Egy esős estén jött az elhatározás. A világ tele van Tomikkal, és azok mind csak csalódást okoznak. A lány egy tea kortyolgatása közben jött erre a világmegváltó összefüggésre. Már mások is mondták, akinek néha elsírta bánatát, hogy Judit, egy dolgot fogadj meg, de tényleg, senkivel többet szóba sem állhatsz, akit Tamás keresztnévvel illettek, mert azok csúnyák, rosszak, és csak sírás lesz a vége. Igaz, hogy Judit kukázta a végén mind ki őket, szórta őket nagy bőszen kifelé, legbelül megviselte a csalódás minden egyes alkalommal.

A Tomik tehát nem jók és nagyon veszélyesek, ráadásul mindenki Tomi, még a sarki közértes is, komolyan. Igen, amikor épp a polcok közt nézelődött épp egy (már megint) Tomis csalódás után, szinte összerezzent, ahogy hallotta a boltos lányok beszélgetését Tomiról, a kollégáról, aki mindjárt jön. Na, Juditnak sem kellett több, megsürgette lépéseit, gyorsan összeszedte a még hiányzó dolgokat, de még megállt az alkoholos polcok előtt. Pálinkát javasoltak neki a torkára, hogy az igen jót tesz. Judit konkrétan utálta a pálinkát, és fogalma sem volt egyik fajtáról sem, épp ezért egy kisebb határozatlan keresési akció után nagyon határozottan felkapott egyet, amelynek tetszetős, komoly, négyszögletes üvege volt. Épp a jobb kezében tartotta, illetve épp tette volna az üveget a kosarába, amikor a háta mögött határozott hangon megszólalt egy szép, öblös férfihang.

„Neked mi van a jobb kezedben?”

Judit hirtelen megdermedt, összerezzent, szinte majdnem elejtette azt a drága, szép pálinkásüveget. Úgy érezte magát, mint aki épp lebukott. De hiszen ő sosem iszik alkoholt, ezt is utálja, de állítólag jó a torokra. Ijedten fordult meg. Ott volt Tomi, akiről a boltos lányok beszéltek, csak épp a kasszánál dolgozva, számolva az árukat kérdezett egy másik vevőt arról, hogy mi van a jobb kezében.

Szóval a tea kortyolgatása közben Judit, a pihe-puha biztonságos (Tomi-mentes) otthonában arra gondolt, hogy Tomit soha többet nem szeretne látni. Egyet se.

Ekkor hirtelen jött egy üzenete. Egy „fészbúklakó” írt neki. A srác, akit komolyabb miértek nélkül jelölt be, több ismerős révén is ismert a szakmából. A fiiú eleinte szép nyugodtan, aztán egyre hevesebben udvarolva ecsetelte Judit különlegességét és szépségét. Judit természetesen úgy tett, mintha ez cseppet sem hozná lázba őt, pedig de, nagyon is lázba hozta. Ez a fiú őszintének, nagyon nyitottnak és kedvesnek tűnt. A lány nem sokat gondolkodott azon, hogy ezt a beszélgetést mihamarabb lezárja. Gyorsan elbúcsúzott, lecsukta a gépét, és elalvás előtt kortyolt még néhányat a gyógyteájából. Eszébe jutott valami. Még egyszer felnyitotta a gépét, megnézte a fiú nevét. Elégedetten csukta vissza. Nem Tomi. Egészen másképp hívják. Biztos, hogy nem Tomi. Nyugodtan, mosolyogva ment aludni, s azt gondolta, véget ért az átok. Nincs több Tomi.

Képek: Pixabay 1, 2