Arany Nívódíjas író 

Advent 2017

Az asszony felkapta a fejét a hangos kopogásra, nagyot sóhajtott majd elindult megnézni, vajon melyik hitelezője jött a követelésit behajtani. Csengő nem szólt, hiszen már az áramot is kikapcsolták náluk, a fűtés is fával történt, persze, ha sikerült fát szerezni. Férje meghalt egy balesetben, magára maradt négy gyerekkel. Már egy éve nyomorognak, egyik adósságból ki a másikba be. Nagyon szomorú karácsony elé néztek. A gyerekek már lefeküdtek, bár még nem volt annyira kora, de az a kevés kenyér és melléje a kenyérszalonna szinte semmire nem volt elég. Még jó, hogy volt a nyárról még egy kosár alma, abból adott a gyerekeknek.

Milyen karácsony lesz – gondolta – hiszen már a nyakunkon van. Ma van advent első napja, és az asztal vagy a házi oltár előtt semmi.

Két könnycseppet törölt ki a szeméből, miközben felállt, hogy kinyissa az ajtót a kitartóan kopogó ismeretlennek. Az ajtóban egy 30-33 éves, szakállas, hosszú hajú, magas férfi állt. Mosolygott, miközben kérte, hadd lépjen be házban.

A nő elbizonytalanodott, nem tudta, ki lehet a férfi, hosszú tunika, volt rajta, de ez már nem volt újdonság mostanság.  Az arca se árult el sok minden, nem lehetett megállapítani fehér vagy más rasszhoz tartozna. Mintha az emberiség összes jegyeit magán hordaná. Azért behívta, még szégyenkezett, hogy nincs semmi, amivel meg tudná kínálni. Esetleg egy kis maradék almát, amit a gyerekek meghagytak, félt, hogy megsértené ezzel a barátságos idegent.

Jó volt elbeszélgetni vele, megnyugtató érzés, ami áradt az emberből, csodás hatással volt a nőre. A vendég egy adventi koszorút varázsolt elő a ruhája rejtekéből, és az asztal közepére helyezte. A nő mindjárt meggyújtott egy lila gyertyát a háromból. Kellemes hangulatot kölcsönzött az áramnélküli lakásba.

Férfi lassan felállt, és indulni készült, hiszen még nagyon sok lakás, ház, család vár rá ma.

A nő kikapott két darab almát a kosárból, és búcsúzóul a férfinak nyújtotta. Az nevetve vette el két szögekkel sebzett kezével. Nő meglepetésében felkiáltott.

­–Jézusom! – nem tudni, hogy megismerte a látogatóját, vagy csak a hétköznapok rutinja szakad ki belőle.

Elköszöntek egymástól, még távolból felhangzott egy Müezzin imára hívó hangja.

Jó volt elbeszélgetni vele, megnyugtató érzés, ami áradt az emberből, csodás hatással volt a nőre. A vendég egy adventi koszorút varázsolt elő a ruhája rejtekéből, és az asztal közepére helyezte. A nő mindjárt meggyújtott egy lila gyertyát a háromból. Kellemes hangulatot kölcsönzött az áramnélküli lakásba.

Férfi lassan felállt, és indulni készült, hiszen még nagyon sok lakás, ház, család vár rá ma.

A nő kikapott két darab almát a kosárból, és búcsúzóul a férfinak nyújtotta. Az nevetve vette el két szögekkel sebzett kezével. Nő meglepetésében felkiáltott.

­–Jézusom! – nem tudni, hogy megismerte a látogatóját, vagy csak a hétköznapok rutinja szakad ki belőle.

Elköszöntek egymástól, még távolból felhangzott egy Müezzin imára hívó hangja.

Kanizsai K. József, Arany Nívódíjas író