Veresegyház egy igazi idill a főváros nyüzsgése után. Alig egy óra vonatút, és egy merőben más világ tárul az ide érkező elé. Friss, vidéki levegő, csend és nyugalom. Azonban ne gondoljunk egy kihalt településre, ahol a nyári forróságban megáll az élet – jobbnál jobb éttermekre, nagyszerű kulturális programokra bukkanhatunk, a természet szerelmesei pedig remek túrákat tehetnek a veresi tavak körül, amelyek sok különleges és védett állat- és növényfajnak adnak otthont.

A város a természeti látnivalók mellett az egyre nagyobb hírnévnek örvendő kőszínházáról is ismert, amelynek előadásaira szép számmal érkeznek a fővárosból is. A kőszínházak kora mellett egyre nagyobb kultusza van a szabadtéri előadásoknak is. Nincs ez másképpen Veresegyházon sem, hiszen az évad végeztével minden nyáron nyolc hétvégén át jobbnál jobb programok csábítják a szabad ég alá az ide érkezőket. A Mézesvölgyi Nyáresték nemcsak színházi előadásokat kínálnak az érdeklődőknek, hanem a zene és a tánc is fontos szerepet kap. A csillagos ég alatt egy különleges élményben lehet mindenkinek része, aki ide látogat, a vidéki rusztikus hangulat pedig egy egyedi bájjal tölt meg minden eseményt.

Ez történt július 29-én is, amikor a neves énekesnő, Koncz Zsuzsa tette tiszteletét a szabadtéri színpad deszkáin, elhozva az elmúlt évtizedek legnagyobb sikereit, valamint a legutolsó két album legfontosabb tételeit. A 2016-os Vadvilág - az eggyel korábbi Tündérországhoz hasonlóan  - szinte azonnal érte el az arany- majd a platinalemez fokozatot, így természetesnek tekinthető, hogy a hosszú pályakép fontos mérföldkövei mellett ezekről is kapott a közönség egy átfogó metszetet.

Az énekesnőn nem fog az idő, mondhatnánk, hiszen sok évtizede közvetíti ugyanazt a magas minőséget lemezei és koncertjei segítségével. Ez itt, Veresegyházon sem volt másképp, mivel a közönség egy nagyon ütős, lélekhez közeli előadást láthatott-  hallhatott, amely egyszerre volt profi és az apró rezdülések miatt nagyon emberi is.  Sokak szerint a kisebb színházak és rendezvénytermek azok, ahol a művésznő a lehető legintimebb kapcsolatba tud lépni hallgatóságával, azonban a szabadtéri előadásoknak van egy különleges hangulata, amely a természet közelségének köszönhetően  egy teljesen új ízt ad a produkciónak. Ez most sem volt másképpen. 

A szokásosnál puritánabb színpadkép fél kilenc után néhány perccel telt meg élettel. A Nagy László-vers, az Adjon az Isten után hirtelen találtuk magunkat a Vadvilág rejtelmei között. Az Ingoványos vad világ dinamizmusa, útkeresése szinte azonnal magával ragadta a hallgatóságot, majd az énekesnő pályafutásának korai korszakába kalauzolt el minket a régi dalokból felépített egyvelege segítségével, amely egy igazi időutazásra hívott mindenkit vissza a hatvanas évekbe. Az 1964/Rohan az idő/Miszter Alkohol alkotta blokk a Ne sírj, kedvesemmel teljesedett ki, és készítette elő a visszatérést a jelenkorba.

Természetesen napjaink Magyarországába is kitekinthettünk az áthallásos, ugyanakkor rendkívüli módon direkt Mi lett belőled társaságában, majd visszatértünk Tündérországba, amely a természeti környezetben, a dagadó hold alatt, valamint a kérészrajokkal kísért környezetben sokkal erőteljesebben szólalt meg, mint a korábbi előadások során. A koncert első felét egy lírai, ugyanakkor mozgalmas történelmi dalciklus zárta; a légies, mégis mély gondolatokat tartalmazó Így volt szép az énekesnő egyik legszebb balladája, amelyhez következő láncszemként a Kárpáthyék lánya csatlakozott. Az ötvenhatos dal ugyancsak fontos része az életműnek, akárcsak a világsláger magyar átirata, az Ahogy lesz, úgy lesz, amelynek során már a közönség is átadta magát a ringatózásnak. Az előadás első felének ívét a történelmi és közéleti utalásokban gazdag lágy keringő, a Sírva vígad a magyar zárta le.

Koncz Zsuzsa visszafogottan, ugyanakkor nagyon közvetlen módon ügyelte a lélekrezdüléseket, és reflektált is rájuk egy-egy pillantás, integetés vagy mosoly segítségével. A kísérőzenekar (Maróthy Zoltán – gitár, Závodi Gábor – billentyűk, II Lengyelfi Miklós – basszusgitár és Tiba Sándor – dob) is kiválóan alkalmazkodott az első pillantásra szokatlannak tűnő környezethez.

A második félidő nyitányaként Koncz Zsuzsa a Szeretet és a dallal robbant be, amelynek elektronikában gazdag bevezetője sokak számára meglepetés volt. Az ezután hallható dalciklus egy igazi örömzene volt mindenki számára, hiszen itt már az elmúlt évtizedek nagy sikereiből válogatott (Ne vágj ki minden fát, Mama, kérlek, Ég és föld között) a közönség nagy örömére, akik vastapssal jutalmazták a jól ismert slágereket.

Az igazi fénypont ezután következett; a Kertész leszek alatt megállt a levegő; a József Attila-vers aktualitásából az elmúlt évtizedek semmit nem vettek el, sőt az a mód, ahogy a jelenlegi turné során bemutatásra kerül, még drámaibb hatást gyakorolt a közönségre. Innentől pedig nem volt megállás; Valahol egy lány és a Jöjj, kedvesem, amelyek nélkül nehéz elképzelni egy „Konczertet”, után az énekesnő levonult a színpadról, azonban hamarosan visszatért életpályának legfontosabb mérföldkövével (Ha én rózsa volnék). A varázslatos és nagyon emberi előadás hihetetlenül megborzongatta a jelenlévőket a csillagokkal tarkított tintafekete ég alatt, és szokás szerint a közönség is felállva énekelt együtt a művésznővel. Néhány perces visszatapsolás után az ugyancsak már nemzedéki himnusszá vált Miért hagytuk, hogy így legyen zárta le ezt a különleges, ovációba torkolló koncertet.

Sokan azt mondják, egy fellépés különlegességét az apróságok adják, amelyek a jól bejáratott koncertprogramot kirángatják a megszokott keretekből; lehet ez két ismert sláger közé beékelődő ritkaság, egy-egy tudatosan vagy az előadás hevében kicserélt szó, amitől az egész produkció új irányba indul el, esetleg a szokatlan helyszín. Ezek mind jelen voltak ezen a nyári estén, azonban az igaz öröm mindenképpen az összetartozás élménye volt. Ebben Koncz Zsuzsa verhetetlen. Mehetünk az út jobb vagy bal oldalán, élvezhetjük a száguldást vagy a szemlélődést, maradhatunk a régi, bevált dolgoknál vagy követhetjük az új trendeket, azonban ezekre a dalokra mindenképpen érdemes megállni és odafigyelni – mivel rólunk szólnak.