris nyerünk időt saját magunknak.

TEGYÜK RENDBE AZ INGERKÜSZÖBÜNKET!

A huszonegyedik századi modern embert már gyerekkora óta hatalmas mennyiségű inger éri, amely nagy része túllépi azt a határt, ami még egészséges lenne. A szellemi környezetszennyezéssel – valóságshow-k, explicit és pornográf tartalmak, a véres, ijesztő horrorfilmekkel, valamint a negatív, lehúzó hírekkel az első találkozás jóval korábban történik, mint „kellene". Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a média folyamatosan ezeket árasztja magából, tesztelve minket, mi az, amit még képesek vagyunk befogadni. Az elcsúszott ingerküszöb pedig további negatív hatással is bír; előfordulhat, hogy egy éles, gyors választ igénylő helyzetben kell döntenünk, de képtelenek vagyunk átérezni és átlátni annak fontosságát. Ahogy az előző pontban is megfogalmaztuk, húzzunk határt a minket bombázó információkkal szemben, első lépésnek jó lehet az, hogy a közösségi oldalon a láthatósági tartalmakat megváltoztatjuk, és csak azokat a posztokat engedélyezzük, amelyek mentesek ezektől a tartalmaktól. További kitűzendő célnak jó lehet, hogy a mesterségesen generált, ingerekben gazdag, válaszreakciókra építő médiát egy az egyben háttérbe szorítjuk. Persze, nem kell homokba dugott fejjel mindentől elzárkózni, de ha tudatosan szelektálunk, akkor már sokkal előrébb lehetünk.

TEDD HASZNOSSÁ A HOLTIDŐDET!

Az idő pénz – ezt a kijelentést már annyira ismerjük, hogy közhelyként kezeljük, azonban, ha alaposan átgondoljuk, akkor rájöhetünk arra, hogy az idő energia. Saját magunkról van itt szó, hiszen mindannyiunkkal előfordult már az, hogy hagytuk magunkat elcsábítani a semmittevésben, és arra eszméltünk fel, hogy a napnak vége, és nem tettünk semmi hasznosat. Ezen többféle módon tudunk változtatni; érdemes kihasználnunk azt az időperiódust, amely során kényszerhelyzetben váruk valamire. A reggeli és az esti órák, amikor munkába vagy munkából jövünk, és tömegközlekedéssel utazunk, ideálisak lehetnek arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek időrabló tulajdonságuk miatt szabad óráinkat emésztenék fel. Ebbe a fél-háromnegyed órába be tudjuk sűríteni a hírek követését, a közösségi oldalak böngészését, valamint olyan kellemes tevékenységeket is, mint például az olvasás vagy a játék.

MERJ KILÉPNI A MEGSZOKOTT KERETEK KÖZÜL, KEZDJ EL VALAMI ÚJAT!

„Olyan jó lenne elkezdeni a futást, de sajnos nincs rá időm!” Ugye, ezt vagy ehhez hasonló mondatokat sokat hallottunk már? Miért nincs? Mi lenne, ha a panaszkodás helyett kimozdulnál? Összedőlne a világ? A válasz természetesen a „nem”. A gond inkább az, hogy szeretünk légvárakat építeni, álmodozni, hogy mit lenne jó megcsinálnunk, de mikor odakerülne a sor, hogy ezeket a valóságban is létrehozzuk, hárítunk és panaszkodunk. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha megtennénk az első lépést, utána, ha megvan a kitartásunk, már sokkal könnyebben tudnánk véghez vinni terveinket. Elkezdeni valami újat? Egyik oldalunk vágyik rá, a másik félelemmel áll hozzá, és szinte azonnal jönnek a kérdések, a kifogások, hogy mit gondolnának mások. A legfontosabb az, hogy tudjuk: ez a mi életünk, és mi hozzuk meg a döntéseinket. Nem mások döntenek, hanem mi. Ha úgy érzed, hogy szívesen csinálnál valami újat, amit eddig sohasem, legyen szó zenéről, táncról, sportról vagy akármiről, ne félj belevágni!

HÚZD MEG A HATÁRAID!

Este csörög a telefon, amit már rettegve vársz. A vonalban a barát/barátnő, aki már lassan egy órája panaszkodik az élet igazságtalanságait illetően. Legszívesebben letennéd, de nem szeretnéd megbántani. Hiába mondasz akármit, valahogy mindig visszakanyarodtok az ő gondjaihoz. Tanácsot mersz adni? Mégis, hogy képzeled? Te úgysem értheted ezt! Letennéd már a telefont, de ő csak mondja, mondja, mondja… vagy ha letetted, emailben vagy üzenetben folytatja. Órák, napok, hetek telnek el így, és hirtelen azzal szembesülsz, hogy ez már nem a te életed. Ismerős, ugye? A helyzet azonban nem reménytelen, hiszen ezzel lehet mit kezdeni. Állj ki magadért, és mondd el a másik félnek a véleményed, vagyis, hogy te ebben a helyzetben nem érzed jól magad. Talán belátja, igazad van, azonban az esetek nagy részében ez nem elég, vagy nem ez történik, esetleg egy ideig nem keres, majd kezdődik minden elölről. Ilyenkor érdemes mérlegre tenni, hogy ettől a kapcsolattól te mit kaptál, és mennyit adtál bele. Ha a mérleg nyelve egyértelműen feléd mutat, el lehet gondolkodni azon, hogy érdemes-e ezt az egészet fenntartani. Változhat-e a helyzet? Ha úgy érzed, nem, akkor megfontolhatod azt, hogy búcsút mondasz az illetőnek. Hogyan tehetjük ezt meg? Sokan félnek a drasztikus megoldásoktól, de néha pont erre van szükség. Ha szeretnénk a másiknak megmondani a véleményünket, akkor a lehető legegyenesebb, legtömörebb módon tegyük meg, és ne adjuk neki lehetőséget arra, hogy rögtön támadásba, illetve önsajnálatba menjen át. Merjük azt mondani, hogy bocsánat, most mennem kell, de drukkolok neked, és tegyük le a telefont. Álljunk ki magunkért, mert csak így léphetünk ki ebből a mókuskerék-szerű helyzetből. Legyen szó energiavámpírról vagy egy társfüggő barátról, rokonról vagy ismerősről, fontos az, hogy tudjuk kezelni a helyzetet, és merjünk lépni. Igyekezzünk kiegyensúlyozott kapcsolatokat keresni, és ezekre tenni a hangsúlyt a lehúzó, folyamatosan panaszkodó emberek helyett!

Ha jól körülnézünk, szinte mindegyikünk ráismer egy-egy, a saját életünkben jelen levő helyzetre a fentiek közül. Mindenkinek joga van a harmonikus, kiegyensúlyozott élethez, a barátokhoz, és ahhoz, hogy saját magánszféráját megóvja. Merjünk lépni! Lehet, hogy nem lesz könnyű a változtatás, lehet, hogy megbotlunk, de ha a cél a szemünk előtt lebeg, és így haladunk, akkor sikerrel járhatunk.