A Pannónia Movie Entertainment gondozásában országosan a kiválasztott mozikban szeptember közepén megnézhető lesz az együttest szerepeltető svéd-ausztrál, különleges műfajmix alkotás felújított változata.

A svéd csapat 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor a világ másik felére utaztak két hétre: Ausztráliában négy koncertet tartottak, méghozzá Sydneyben (az ikonikus Operaházban), Perth-ben, Melbourne-ben és Adelaide-ben. Lasse Hallström rendező több klipjüket is dirigálta, ezúttal azonban nem csak az ausztrál turné dokumentálását kapta, hanem egy játékfilmes kerettörténet megalkotását is.

Így jött létre ez az egyszerű koncertdokunál több, különleges végeredmény. Az alkotás természetesen tartalmazza a két hét alatt előadott legnagyobb slágerek legjobb verzióit, mint a Dancing Queen, az SOS, a Waterloo, és a Money, Money, Money, de nem maradhatott ki az örökzöld Mamma Mia, illetve a direkt az alkalomra készült Get on the Carousel, és az akkor vadonatújnak számító The Name of the Game sem.

Hallström természetesen az átlagos dokumentumfilmek kötelező elemeit is beépítette a történetbe, legyen az pár részlet az eseményeket felvezető sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból. Ám van egy kerettörténet is, amely szintén keveri a műfajokat már önmagában is.

Robert Hughes alakítja Ashley Wallace-t, egy éjszakai countryszámokat játszó rádióműsor házigazdáját, aki főképp az akkor fuvarozó kamionosoknak szolgáltatja a hallgatnivalót. Ugyan a popzene tőle nagyon távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se tartozik munkájához, főnöke mégis az ABBA-val való találkozást várja el tőle, mert tudja, átlag feletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat – ezzel behozva a dokfilmek hasonszőrű részeit.

Ashley próbálkozásai azonban rendre meghiúsulnak, hol a késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a film korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt. Ne felejtsük, a zsáner talán legemblematikusabb képviselője, a Borat 29 évvel ezután (!) került mozikba.

A fentiek tükrében tehát valóban érdekes megközelítéssel készült Hallstörm rendezése, amely lényegében 4 filmstílust gyúrt össze eggyé, ráadásul végig megtartotta koherensnek ezt a néha slapstick vígjátékba hajló keretet. Talán az egyetlen hiba az, hogy a Svédországban pótforgatott jelenetek látványosan elütnek az ausztrál környezettől.

A film felújított változatán kívül a rajongók pár kiegészítő extrát is láthatnak a feliratos vetítés során, amely a ritka 1977-es werkfelvételeken kívül betekintést ad a stockholmi ABBA múzeumba és a jelenleg futó Voyage koncertsorozat rejtelmeibe. Nagyot nosztalgiázni szeptember 17-én és 19-én országosan a kiválasztott mozikban lehet majd, jegyek már kaphatók!