Elöljáróban: a cikknek nem célja megítélni a kialakult szokásokat, sem megváltani a világot, csak egy kórképet állít fel, mely után elgondolkozhatunk: mi hogyan is élvezzük a zenét.

„Kezdetben vala, réges régen...” a zenét élvezni, hallgatni csak a személyes közreműködésükkel (mint hallgatók) tehették az emberek egy-egy esemény (pl. komolyzenei hangverseny, színházi előadás, illetve a népzenét akár kisebb összejöveteleken is) keretében. Ezek mind egyedi megismételhetetlen mai kifejezéssel: „élő zenei előadások” voltak, és az emberek mint öltözködésükben, mint viselkedésükben megtisztelték az előadást, a tartalmat. Figyeltek a részletekre, mit és hogy hallanak, utána megbeszélték, kiértékelték és élvezték. A nagy kérdés az, hogy ez ma is így van-e?

Sajnos a mai korban már az élő előadásokban is modernizálódtunk; a koncerteken nem mindig a színpadot figyeljük, inkább a mobiltelefonunk kijelzőjét, és próbálunk fotókat, videókat készíteni, igazolva ottlétünket. A zenei élvezetet átvette a közösségi oldalakon visszajelzésként megjelenő „lájkok” száma.

Természetesen vannak olyan előadások ahol ezek még nem jellemzőek, de láttak már színházban, operában is felvillanó mobil-kijelzőt.

A mai, elsősorban városi ember naponta annyi élvezetet vesz magához, mint régebben akár egy hónap alatt sem. Az igazság az, hogy  halmozzuk az élményeket megnövekedett ingerküszöbünk miatt. Több dolgot is csinálunk egyszerre, de egyikre sem figyelünk oda részleteiben. Mondhatnánk: igen kis hatásfokkal fogadjuk be egy-egy pillanat valódi értékeit.

Természetesen ma a zene valóban több szerepet tölt be, és nem mindig mint művészetként gondolunk rá, soksor háttérzeneként csak elnyomjuk a környezeti zajt vele, vagy éppen a diszkóban más verbális kommunikációt ellehetetlenítő hangerővel ősi ösztöneinket hozzuk elő lábdob és basszusból hangok segítségével.

Az eredendő kérdés: hogyan hallgatjuk ma a zenét? Csak a háttérből szól vagy élvezzük is? Elgondolkodtunk azon, hogy miközben szól körülöttünk „a Zene”- figyelünk-e rá? A szöveg számít-e még valamit, felfogjuk a mondanivalóját, miközben ösztönösen mormogjuk magunkban a szavakat? Egyáltalán élvezzük-e, vagy csak hozzátartozik mindennapi életünk megnövekedett szükséglet?

A kérdésekre a választ mindenki maga dönti el. Érdemes elgondolkodni, és ha eddig nem megfelelően tettük, változtatni.

(Folytatjuk)

A képek forrása: Visualhunt

A felső kép forrása: Serge Seva via Visual Hunt / CC BY