Ma van a boldogság világnapja

Március 20.

Évekig gondolkoztam azon, hogy egyszer lehetne a boldogságról írni, hogy ezzel segítsek a magukat „boldogtalannak gondolóknak”, és mert egyébként is, azt hiszem, a szeretet és a barátság mellett ez az egyik legfontosabb érzés.

Egy nap végre el is jutottam a cselekvésig, és hozzákezdtem egy cikksorozathoz. Egész napomat azzal töltöttem, hogy a boldogsággal kapcsolatos gondolataimról írtam, könyveket olvasgattam, míg végül este megpróbáltam kideríteni, mi a boldogság „hivatalos” definíciója, már ha van neki ilyen. Ekkor egy különleges dologra bukkantam, mégpedig arra, hogy a boldogságnak van világnapja. Ráadásul pont aznap van a világnapja, amikor belekezdtem a cikksorozatom írásába, vagyis március 20-án. Ez ma pont egy évvel ezelőtt volt.

Talán nincsen olyan hét, amikor ne lenne néhány fontos dolognak, fogalomnak vagy ügynek a világnapja, van, hogy egy napra több is esik, így választhatunk, éppen miről szeretnénk megemlékezni. A boldogságnak csupán néhány éve van napja, amelyet 2011-ben kezdeményeztek, 2012 júniusában az ENSZ el is fogadott március 20-át jelölve ki megünneplésére. Az első nemzetközi boldogság világnapot 2013-ban tartották.

De mi is az a boldogság, mit jelent boldognak lenni?

Azt próbáltam kideríteni egy évvel ezelőtt, mi is ez az érzés, amely szavakkal nem átadható, és hogyan lehetne mégis nyomtatott formába önteni. A boldogság fogalmát egyrészt azért nehéz meghatározni, mert korszakonként és kultúránként változó, másrészt azért, mert egy szubjektív érzésről van szó. Ha mégis körül szeretnénk határolni, akkor talán így írhatnánk le: a boldogság egy olyan mentális vagy érzelmi „jól-lét” állapot, amely a kellemes, pozitív érzésektől a megelégedettségen át egészen az intenzív öröm érzéséig terjedhet.

Egyszer már írtam egy nőről, aki a saját maga elmondása szerint “rendkívül boldogtalan” volt, a boldogságának a forrásaként pedig a szerelmet jelölte meg (Se vele, se nélküle szerelem). Egy kedves barátnőm – aki sajnos ezen okok miatt gyakran szenved krónikus boldogtalanságban – néhány nappal ezelőtt azt mondta nekem szomorúan (nem mintha nem tudtam volna ezt magamtól is, hiszen valahányszor párkapcsolati problémái vannak, mindig hasonlóan érzi magát), hogy „attól, hogy még nem mondom mindig, én nagyon boldogtalan vagyok.” Az illető hölgynek, mindene megvan, munkájában is rendkívül sikeres, egyetlen egy dologgal adódnak problémái, ez pedig a párkapcsolat.

Én úgy gondolom, a boldogtalanság egyik forrása az, ha egy másik embertől – ráadásul egyetlen egy embertől (!) – a párunktól, „szerelmünktől” várjuk el, hogy boldoggá tegyen minket, illetve arra kondícionáljuk magunkat, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha van egy társunk, a szerelmünk, és ő boldoggá tesz bennünket.

A fent említett barátnőm is (és az a hölgy is, akiről a Se vele se nélküle című cikkemben írtam), ahogyan nagyon sokan, a szerelemtől várja a boldogságot, vagyis a boldogságot összekapcsolja a szerelem „meglétével”: ha van párom, aki szeret, akkor boldoggá kell tennünk egymást, ha nincs párom, vagy nem tesz boldoggá, akkor nem vagyok szeretve, és boldogtalan vagyok, és még sorolhatnánk. Sajnos ez sok egyéb problémát is felvethet, például azt is, hogy a szeretettel (konkrétan egy ember szeretetével) kapcsolja össze a boldogságot. Talán az az egyik legsúlyosabb eset, amikor valaki egy konkrét embernek a szeretetével társítja ezt az érzést, attól az embertől teszi függővé, hogy boldog-e vagy nem. Ez még akkor is komoly gondot jelent, ha az illető kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, szereti a párját és ő viszont szereti, hiszen nem várhatjuk el, hogy társunk minden pillanatban boldoggá tegyen minket. És azt sem várhatjuk el, hogy mi magunk minden pillanatban boldogok legyünk. (Ez a dolog igen összetett, a későbbi cikkeimben lesz még róla szó.)

Hogyan legyünk másoktól függetlenül boldogok? 

Bizonyára megfigyelted már, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek közben megszűnik tér és idő, mert annyira magával ragadnak téged, hogy szinte eggyé válsz velük. Lehet ez egy sporttevékenység, mozifilm nézése, baráti beszélgetés, olvasás, és még folytathatnánk a sort. Amikor ezzel az áramlattal haladunk, megtapasztaljuk a boldogság egy árnyalatát a sok közül. Figyeljük meg ezt az érzést, mert ilyenkor vagyunk harmóniában önmagunkkal. A cél az, hogy minél gyakrabban ebbe az állapotba tudjunk kerülni.

Tehát időnk nagy részét pozitív gondolatokkal és olyan cselekvésekkel kell eltöltenünk, amelyeket szeretünk. Felvetődhet a kérdés: de hát hogyan tölthetném időm nagy részét boldog cselekvésekkel, ha utálom a munkám vagy az otthont, amelyben élek? Válasszuk a sikerorientált megközelítést - vegyünk elő egy papírt, és írjuk fel: Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magamat a munkahelyemen és/vagy az otthonomban? Kérdezhetjük a következőt is: Mit tegyek, hogy olyan munkám legyen, amit szeretek? Írjuk fel a kérdéseinket, hagyjunk bőven helyet a lehetséges válaszoknak. Minden helyzetben lehet útvonalat találni a boldogsághoz, csak kreatívnak kell lenni. Ha végképp semmi nem jut eszünkbe, kéjük ki barátaink tanácsát. (Ajánlott cikk: Úton a boldogság felé)

Nem kérdés, hogy nagyon nehéz úgy boldognak lenne, ha számos problémával kell megbirkóznunk életünk különféle területein. Azonban vannak olyan stresszcsökkentő technikák, amelyek segíthetnek visszatérni a lelki egyensúlyunkhoz. Nagyon sok könyv és médiaanyag jelent meg a témában, így számtalan választási lehetőségünk van a stressz kezelésére. Meditálhatunk, sportolhatunk, ismételgethetünk pozitív megerősítéseket. Ezek a tevékenységek mind nagyon sokat segíthetnek abban, hogy a pozitív áramlatba kerüljünk, illetve tartósan ott maradjunk. Vegyük körül magunkat sikeres és pozitív gondolkodású emberekkel, akik örömtelibb lelkiállapotba juttatnak minket ahelyett, hogy lehúznának. (Ajánlott cikk: Géczi Erika – A boldog, sikeres élet titka te magad vagy)

Még középiskolás koromban olvastam először Kosztolányi Dezső Esti Kornél kalandjai című novelláskötetének Boldogság című írását. Ez annyira megindított akkor, hogy eldöntöttem, én tudatosan le fogok szokni arról, hogy másoktól tegyem függővé a boldogságomat. Természetesen a dolog nem volt, illetve nem ilyen egyszerű, azonban, ha meghozzuk azt a döntést, hogy tudatosan is törekszünk arra, hogy észrevegyük a boldogság különféle megnyilvánulási formáit, akkor számtalan olyan helyzet adódik, amikor mindenkitől függetlenül is boldognak tudjuk érezni magunkat.

Már ekkor kutattam a boldogság titkát, ezért is tekintettem akkora várakozással a novella elébe. Reméltem, hogy most majd kiderül, mi ez az érzés, és hogyan lehetünk boldogok. Kíváncsi voltam, hová utazik Esti Kornél, és mi fog vele ott történni, ami annyira boldoggá teszi, mindez azonban nem egészen úgy derült ki, ahogyan vártam. Nagyon sok célunk van, de talán nem is csak akkor kell, hogy boldognak érezzük magunkat, amikor éppen elértünk egyet. Talán időnként meg kellene állni az utunk során, és szét kellene tekinteni, hogy észrevegyük, mennyi mindenünk van, aminek vagy akinek örülnünk lehet, vagy csupán, hogy meglássuk a minket körül ölelő szépséget. Talán nem is olyan hatalmas dolgoktól kellene várnunk az igazi boldogságot.

A boldogságnak számtalan forrása és formája van. Természetesen nem erőltethető ez az érzés, úgy ahogyan a szeretet vagy a barátság sem. Vagy jön magától vagy nem. Ennek ellenére, úgy gondolom, ha tudatosan keressük a boldogság forrásait és megnyilvánulási formáit, meg fogjuk találni azt – legalábbis valamit, ami boldoggá tesz minket (másoktól függetlenül is), biztosan fogunk tudni találni.

Az említett novellából szeretnék most veled megosztani egy részletet, mivel az írás rövid, így pontosabban az utolsó egyharmadát szeretném most idézni. Hogy mi is az a másoktól független boldogság, azt hiszem, Kosztolányinak nagyon szépen sikerült megfogalmaznia.