Kellár Márta

1882 januárjában született A.A. Milne, Micimackó megálmodója. Könyvét számtalan nyelvre lefordították, így a magyar művelődésnek is szerves része lett – amelyben nem csekély szerep jutott Karinthy zseniálisan bájos fordításának.
Milne csekélyértelmű medvebocsának csetlő-botló alakját mindannyian szívünkbe zártuk, akik gyermekkorunkban megismerkedtünk vele, s ha valaki felnőttként találkozna Medveczky Medve úrral, meglepődve tapasztalná, mily sokat nyújt a komoly olvasónak is e sajátságosan ironikus humorral megírt könyv, melynek szereplőivel mindennapjaink során is összefutunk. Ki ne ismerné az örökké optimista, kissé kotnyeles Micimackót, s szinte halljuk a borongós hangulatú Fülest is, amint örömtelen hangján éppen panaszkodik valami miatt. Ismerőseink között ott van az aggodalmaskodó Kanga, a lóti-futi, tudálékos Nyuszi vagy a nagyképű Bagoly.
Az irodalom mindig szívesen fordult az emberiesített állatvilághoz. A védikus Hitópadésának, Aesopus állatmeséinek vagy Orwell állatfarmjának egy a célja: görbetükröt tart elénk, bemutatja, milyenek is vagyunk, ha ösztöneink, s nem pedig jobbik énünk vezet bennünket.
Pedig ha egyszer meg tudnánk szabadulni a Nyuszi-féle önteltségtől, a Bagoly bonyolultságától vagy a Füles-féle mindig-panaszkodni-akarás betegségétől, akkor egyszeriben megéreznénk, hogy minden harmóniában van körülöttünk, sőt bennünk is. Hogy a világ dolgai, emberi létünk törvényei nem kárunkra, hanem segítségünkre vannak, s hogy a makro- és mikrokozmosz egyaránt barátunk és nem ellenségünk.
Akkor mindjárt képesek lennénk tisztelni, és igazi jelentőségében látni mindazt, ami körülvesz minket, s a megismerés többé nem jelentene pusztítást, mert megértenénk, hogy még egy csöppnyi baktériumnak is szerepe van a természet tökéletes rendjében. Ez az állapot azután megajándékozna bennünket azzal, hogy örülni tudnánk az egyszerűségnek, vágynánk a nyugodt szemlélődésre, s egyre inkább felfedeznénk, hogy nem vagyunk egyedül a földgolyón, hogy mellettünk mások is élnek. Ha ugyanis együttműködünk a körülményekkel, nem pedig félelmetes akadályokat látunk bennük, akkor meglepődve tapasztaljuk, hogy minden a kellő módon történik.

De képesek vagyunk-e átélni a gyermekkor élményét, s olyan ártatlan szívvel, önfeledten rácsodálkozni a világ dolgaira, mint Micimackó? Álljunk hát meg egy pillanatra, és vegyünk egy mély lélegzetet. A Micimackó-i életigenlés lényege, hogy a legegyszerűbb dolgokban is benne rejlik a teljesség harmóniája, ha képesek vagyunk azt nem a környezetéből kiszakítva szemlélni. Mackó nem is az eszével nézi a környező világot, hanem (mesehős társának, Saint-Exupéry rókájának tanácsa szerint) a szívével lát.
Micimackó mindig boldog! Hogy csinálja ezt? “Csekélyértelmű” lévén bölcsként gondolkodik? Igen. Egyszerűen arról van szó, hogy mindenben megtalálja a pozitívat. Képes elfogadni, hogy a dolgok olyanok, amilyenek. Nem megváltoztatni akarja őket, nem akarja az egész világot saját életéhez igazítani, csupán harmóniában kíván élni a Nagy Erdővel, s annak minden lakójával. Barátaihoz nem a kölcsönös érdek fűzi. Velük van, mert velük lenni jó. Ha emlékszünk még rá, tudjuk, soha nem beszél negatív dolgokról, a kellemetlen helyzetből is úgy tud kimászni, hogy felfedezi annak pozitív oldalát. Ezért nem esik baja sohasem, ezért nem hat rá semmilyen bánat.
Sokan úgy vélik, hogy az elégedetlenség a forrása a világ fejlődésének, ezáltal születnek újabb és újabb találmányok, így gyarapszik a civilizáció. Csupán azt felejtik el, hogy mindazt, amire az emberiség egy kicsit is büszke lehet, nem a negatív érzelmek, hanem a jobbítani akarás, az önzetlen, sokszor önfeláldozó segítő szándék hívta életre. Itt az ideje hát, hogy változtassunk szemléletünkön. Mint ahogy Benjamin Hoff mondta: “Mindannyiunkban lakik egy Bagoly, egy Nyuszi, egy Füles és egy Micimackó. Hosszú időn át választottuk Bagoly és Nyuszi útját. Most aztán, akárcsak Füles, panaszkodunk a következmények miatt. De panaszkodással semmire sem megyünk. Ha értelmesek vagyunk, Micimackó útját választjuk.”

Az írás a Kagylókürt című folyóirat 1992/9-es számában jelent meg. A folyóirat holnlapja az alábbi képre kattintva megtekinthető.

Kép: Micimackó falfestés Pixabay