Az Ellés-parti monostor, mint kirándulóhely
 

Létezik egy csodás kirándulóhely, ahova nem kikövezett autóút vezet, és valószínűleg ezért látogatják kevesen. Tervezték, hogy romkertté alakítják, megfelelő kerékpárutat építenek, de még arról is szó volt, hogy hajókikötőt létesítenek a Tisza-partján, és a vízről megközelítve lehet majd eljutni a monostor romjaihoz. Ezek nem történtek meg, és viszonylag kevesen tudnak arról, hogy kialakították kirándulóhelynek. De mi is a kirándulás lényege? Hát bakancs, hátizsák élelemmel és vízzel, esőkabát, szalmakalap, térkép, valamint fényképezőgép az emlékek megőrzésére. Megállhatunk autóval a hajó-hídnál Csongrád szélén, és szemet gyönyörködtető környezetben kirándulhatunk.

Jelenleg Csongrádtól a Ponton-hídon lehet átjönni, a gáton (jó időben nincs lezárva, autóval engedélyköteles, de gyalog bármikor használható), balra a Tisza védvonalán még három kilométert kell megtenni, ahol kis fatábla mutatja, hogy az ártér felé megtaláljuk a monostor romjait, de a tanyák közötti útvonalon is el lehet jutni oda, ehhez némi helyismeret szükséges. A gáton kívül pihenőhelyet építettek, ahol még bográcsozásra is van lehetőség, valamint hatalmas tájékoztató tábla ismerteti a környék érdekességét. Viszont ami segítség lehet, az a Köröszugi turistavonal hat pihenőhellyel és 27 km-es szakasszal a Csongrád Nagyrét Természetvédelmi Területen. Ez érinti az Ellés monostort is. Célja, a Tisza és a Körös Holtágainak bemutatása a természeti értékeken keresztül. 

Évszázadokon át szájhagyomány útján is terjedt az ellési domb története, főként a Tisza bal partján a Csongrádhoz tartozó Mámai réti tanyák világában. Egy-egy pince ásásánál talált régi eszközök, vagy éppen egy Árpád-kori lelet kiemelése földművelés közben, nagyban előlendítette a Mámai rét lakóinak fantáziáját, és mende-mondák sora keletkezett. A nyolcvanas években még én is találkoztam olyan bácsival a tanyavilágban, aki kincsekről beszélt. Állította azt is, hogy csodák történtek a Mámai réti Holt-Tisza kétágra szakadt részénél (ez nagyon közel van az Ellés-parthoz), és ő nemcsak Attila kardjának földből fellobbanó tüzes lángját látta gyerekként, de biztosan tudta, hogy Attila is ide van eltemetve. Csodára nem kellett sokat várnom, mert 1990-ben elkezdődött a Tisza árterén a kincsekkel teli régi település feltárása, pontosabban az Ellés monostor romjainak és környékének a “kibontása” Pávai Éva régész vezetésével, aki az Örökségvédelmi Hivatal munkatársa. Jártam is arra, messziről láttam a hatalmas földkupacokat – mélyen dolgoztak a leletekért. A gáton találkoztam egy férfival, aki a régészeten dolgozott, mesélt is a feltárt sírokról, hogy egy egész település romjait rejti a homokdomb. Nyolc éven át tartottak a munkálatok a helyszínen. Kezdetben sokat hallottam még róla, aztán elcsendesedett a téma.

Vegyük sorra az eseményeket, amikről tudhatunk a kutatásokból és a leírásokból:

Honfoglaló őseink nagy gonddal választották meg a természettel harmóniában, hova telepedjenek le. Így jutottak el a Tisza mellett lévő agyagos felszínű homokdombvonulatokból álló területre. Ez a domb árvízkor szigetként emelkedett ki, amelyet ezer éven át, még a legmagasabb vízálláskor sem öntött el a Tisza. Tehát a választáskor minden megvolt az élethez, legelő, víz és jó föld. A település a 11. században a Bár-Kalán nemzetség birtokaként jött létre. Ők Ond vezér leszármazottjaiknak tartották magukat, és ősi birtokuk volt a szeri (Ópusztaszer) terület is. Bár-Kalán nemzetséget Anonymus is említette krónikájában. Az ellési háromhajós templomot és plébániatemplomot a bencések építették a 11. század végén és a 12. század elején. Sok hasonlóság van a szeri monostor stílusa között, ez is segítette a régészek munkáját; valamint ebben a korban a királyi alapítású templomépítésekre volt jellemző a háromhajós, keresztház nélküli bazilika építési stílus.

Legelső írásos feljegyzés 1306-ból származik a monostor létezéséről, ahol „Elleusmonustura"-nak írták, majd a szó többféle változáson átesve „Ellős"-re változott, ma pedig Ellésnek nevezzük, az első birtokos nevéről kaphatta az elnevezést. Ellés területe mellett északról délre, keletről nyugatra fontos kereskedelmi útvonalak haladtak az első évszázadokban, és több átkelő is volt a Tiszán.

A régészek megóvták az idő vasfogától a régi, művészettörténeti szempontból jelentős alapkövek értékét, feltárták a monostor környéki területet, a plébánia templomot, a sekrestyét. Értékes kőfaragványokat találtak, számtalan leletre tettek szert, amelyek utaltak az életformára – például körmeneti Mária-szobor, tűzhelyek kialakítási módja, előkerült egy szlavon dénár V. István (1270-1272) korából, valamint II. Lajos (1521-1523) korában használatos dénár is. Több mint háromszáz sírt tártak fel, a templom körül és a templomban.

Az Ellés települést a 11. századtól a török időkig használták. 1547-től Csongrád is és Szeged is török kézre került, ekkor volt, hogy a lakosság nagy része a török elől menekült. Sokan a Tisza és a Körös adta mocsaras területeken húzták meg magukat. Okiratok szerint 1553-ban még szerepelt a település az adófizetők listáján, és az 1649-es összeíráskor a török elől menekült szerbek lakták, de az 1700-as összeírás szerint Ellést már csak pusztaként említik, viszont később kertész családok éltek és dolgoztak itt (ekkor már a Károlyi grófok uradalma volt ez a terület). Később már a monostor romjai sem látszódtak.

De mi történ a monostor köveivel, égetett tégláival? Ahogy ez lenni szokott az elhagyott kastélyoknál, templomoknál és egyéb épületeknél, a környező lakosság széthordta a számára értékes alapanyagokat. Felénk az idősektől hallottam ilyen mondást: “Kis-kastélyt épített a kastélyból” Nos, itt is ez történt. Beépítették a környék lakói a tanyáikba, istállóikba a felhasználható dolgokat.

A Tisza-szabályozás is csonkította a hatalmas homokdomb nagyságát, ugyanis északkelet irányból kettészelték a természetes dombot, és így került egy hat méterrel kimagasló többszáz méteres domb a Tisza árterére. A legmagasabb víz, amire már mi is emlékszünk, csak körbevette, tehát Árpád-kori őseink jól tudták, hogyan válasszanak maguknak helyet a letelepedésre. Így maradtak meg számunkra a „beszélő” kövek, és ilyen ősöket felidéző lelkülettel vehetjük birtokba az Ellés monostort, mint kiránduló helyet, még ha csak néhány órára is.

KIMONDOTTAN JAVASLOM ISKOLAI CSOPORTOKNAK!

Csodás tanulmányi kirándulást lehet tenni, és csak négy kilométert kell vándorolni Csongrádtól, az egyedülálló, hajókból összeállított fa-hídon át az Ellési monostorhoz, a Bór-Kalán nemzetség monostorának romjaihoz, amely nem lett idegenforgalmi nevezetességnek (nincs büfé, nincs képeslap), talán éppen ezért lehet vonzó, titokzatos és sokatmondó érték.

Felhasznált források:
Csongrád, Ellés monostor (Képek találhatók az oldalon, és rövid történeti áttekintés)
Sulinet.hu. Pávai Éva: Az ellés monostor kutatása  
Csongrádi ELLÉS-PARTI MONOSTOR
delmagyar.hu - Az elfelejtett templom (2007)
Csongrád - ELLÉS MONOSTOR
Képek: Árpádföldi Zsuzsanna