Kedvelj minket a Facebookon!

Erzsébet királyné halálát nemcsak ő maga érezte előre, hanem mások is

„Bőre, melyet a halál kisimított, fehér, mint a márvány…”

 

„1898. április 24-én, a császári pár házassági évfordulójának éjjelén a Fehér Asszony jelenését tette a schönbrunni kastélyban. A jelenségre egy katona lett figyelmes, aki éppen szolgálatot teljesített a kastélykápolna előtti folyosón, amely csak egy üvegajtóval volt leválasztva a szent helytől. Az őrszem először felszólította a fehér leplet viselő ismeretlent, térjen vissza, és fedje fel magát. A Fehér Asszony, aki égő gyertyával érkezett, megfordult, és elindult visszafelé. Az őrszem követte, de hirtelen nyomát vesztette, rövidesen azonban meglátta a gyertyafényt a kápolnában. Holtsápadt arccal és remegő lábakkal tette meg a jelentést a parancsnokánál, aki utasítást adott a Fehér Asszony felkutatására. A keresés eredménytelenül zárult, de a látogatás híre hamar elterjedt a kastélyban. Sokan felidézték a legendát, amely szerint a Fehér Asszony előjele halálnak vagy pusztulásnak, amely a Habsburg-ház egyik tagjára leselkedik. A jelenséget az utóbbi évtizedekben háromszor figyelték csak meg: 1867-ben Miksa főherceg (Mexikó császára) kivégzése előtt, 1889-ben Rudolf koronaherceg halálát megelőzően, majd 1890-ben, közvetlenül János Szalvátor főherceg (vagyis Orth János) hajójának eltűnése előtt.

Erzsébet királyné szépsége – még idősebb korában is – számtalan férfit ejtett rabul; a görög felolvasók például rendszerint beleszerettek. Kép: Koppay József Árpád festménye (részlet) ©  Dorotheum

 

Állítólag maga a királyné és kísérete is rendkívüli jelenéseket tapasztalt a szeptember 10-ét megelőző napokban. Őfelsége Genfbe utazása előtt Caux-ban időzött. Friedrich Barker, a felolvasó, akivel görögül és angolul társalgott, a következőket beszélte el:

Szerdán még elkísértem a királynét a Rochers de Naye-ba tett kirándulására, ahol Őfelsége nagyon jól érezte magát. Helyet foglalt abban a fedett székben, melyet a tüdőbetegek szoktak használni. Ez a szék védelmet nyújt a nap perzselő heve ellen. Nagyon szép gyümölcsöt hoztunk magunkkal. A királyné pompás étvággyal evett belőle, és engem is megvendégelt. A magasból hirtelen egy holló rebbent le. Úgy látszik, a gyümölcs csábította oda. Olyan közel szállt le, hogy szárnyaival Őfelsége haját suhintotta. Elhessegettük, mire egy fára repült, ahonnan hangos károgásával töltötte be a levegőt.

Lehet, hogy Erzsébet kissé előrehajolt a fedett székből, és az asztalon lévő gyümölcs felé szállt a holló, így túrt bele a hajába, azonban az is elképzelhető, hogy csak magason, a fejük fölött repkedett – kérdéses ugyanis, mennyire merészkedett közel az emberekhez az egyébként félénk madár.

Egy másik elbeszélés szerint elutazása reggelén (szeptember 9-én, pénteken) Erzsébet a hotel teraszán üldögélve egy asszonyt látott megjelenni az épület előtt. Fehér ruha volt rajta és zöld fűző. Helyet foglalt az egyik napernyős asztalkánál, és onnan kezdte, igen kellemetlen hatást kiváltva, szemlélni Őfelségét, aki nyugtalan lett, és kérte a személyzetet, vezessék elé az asszonyt, hogy beszélhessen vele. Ketten meg is indultak az idegen felé, azonban mire odaértek, hűlt helyét találták. Két órát keresték még ezután, de hiába.

Nehéz lenne utánajárni, mennyi valóságtartalma van ezen elbeszéléseknek. Annyi bizonyos, hogy Erzsébet rendkívül fogékony lélek volt, hitt például az automatikus írásban és abban, hogy kapcsolatba tud lépni a túlvilággal, így rajongásig szeretett költőjével, Heinrich Heinével is. Állítása szerint Heine maga diktálta neki a verseket. Valéria édesanyja sok költeményét olvasta, Károly Tivadar bajor herceg csak egyet:

– Nagyon szép a versed, azonban nagyon vigyázz, nehogy túlságosan beleéljed magad ezen hóbortos eszmékbe… Ez a Heinével való képzelt lelki érintkezés túlságosan felizgatja az idegeidet. Attól tartok, ha nem vigyázol, még a végén meghibbansz! – figyelmeztette nővérét Károly Tivadar. Erzsébetnek valószínűlegnem tetszett kedvenc öccsének véleménye, aki szemészorvosként praktizált.”

A fenti részlet az alábbi könyvből származik (forrásokat a kiadványban közöljük): 

 

KÖNYV - Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?

A kiadvány 20 % kedvezménnyel előrendelhető (4 999 Ft helyett 3 999 Ft-ért): ITT. Kapható lesz a könyvesboltokban, várhatóan 2021. október 5-től. A könyvet lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész.

(A lenti írásom – kivéve Barker visszaemlékezését a ravatalról – nem része a könyvnek.)

 

„Olyan, mint egy harmincéves asszony. Bőre, melyet a halál kisimított, fehér, mint a márvány…”

Az idézet Friedrich Barkertől származik, aki feltehetően beleszeretett a császárnéba

 

A görög felolvasókat a görög állam választotta ki a királyné számára. Leggyakrabban név szerint Konstantinos Christomanost említik, azonban érdemes néhány szót ejteni az utolsóról, Friedrich Barkerről is. Barker apai ágon angol, anyai ágon görög származású volt, így Őfelségével mindkét nyelven társalgott. Azt az utasítást kapta, viselkedjen minél fesztelenebbül úrnőjével, semmiképpen ne tanúsítson alázatos magatartást feléje, nehogy ezzel elárulja inkognitóját. Erzsébet ugyanis inkognitóban, Hohenembs grófnő álnéven utazott, amely tulajdonképpen egyike volt a címeinek, melyek házasságkötésével megillették. (Az alábbi kép ravatalról megjelent a Vasárnapi Ujság 1898. október 2-ai számában.)

A királynét Genfben nyitott, a bécsi Hofburg kápolnájában azonban már csak lezárt koporsóban ravatalozták fel.

 

Az utolsó könyv, amelyet Barker a genfi merényletet megelőzó napokban olvasott fel Erzsébetnek, egy akkoriban megjelent angol nyelvű regény, a Corleone volt ("Corleone - A Tale Of Sicily"). Francis Marion Crawford (1854 - 1909) amerikai író regénye Szicíliában játszódik, és a maffia szervezetét és működését mutatja be. Barker már a könyv felénél tartott az olvasásban, mikor Őfelsége az udvarhölgyével, Sztáray Irma grófnővel Genfbe utazott. A férfi, aki a császárné elutazásával néhány napos szabadságot kapott, állítása szerint azért választotta pont ezt a regényt felolvasásra, hogy úrnőjét arra ösztökélje, ne legyen gondatlan, amikor a saját maga biztonságáról van szó.

Szeptember 10-én Erzsébet királyné ellen egy olasz anarchista merényletet követett el Genfben. Barker nehezen tudta elfogadni úrnője halálát, melynek hírére Genfbe sietett, hogy láthassa őt még utoljára, a ravatalon. Így emlékezett vissza:

„Olyan, mint egy harmincéves asszony. Bőre, melyet a halál kisimított, fehér, mint a márvány, az arcot halvány pirosság borítja. Az ajkán mosoly ül, oly kedves, oly finom, mint aminő életében volt. A szomorú viszontlátásnál eszembe jutott az a Sapphó-szobor, melyet a lainzi villában tartott, s úgy szeretett. Nagyon hasonlít Sapphóra.”

Barker érzéseivel kapcsolatos Mária Valéria főhercegnő két rövid naplórészlete. Valéria, holott maga is gyászolt, törődött édesanyja kíséretének tagjaival – ennek a kedvességen kívül azon oka is lehetett, hogy a főhercegnő minél többet meg akart tudni édesanyja utolsó heteiről. (A főhercegnő naplója megjelent Martha és Horst Schad válogatásában és szerkesztésében - magyarul a Gabo adta ki.)

„Barkert (a Mama felolvasóját) – mielőtt elhagyná Európát – meghívtuk magunkhoz. Tökéletesen megértem azt a szinte anyai szeretetet, amivel a Mama e figyelemre méltó nemes lélek, e finom érzésű fiatalember felé fordult” – írta Valéria a naplójába 1898. október 15-én.

 

A spiritiszta kísérleteket folytató Barker – állítása szerint – kapcsolatba lépett az elhunyt királyné lelkével – a mélyen vallásos Mária Valériát igen felkavarta ez az eset. Így írt a naplójába 1899. január 16-án:

„Levél Barkertől, aki arról ír nekem, spiritiszta, mégis üdvös kapcsolatba került a Mamával asztaltáncoltatás stb. révén… Hogy engedheti meg a Jóisten a megnyilatkozásnak ezt a formáját? Abel atya azt mondja, ez csak afféle ördögi kísértet… Mária [a főhercegnő udvarhölgye] és jómagam azt akarjuk Barker levelére válaszul írni, hogy szíveskedjen katolikus paphoz fordulni.”

Megjegyzés: Az említett udvarhölgy, név szerint hajnácskői Vécsey Mária bárónő, Kornis grófné unokahúga volt. Gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónő Valéria egykori nevelőnője (kamarájának a vezetője) volt. A „két Vécsey Mária” nem összekeverendő egymással. Kornis grófné Valéria házasságkötésével megvált úrnőjétől, akit viszont rendszeresen meglátogatott. A főhercegnő nem sokáig bírta "második anyja" nélkül - ahogyan naplójában nevezte a grófnét, kit szeretetteljesen Zummelnek becézett. Így hamarosan gyermekei nevelésével is őt bízta meg. Valériának tíz gyermeke született, a tizedik azonban világra jötte után néhány órával meghalt. Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy a lányát oly féltőn szerető édesanya, Erzsébet királyné nem volt-e féltékeny a magyar grófnéra. Egyáltalán nem volt az. Sőt, örült, hogy magyar asszony vigyáz a leányára. Kornis grófné túlélte úrnőjét, Mária Valériát, akit odaadóan ápolt betegsége idején. Gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónőt a főhercegi család annyira szerette és tisztelte, hogy a családi sírboltban temették őt el úrnője, Mária Valéria főhercegnő mellett.

 

Káli-Rozmis Barbara

Előadás 2021. szeptember 21-én: Erzsébet királyné és a magyarok – 2021. szeptember 23., csütörtök, 18:00 

Október 5-én megjelenő könyvről itt olvashatnak az érdeklődők:

Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok - Barátság vagy szerelem?

 

AJÁNLÓ (teljes film a YouTube-on): A merénylet - Pajer Róbert 2018-ban készült televíziós történelmi filmdrámája, amely a tragikus sorsú osztrák császárné és magyar királyné elleni végzetes merénylet témáját dolgozza fel. Főszerepben: Kováts Adél és Csőre Gábor.