Megtaláltok. Énekesnő vagyok. Írásaimban majd többet is megtudhattok erről a korszakról. Van néhány emlékezetes, vicces történetem. Emellett édesanya és tanárnő is vagyok, egy angol-magyar kéttannyelvű iskola állítólag vicces és szigorú angoltanára. Művésznév ide, becenév oda, a tanítványaim egyszerűen csak Potato néninek, avagy Krumpli néninek hívnak; a lányom pedig egyszerűen Incifinci Világjáró Mazsolának. Ilyen az élet.

Sok nevem van. Amikor a Neoton Famíliában énekeltem, Gerinek neveztek el, mert egyszer a kinézetem, a vékonyságom és a feltupírozott hajam miatt Gereblyének hívott engem egy akkor már nagyon nem szomjas idegen a debreceni Virágkarneválon előadott koncertünk után, amikor meglátott. A Krumpli mellett a kollégáim Marcipánnak hívnak, de már rövidítették is sokszor, ezért még a Marcira is hallgatok. Egyszóval, rengeteg nevem van. Az viszont örömmel tölt el, hogy aki meglát valami becenév jut rólam eszébe. Ez igazán kedves.

Az írásaimra visszatérve, mivel mindig sok ember között mozgok, nagyon sok érdekes dolog történik velem. Leginkább mulatságos dolgok. Ehhez társul az én viccelődős természetem, így születnek az írásaim. Majd meglátjátok. Velem mindig történik valami, és annyira szeretek viccelődni, hogy olykor azt sem bánom, ha én vagyok az, akin kicsit mosolyogni lehet. Köszönöm, hogy ez a nagyon igényes internetes magazin felfigyelt az írásaimra, és azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy itt tegyem közzé a gondolataimat, mások gondolatát, egy szóval minden érdekes dolgot, ami körülöttem történik. Akkor tehát, tartsatok velem!

Szeretettel:

DiJo

A legutóbbi velem készült rádióinterjút ITT találjátok; nemcsak sztorizgatok és a hallgatók kérdéseire válaszolok, hanem éneklek is. Ha kíváncsiak vagytok a múltamra, jelenemre, hallgassátok szeretettel.

A régi képek Schäffer Edina archívumából származnak.