A negyvennégy egy bűvös szám, főleg Koncz Zsuzsa esetében, hiszen legújabb zenealbuma, a Te szeress legalább éppen a negyvennegyedik a sorban, amelynek további aktualitása az, hogy idén van hatvan éve annak, hogy az énekesnő először színpadra lépett – a Ki Mit Tud műsorban Gergely Ági társaságában. Ennek apropójából született meg a Te szeress legalább, amely semmiképpen sem tekinthető egy hagyományos stúdióalbumnak, inkább egy olyan visszatekintés, amely a jelen szemüvegén át veszi górcső alá a múltat.

Az énekesnő esetében ez a harmadik válogatáslemez, ahol régebbi felvételeket dolgozott fel; először az 1996-os Miénk itt a tér lemezre gyűjtötte össze a hatvanas és hetvenes évek legfontosabb popdalait saját felfogásban. Ezt követte az 1999-es Miért hagytuk, hogy így legyen, amely tartalmazza a kiemelkedő művészi életút legfontosabb mérföldköveit új felfogásban, és emellett hallhatóak itt olyan remixek is, amelyek a hetvenes években rögzített felvételek éneksávjainak felhasználásával készültek.

A Te szeress legalább ez utóbbihoz áll közel, hiszen itt is a korábbi dalokhoz készült új, modern hangszerelés. Ebben a nagyszerű Cubase 12 program segítségét vették igénybe, hogy hozzájuthassanak az eredeti felvételek éneksávjaihoz. Závodi Gábor az elmúlt évek alatt egy olyan hangos és modern billentyűs hangszer-központú közeget hozott létre az énekesnőnek, amely egyrészt követi az aktuális nemzetközi trendeket stílusok, produceri munka és keverés tekintetében, ugyanakkor a korábbi hangszerelőktől eltérően előszeretettel alkalmaz olyan effekteket, amelyek korábban egyáltalán nem voltak jellemzőek Koncz Zsuzsa dalaira. Ez határozza meg az itt hallható, felújított felvételeket is.

forrás: Fotexnet

Sajnos a legkorábbi dalok esetében a kinyert éneksávok torzan szólalnak meg (ez a legjobban a címadó Te szeress legalább-ban érezhető), azonban az 1973 után rögzítettek esetében már minőségi javulásnak lehetünk fültanúi. A kilencvenes évekbeli és későbbi felvételeknél az eredeti szólóének- és vokálsávok már rendelkezésre álltak, így ezek szólnak a legjobban.

Így a végeredmény eléggé eklektikusra sikerült, az egykori táncdalos éra megoldásai, valamint az Illés- és Fonográf-korszakok eredeti hangszerelése keveredik az elektronikus effektekkel és azzal a jelenkori rockzenei közeggel, amely a mai kísérőzenekar jellemzője. A kérdés az, hogy ténylegesen szükség van-e ezekre a felújított, modernizált dalokra, a régi, sikerré vált változatok mellett? Az újszerű megközelítések képesek-e felülírni azt, ahogyan ezek a dalok a közönségben élnek? Lemezkritikámban ezekre a kérdésre keressük a választ.

A lemezt nyitó Gézengúzban az eredeti felvételt frissítették fel némi elektronikával, új gitár- és dobhangzással, így a hagyományos tánczenei megközelítés háttérbe szorult. Ezzel szemben az 1965-ös Te szeress legalább balladaként született újjá, amely még szebb is, mint az eredeti, esztrádot idéző hangszerelés. Azonban a fájó pont az, hogy az eredeti monó énekszólam a gazdag effektezés ellenére is torzan szólal meg, jelentősen rontva ezzel a dal értékén.

Az 1967-es Szőke Anni balladája esetében a citeraszólam szerencsére megmaradt, azonban a dal új, szintetizátoros bevezetőt kapott, ami hasonlóvá teszi a felvételt napjaink alternatív rockzenekaraihoz. Azonban szerencsére az eredeti, ritmusváltásokban gazdag szerkezet megmaradt, akárcsak az korabeli hangszerelés nagy része is, amelyet csak időnként színeznek át az elektronikus hatások.

Míg az első három felvétel esetében az eltérések nem túl nagyok, addig a Valaki kell, hogy szeressen rockosabb zenei háttere miatt teljesen más hatást ér el. A játékos ritmika csak a refrénben maradt meg a lábdobnak köszönhetően, és az a buzukihangzás, ami a dalt karakteressé és önfeledtté tette, csak a felvétel végén hallható néhány másodperc erejéig. Viszont itt van színesítő elemként Jordán Adél, akinek habitusához annyira jól illik a dal, hogy érdemes lenne elgondolkodni egy olyan önálló lemezen, ahol régi Koncz Zsuzsa-számok átdolgozásait énekli el saját felfogásában.

Ezzel szemben az új hangszerelésnek köszönhetően az egykoron szarkasztikus Rég elmúltam 60 éves arctalan lett, melyen még a duettpartnerként közreműködő Csákányi Eszter sem tudott változtatni.  A nagyszerű színésznő mélyebb tónusa, prózaibb megszólalásmódja miatt túl nagy a kontraszt Koncz Zsuzsa akkortájt jóval magasabb hangszínével szemben, amely az újabb (és a korábbi duplázott) effekteknek köszönhetően nagyon furcsán, idegen módon szólal meg. A markáns gitár-és a hagyományosabb dobhangzás jóval szokványosabb zenei környezetet teremtett, és ebben sajnos már nyoma nincs annak a doo-wop-os ritmikának, ami az eredeti felvételt jellemezte.  

Szerencsére vannak itt nagyon jól sikerült átdolgozások is, amelyek amellett, hogy felrázzák a lemezt, majdnem annyira jók, mint az eredeti változatok. Ilyen kiemelkedő pontja a zenealbumnak a Tessék választani!-nyertes, kislemezen kiadott, de utána betiltásra került nagyszerű Karolj át. Ez az eredeti, ötletes hangszereléshez hasonló, mégis gyorsabb és modernebb zenei köntöst kapott, mégsem veszett el az a country-s, folk rockos dinamikus megszólalásmód, amely a KITT-Egyletet jellemezte a hetvenes évek első felében.

Részben hasonló a helyzet a Zöld szemem kékkel is, amely egyedi és humoros hangszerelésével nemcsak az ironikus szövegvilághoz illeszkedett kiválóan, hanem görbe tükröt is állított a hetvenes évek középutas popzenéjének. Itt a dal egy átritmizált, letisztultabb felfogásban hallható, amely árnyaltabb, mint az eredeti, azonban a bevezetés túlságosan újszerű hangszíne stílusidegenül hat a felvétel többi része mellett.

Sajnálatos módon ez nem mondható el az Állatkerti Útmutatóról, amely hiába hozza be duettpartnerként az 1973-as Halász Juditot, a Rednex-re emlékeztető hangszerelés sokkal inkább elvesz, mint hozzáad az eredeti felvételekhez. Azonban jól megfigyelhető, mennyire remekül szól együtt a két énekesnő, akik homlokegyenest más módon közelítették meg Devecseri Gábor versét. Míg Koncz Zsuzsa előadásmódja harsányabb és szarkasztikusabb, addig Halász Judit a rá jellemző szelídséggel meseszerűen énekli a dalt. Érdemes lenne viszont ezt a virtuális duettet újrateremteni egy olyan, valódi hangszerekre építkező zenei környezetben, amely méltó az eredeti, nagy sikert aratott változatokhoz.

Hasonló a helyzet az Amikorral is, amelyben hiába színesítik az 1998-as változat hangsávjait az eredeti vonósok és hiába változtatja meg a producer a hangfekvést az instrumentális részben, a túlzásba vitt billentyűs megszólalásmód és a dubstep jellegű dobhangzás túl maivá és élettelenné teszi az új értelmezést, amelyből hiányzik az a sanzonokra jellemző játékos hangvétel, amellyel a korábbi felvételek rendelkeztek.

A Vigyázz Rám az 1997-es Ég és föld között zenealbum egyik kiemelkedő pontja volt, köszönhetően a dzsesszes elemekben gazdag, álmodozó hangvételű hangszerelésnek, amely az énekesnő teljesen új arcát mutatta meg. Az eredeti felvételből hallhatjuk még Dés László remek szaxofonjátékát, valamint Czerovszky Henriett és Kozma Orsolya vokálját is (akik sajnos nincsenek megemlítve a közreműködők között a füzetben), azonban hiába kellemes és hangulatos az átdolgozás, a túl sok effekt és billentyűsáv-használat miatt az eredeti unplugged-felfogás szinte teljesen a háttérbe szorul.

A 2005-ös Kányádi Sándor művészi hitvallása, a Nekem az ég ma is közkedvelt pillanata a koncerteknek, ebben fontos szerepe van az ehhez kiválóan alkalmazkodó puritán és visszafogott hangszerelésnek is. Az új, gazdagabb hangszerelésben a gitárok szépen szólalnak meg, de a túlzásba vitt effektek miatt az eredeti változatban jobban átjönnek a költő sorai, mint ebben a modernebb megközelítésben.

Ezzel szemben a Csodálatos világ esetében viszont sikerült egy olyan értékes újra-értelmezést létrehozni, amely amellett, hogy túl is lép az eredeti változaton, sokkal jobban illik a jelenkorhoz. Az eredeti duett csendes, Republic-ot idéző melankóliája helyett ugyanezek a sorok a jelenkori háborús valóságban próbálnak erőt adni és vígaszt nyújtani. Ehhez kiválóan illik az húsba vágó, indusztriális megközelítés, valamint az kontraszt is, amely a csendesebb és erőteljesebb részek váltakozásából származik.

Ugyanilyen jól sikerült még a korongot lezáró Ha így is szeretnél is, amelynek éneksávjai nem a szintén kiváló 1997-es változatból származnak, hanem a 2010-ben megjelent 37 koncert DVD-ről lettek átemelve, ahol a dal már egy hanggal mélyebben, ugyanakkor megváltoztatott szöveggel szerepelt a műsorban. A válogatás CD-n hallható változat picit komorabb, mégis hozza az eredeti felvétel dinamikáját. A billentyűs hangszerelés monumentálisabb és levegősebb lett, így a koncertfelvételhez képest jobban szól. Ugyanakkor a fúvós samplerek alkalmazása egyedi színt adott a dalnak, amelyben végre Maróthy Zoltán is megmutathatta pazar technikás gitárjátékát.

A Te szeress legalább egy olyan rendhagyó válogatáslemez, amely a korábbiaktól eltérő módon nem a teljes pályaív bemutatására törekszik, hanem egy olyan furcsa nosztalgikus időutazás, amelynek központjában Koncz Zsuzsa, az énekesnő áll, és az ő hangja, arca és személyisége tartja össze a produkciót. Az elmúlt hatvan év véletlenszerű állomásait egy modern, színes, időnként a képbe nem illő, máskor túl élesen beállított kaleidoszkópon keresztül tárja a közönség elé. Annak ellenére, hogy akadnak olyan, jól sikerült, erőteljes pontok, mint a Karolj át, a Csodálatos világ, vagy az Így is szeretnél, a modern szemlélet miatt főleg a retrospektív megközelítést fontosnak érző közönségrétegnél számíthat sikerre, valamint még azoknál, akik bármit elfogadnak az énekesnőtől, amit megjelentet. Azonban a kritikusabb, a zenei stílusokváltásokra jobban érzékeny rajongók esetében inkább hiányérzetet és csalódást fog kelteni, de még ők is találhatnak rajta szerethető pontokat, ha nem többként, mint megismételhetetlen epizódként és egyedi színfoltként kezelik a produkciót.

A kiadvány megrendelhető itt, streamelhető itt.