Élménygyűjtés tárgyak helyett: Eladta mindenét, hogy világutazó legyen – miből él most?

A következő előadó, Harmincz Rita világjáró személyében egy kissé extrémnek tűnő példát ismerhettünk meg. Rita is feltette magának három évvel ezelőtt a „ki vagyok én? Mi az, amit ingyen is csinálnék?” – kérdést. Ő utazni szeretett. Átértékelte az életét, feladta jó pozícióját egy multinál, eladta mindenét, és világutazó lett. Ma élményt gyűjt tárgyak helyett, és abból él, hogy Indonéziában vezet magyar turistákat. Tudtátok, hogy az indonézeknek csak a ma számít? Máról holnapra élnek, kunyhóikban nincsenek is polcok, ha vannak, akkor is szinte üresek. Nekik csak az a fontos, hogy a mai napot túléljék, hogy legyen mit enniük (ennek ellenére mindenüket megosztják a vendéggel, még akkor is, ha mindenkinek csak egy fél tojásnyi rántotta jut), és mégis boldogok. Mi azt mondjuk, hogy a boldogsághoz nem csak pénz kell, az csak egy faktora annak, hogy jobb és minőségibb életet éljünk, viszont az anyagiaktól, a számlák fizetésétől való szorongás meggátolja, hogy boldogok legyünk, ezért nehéz kizárni a pénzt mint faktort. Végignézve Rita képeit, amelyeket nekünk mutatott utazásairól, egészen addig a gondolatig jutottam el, hogy talán a boldogsághoz egyáltalán nincs is pénzre szükségünk. Bárhol, és bármilyen életkörülmények közepette lehetünk boldogok.  

Az, hogy Rita mennyi ember számára állít elő értéket pusztán azzal, hogy azt csinálja, amit szeret, már azzal is „mérhető”, hogy több, mint 17 ezer ember követi őt a Facebookon (A sárga ruhás lány Facebook). Rita szerint az utazás jó arra, hogy ledobálj magadról mindent, ami nem te vagy. Ha többet szeretnél megtudni „kalandjairól”, kövesd az oldalát.

Élmény tánc Kozma Mártával

A következő előadó Kozma Márta volt, aki az önelfogadásról beszélt, ezenkívül egy „élmény táncra” is hívta a résztvevőket.

„Czagler Zsuzsa számára az önelfogadás mintája Kozma Márta, aki életét is nagyrészt befolyásolták a körülmények, s azok a tények, amiket mások véleményként ’ráragasztottak’, amit egy varázslattal figyelmen kívül hagyott. ’Tisztában lenni önmagammal és az értékeimmel, mert nincs értelme konfliktusba kerülni’. Ez a felismerés elvezette oda, hogy azt tegyen, amit szeret: ’Hálás vagyok mindenkinek, és ami mögöttem van.’

Márta a korlátokat levetkőzve olyan táncra hívott bennünket, amelyben mindenki önmaga lehetett, mindezeket mi is részben átéltük, s megtehettük irányításával, hogy önfeledten felvegyük a szabad áramlást testünkkel, lelkünkkel, és élvezzük a tánc örömét. Márta Facebook oldalán (Plus Dance Budapest) hívja azokat, akik korlátaik (súlyproblémáik) miatt nem mernek önmaguk lenni, s tanítja a szabad érzés megtapasztalását sajátos táncával.” (Árpádföldi Zsuzsanna, a Saját utamon című rendezvény egyik résztvevője)

Stresszevés a médiában – miért eszik minden színész szerelmi bánatában egy bödön fagyit?

Leskovics-Ortelli Andrea az érzelmek megélése vagy megevése című előadását annak ellenére is nagyon érdekesnek találtam, hogy nincsenek súlyproblémáim. Andrea egy nagyon fontos dologra világított rá a súlyproblémákkal kapcsolatban, amelyet „az evés túlmisztifikálásának nevezett”. Ennek részeként említette „stresszevés a médiában” – dolgot, néhány képpel illusztrálva. Mit eszik az ember a filmvásznon szerelmi bánatában? Fagyit. A jó barátok Chandlerje és Bridget Jones is egy bödön fagyit eszik. Vajon jó-e a fagyi szerelmi bánatra? Aligha. Mindezen elgondolkodva rájöttem arra, hogy kisgyermek korunktól kezdve folyamatosan ilyen képekkel találkozunk a TV képernyőjén, amely sokakban viselkedésmintát alakíthat ki. Azt hiszem, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre több a túlsúlyos felnőtt és gyermek.

Miért eszed meg a maradék ételt, ha már nem vagy éhes? Mert ételt nem dobsz ki? Mert Afrikában éheznek a gyerekek?

Vajon jó lesz-e a világ másik felén élő embereknek az, ha megesszük az ételt, ahelyett, hogy kidobnánk? Vajon kevésbé fognak-e éhezni? – tette fel a kérdéseket Andrea. Addig valahányszor kidobtam ételt, bűntudatom volt, mert az afrikai éhező gyerekekre gondoltam. Andrea szavai viszont törölték ezt a teljesen értelmetlen beidegződést a tudatalattimból. Tényleg segítesz azzal az afrikai éhező gyermekeknek, ha nem dobd ki a maradék ételt, hanem megeszed azt? A sok érdekesség mellett még kiemelném a „krónikus éhség” fogalmát is: az evés pótcselekvés is, és akármilyen meglepő, alvás helyett is „használjuk”. Érdemes tudatosítanunk, hogy miért eszünk, miért kapjuk be azt a falatot, valóban éhesek vagyunk-e, vagy netán valami másra, például alvásra van-e szükségünk. Legyünk tudatosak az evésben is!

„Leskovics-Ortelli Andrea fogyókúrás terapeuta sokakat érintő problémával foglalkozik. Tanácsadása a megszokottól eltérő, ugyanis nem azt mondja elsőre a páciensnek, hogy mit egyen, mit ne egyen, hanem segít megkeresni az okát, hogy megértsék a kialakult helyzetet, és aztán lehet csak érdemben segíteni a táplálkozás milyenségével. A kellő probléma feltárásával elérhető, hogy sokaknak szinte, mint rablánc tűnnek el a kilóik. Kedves esete, mikor egy hölgynek megállapította a túlsúlya okát, mire a hölgy megkönnyebbülten távozott, s élte tovább tudatosan az életét, s boldogan cipelte tovább a plusz súlyokat.” (Árpádföldi Zsuzsanna, a Saját utamon című rendezvény egyik résztvevője)

Valóban jó a fagyi szerelmi bánatra?

A fiamért mindent

Ezután Juhász-Váczi Heni személyes vallomását hallhattuk, aki a Folqa cég vezetője és résztulajdonosa. Heni korábban médiatervezőként dolgozott multinacionális és hazai médiaügynökségeknek, munkájában rendkívül sikeres volt. Munkamániásként félt kiszakadni a nyüzsgésből mindaddig, amíg szerelmes nem lett, és rá nem jött arra, hogy gyermeket szeretne. Minden áron. Küzdelmes évek következtek. Ez idő alatt tanulta meg, mit jelent valójában küzdeni. Miután végre megszületett a fia, egy percig sem gondolt arra, hogy visszasiessen dolgozni. Mivel munkája csak papíron jelentett nyolcórás munkaidőt, valójában tíz-tizenkét órát dolgozott naponta, elhatározta, hogy váltani fog. Mert váltani, mert saját vállalkozást alapítani, amelye lehetővé tette a számára azt, hogy minél több időt töltsön a fiával.

Biztos, hogy én kaptam azt a „nem”-et, azt az elutasítást, letorkolást, lekiabálást?

Karmazsin Éva – együttműködő kommunikáció tréner egy hatásos képpel (szó szerint képpel) indította az előadását, amely módszert, eldöntöttem, hogy az emberi lélek feltárására a munkám során én is alkalmazni fogom. A képen egy fiatal pár volt látható a naplementében, pontosabban csak a fekete árnyaik. „Kik vannak a képen? Mit csinálnak? Milyen érzést kelt benned, ha ránézel?” – kérdezte Évi. Van, aki azt mondta, magamat is beleértve, hogy egy szerelmes pár, akik összevesztek. Van, aki arra jutott, hogy ők egy testvérpár, a nő telefonál, a férfi pedig elment sétálni. Vagy: a nő azért szomorú, mert nincs náluk a fényképezőgép, és nem tudják megörökíteni a pillanatot; a férfi elmegy segítséget kérni a lány számára. És ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a résztvevőkben. Abból, hogy ki mit lát a képen, az alapján gondolja azokat, attól függ, milyen előzetes „tapasztalatrendszer” van benne. Mindenki máshogyan érzékeli a valóságot, eltérő tapasztalatokkal érkezik egy kapcsolatba. Ez az, aminek nekünk is tudatában kellene lennünk kapcsolataink során. Ha nem hatékonyan, illetve nem kommunikáljuk le a másiknak azt, amit gondolunk, akkor ő nem biztos, hogy érteni fogja, amit mondani szeretnénk, illetve amit gondolunk (mert néha, feltételezzük, hogy partnerünk, beszélgetőtársunk tudja, pontosan érti, mire gondolunk anélkül, hogy kimondanánk azt), mivel más „csomaggal” rendelkezik.

Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben azon, hogy két ember, akármennyire is szereti egymást, mindig maradéktalanul talán soha sem fogja megérteni a másikat. Szeretteinkkel sokszor félresiklanak beszélgetések, mert nem azt értjük azalatt, amit a másik, nem úgy értjük, nem úgy látunk egy helyzetet, amit esetlegesen teljesen másként, vagy le sem kommunikálunk egymással. Mi az, ami miatt a másik azt mondta, amit? Mi lehetett az? Biztos, hogy én kaptam azt a „nem”-et, azt az elutasítást, letorkolást, lekiabálást? Nem lehet, hogy a másiknak egy frusztrációja került kivetítésre felém?

Élmény Talk show Jakupcsek Gabival – ha nemcsak „túlélni”, hanem „megélni” is szeretnéd az életed

A napot Jakupcsek Gabi Élmény Talk show-ja koronázta meg. Ez egy újfajta vállalati képzési módszer bemutatója is volt egyben, amely szakít az eddig ismert képzési formákkal. Ez a műfaj közvetlen, személyes, maximálisan egyénre és csoportra szabható. Könnyed és kötetlen formában ad lehetőséget kényes, bizalmas témák irányított feltérképezésére és megbeszélésére mindazoknak, akik nemcsak túlélni, hanem megélni is szeretnék az életüket. Gabi a nap három fő előadójával, Czagler Zsuzsaval, Karmazsin Évával és Leskovics-Ortelli Andreával beszélgetett. A nap egyik résztvevője, Árpádföldi Zsuzsanna így ír élményeiről:

„A ’műsorba’ minden elvárás nélkül cseppentem bele. Megérkezett Gabi szerényen, halvány mosollyal, és megkínáltam egy kávéval a pultról, majd mentem tovább. Elkezdődött a ’műsor’, és hirtelen nagyon mázlistának éreztem magamat, hogy ott lehetek. A célirányos kérdések további mélyreható ismeretségbe vittek a három előadóval. Teljesen belefeledkeztem az ’előadásba’ mert az egy órás beszélgetésnek nem volt számomra időtartama. Élveztem, jó volt, az egész napot kerekké tette. A beszélgetésnél volt egy pont, mikor a hölgyek megmutatták, hogyan kell pácienseikből előcsalogatni féltve őrzött titkaikat, s visszakérdezéssel Gabi lett a mesélő, és a saját könyvéről kezdett beszélni: ’És Te hogy vagy?’”

Mit csinálnál ma, ha tudnád, hogy csak egy napod vagy egy heted van még hátra?

Végezetül Czagler Zsuzsa és Harmincz Rita gondolatához kanyarodnék vissza: Hogyan élnéd az életedet, mit csinálnál, ha tudnád, hogy csak egy napod vagy egy heted van még hátra? Ugyanazt csinálnád, amit most? Honnan tudod, hogy mennyi időd van még? Mikor szeretnél már végre elkezdeni „élni”, és olyan dolgokkal, vagy legalábbis olyanokkal is foglalkozni, amit igazán élvezel csinálni, amiket teljes szíveddel csinálsz?

Harmincz Rita számra (is) az a boldogság, hogy életünk minden napján megtegyük azt, ami boldoggá tesz minket. Jobb esetben az időnk nagy részében azt tegyük, de mivel ez nem mindenki számára (tűnik) kivitelezhetőnek, azt hiszem, legalább annyit jó, ha mindenképpen megteszünk, legalábbis törekszünk rá, hogy minden nap egy kis minőségi időt töltsünk el azzal, amit élvezünk csinálni, ami boldoggá tesz minket. (A „minőségi idő” fogalmát Schöffer Nóra – coach-mediátortól (írásai), a TUMAG egyik írójától hallottam először, azóta is használom, mert nagyon megtetszett, és segített abban, hogy máshogyan tekintsek az „időre”.)

Élmény Talk show Jakupcsek Gabival: Gabi a nap három fő előadójával, Czagler Zsuzsaval, Leskovics-Ortelli Andreával és Karmazsin Évával beszélgetett. (Fotó: Katona Zoltán)

Te mit szeretsz csinálni?

Én a magam részéről most is oda jutottam, hogy olyan dolognak szeretném szentelni időm nagy részét, amiket teljes szívvel csinálok, és amikkel nemcsak magamnak, hanem másoknak is értéket adok. A nap végére megfogalmazódott bennem az is, hogy nem önzőség időnként magamat venni az „első helyre”, hanem pont akkor tudok kiteljesedni családi, baráti kapcsolataimban, ha időnként magamat helyezem előtérbe tennivalóim közepette. Ha én azt csinálom, amit szeretek, azzal egyensúlyba kerülök önmagammal, ha pedig harmóniában vagyok önmagammal, akkor a világgal is, és ezt az érzést, szeretetet tudom sugározni a kapcsolataim felé is. Te mit szeretsz csinálni?

Ha nem akarod feladni a munkád, amelyet nem szeretsz, de a megélhetést biztosítja a számodra, úgy gondolom, kezdeti lépésnek talán már az is elég, ha felteszed magadnak a fenti kérdéseket, és ha megvan az, amit szívesen csinálnál, amit talán mindig is csináltál volna, akkor lépéseket teszel annak érdekében, hogy el tudj vele kezdeni foglalkozni, hacsak heti néhány órában is. Valami olyannal, ami boldoggá tesz. Szabadulj meg helyette egy-egy olyan cselekvéstől, amelyet nem magadnak, hanem másoknak való megfelelési kényszer miatt csinálsz, de egyébként utálsz csinálni. Biztos, hogy a te életedben is van ilyen. Prioritizálj. Mi a fontosabb: az, hogy tetőtől talpig rendben legyen, csillogjon-villogjon a lakás, vagy az, hogy olyan dologra is tudj időt szánni, amit élvezel csinálni?

Mi az, amit szívvel-lélekkel szeretsz csinálni? A saját utadat járod?

Kövesd a Saját utamon Facebook oldalát, és további részleteket olvashatsz és videókat nézhetsz meg!