Kedvelj minket a Facebookon!

KELLETT NEKÜNK SZEXUÁLIS FORRADALOM? (18+)

Gállosné Vermes Zsuzsanna képe
Írta: Gállosné Vermes Zsuzsanna 2016. 10. 05.

Tűnődések Mario Vargas Llosa ürügyén III. rész

(18 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLOTT!)

 

Kisebb-nagyobb szexuális forradalmak mindig zajlottak Európában, meglepően különböző okokból és módokon, de általános jellemzőjük, hogy soha nem „tiszta”, elkülönült formában, önállóan lépnek fel a hatalom - kezdetben az egyházak, később a szekularizált állam, a Polgári Törvénykönyv— által szentesített szexuális erkölcs ellen, hanem mindig kapcsolódnak koruk valamilyen reformmozgalmához vagy forradalmához. A középkorban a „karneváli, népi kultúra”/1/ dacolt a tekintéllyel, de nem véletlenül óvta az egyház lassan nőtlenségre és önmegtartóztatásra kényszerített szerzeteseit és papjait a túlzott Mária-kultusztól sem. Veszélyesnek bizonyult a legmélyebben átélt hit, a miszticizmus is.  Nem vitás, hogy a férfiak és nők együttesen átélt misztikus egzaltáltsága

 örökké azt a kockázatot idézte elő, hogy önkéntelenül érzékiséggé fajult és hogy azok, akik azt képzelték magukról, hogy a tökéletesség felé vezető úton előrehaladnak, egyszerre arra eszmélnek rá, hogy a test megcsúfolta a lelket. /2/  

 

Nagyot ugorva az időben megkerülhetetlen de Sade márki alakja, kiről köztudott, hogy nem csak fittyet hányt az uralkodó erkölcsöknek, de számos írásában, regényében népszerűsítette is polgárpukkasztó nézeteit. /Sajnálatos módon kevésbé ismert, hogy a márki a 18.századi gondolkodástörténet kimagasló alakja, aki Rousseau-hoz hasonló diagnózist állított fel a civilizáció botrányos állapotát illetően, azzal a különbséggel,hogy ő tagadta az emberi természet és így a társadalom megjavíthatóságát, szemben az  örök-optimista Rousseau-val./ De Sade filozófiájának egyik központi elemévé tette az erotikát, mint társadalmi képződményt, ami az emberi szeretkezést minőségileg különbözteti meg az állatok párzásától, kiállt a szabadon felvállalt szenvedélyért és messze Freud előtt óvott a ránk erőltetett elfojtásoktól. És ő tett kísérletet arra is, hogy dekriminalizálja a szokványostól eltérő szexuális irányultságot vagy szokásokat. Mikor felesége 1783 novemberében a szennyes ruháját kéri tőle - egészen biztosan nem mosás céljából - válaszlevelében hosszan dicséri az asszonyt:

Tudja-e, hogy ez a legnagyobb lelki finomságról tanúskodik? Látja, én tudom értékelni a dolgokat. Hallgasson ide, angyalom, leghőbb vágyam, hogy teljesítsem kívánságát, mert mint tudja, tisztelem a hajlamokat, a mániákat; bármi hóbortosak is, számomra mind tiszteletre méltók, mert nem tudunk úrrá lenni fölöttük, és mert ha alaposan utánajárunk, éppen a legsajátosabbaknak, a legfurcsábbaknak valamely kifinomult érzés a kútfeje. /3/

 

Ez a gondolat nagyon tetszene Mario Vargas Llosanak és kedvelt hősének don Rigobertonak se lenne ellenére.

A 19. század végétől aztán bizonyos értelmiségi- és művészkörök, - egyre kevésbé kitéve a törvényes megtorlás veszélyének, de ádáz harcban a közvéleménnyel - , nyíltan szakítanak a konvenciókkal és az általuk álszentnek érzett erkölcs normáival. Elég itt Virginia Woolf baráti körére utalni /4/ vagy az amerikai F. Scott Fitzgeraldra és társaságára, de említhetném Henry Millert is, a sor a végtelenségig folytatható. A női emancipációs harcok, a két világháború élményei, majd a II. világháborút követő gazdasági fellendülés tovább gyengítették az úgynevezett polgári erkölcsöt, míg az ötvenes-hatvanas években kirobbant a legnagyobb, nagy tömegek életét végérvényesen megváltoztató igazi szexuális forradalom.

Nem oka, de feltétele volt ennek a változásnak az 1961-ben piacra dobott első fogamzásgátló, amit egyre jobb és egyre kevesebb mellékhatással járó újabbak követtek, de döntő szerepük lehetett az ötvenes években elterjedt antibiotikumoknak is, hiszen a rettegett szifilisz gyógyíthatósága önmagában is jóval veszélytelenebbé tette a szexet.

A tudományos felfedezések mellett a nyugati társadalmakban minden adott volt, hogy egy új életérzés, egy új szabadságfogalom kezdje meg hódító útját, elsősorban a fiatalság körében. A ’68-ban kulmináló események politikai-szociális üzenete azóta elsikkadt, ma már csak nosztalgiázó öreg hippik és bizonyos liberális értelmiségi körök őrzik az emlékét, de velünk maradt a kábítószer, a rockzene és a szexuális forradalom öröksége. Kérdés, hogy van-e határa a tabuk döntögetésének vagy minden valaha büntetett cselekmény elfogadottá válik?

2015-ben egy olasz bíróság 3 havi elzárásra ítélt és 3500 euró büntetés fizetésére kötelezett egy férfit, aki a Cataniai Egyetem kampusza közelében nyilvánosan maszturbált. Fellebbezés után az olasz legfelsőbb bíróság felmentette a vádlottat, a Btk. módosítására hivatkozva, miszerint a maszturbáció csak akkor számít bűncselekménynek, ha kiskorú jelenlétében történik, az egyetemre pedig nagykorú diákok járnak./5 /  

Nem alaptalan feltételezés, hogy ezt a hírt kortársunk, Mario Vargas Llosa is olvasta, és ha konkrét információnk nincs is az ítélet által kiváltott reakciójáról, írásai alapján biztosra mehetünk a véleményét illetően. Tudjuk, hogy semmi kifogása a maszturbálás, mint téma vagy gyakorlat ellen, és egy 2009-es sajtóhír kapcsán részletesen ismertette is álláspontját. Ez a hír egyébként legalább annyira elképesztő első hallásra, mint a nyilvánosan önkielégítő polgár esete. Extremadura/Spanyolország/ tanácsa ugyanis iskolai keretek között maszturbációs műhelyfoglalkozásokat szervezett 14 éven felüli fiúk és lányok részére. Bár adófizetők egy csoportja tiltakozott, hogy erre használják fel a pénzét, az ügyészség indokolatlannak tartotta a tiltakozó beadványt, sőt a sikereken felbuzdulva Andalúzia illetékesei is jelezték, hogy csatlakoznak a kampányhoz. A foglalkozások célja egyébként a nem kívánt terhességek , vagyis a nagyobb bajok elkerülése volt.

MVL azonnal leszögezte, nincs erkölcsi kifogása a maszturbálás ellen, és nagyot haladt a világ, hiszen őt még gyerekkorában azzal ijesztgették, hogy a „bűnös érintés” vakságot, tüdő-és agybajt okozhat. Elfogadja azt is, hogy a maszturbálás gyakorlata csökkentheti a kiskorú lányok teherbeesését, de fenntartásait sem hallgatja el:

Attól tartok, hogy a maszturbációs műhelyek nem szabadítják meg a gyerekeket a nemiséget mindig is körülvevő babonáktól, hazugságoktól és előítéletektől, hanem még tovább fogják bagatellizálni azt, amit korunk civilizációja már amúgy is eljelentéktelenített, és ennek eredményeképpen a maszturbációt titokzatosságtól mentes, érzelemhez és szenvedélyhez nem kapcsolódó tevékenységgé változtatják, amivel a jövő nemzedékeit megfosztják a gyönyör egyik forrásától, amely mindeddig oly termékenyítően hatott az emberi képzeletre és kreativitásra. /6/

 A téma adta alkalmat kihasználva MVL 1968-ra szórja szeretetteljes átkait. Ott, az elbarikádozott egyetemeken született meg az az ideológia, mely igyekszik leszámolni a vallási és ideológiai korlátokkal, melyek „neurózist meg más pszichés zavarokat zúdítottak azokra —főképp a nőkre és a szexuális kisebbségekre—„akik az uralkodó erkölcsi szigor miatt diszkriminációnak voltak kitéve.”/7/ Ugyanakkor ez a gondolatkör veszélyezteti azt a folyamatot, melynek eredményeképpen létrejött

„a Karl Popper által ’harmadik világnak’ nevezett tényező, a kultúra és a kreativitás, az autonóm egyén lassú megformálódása, a törzstől való elszakadása, amikor is hajlamai, képességei,céljai, kívánságai, vágyai révén elkülönül a társaitól és egyedülálló, mással össze nem téveszthető lénnyé válik.”/8/ 

A szabad erotikához - fűzi hozzá később -  tényleg kell egy normaszegő lendület, kell, hogy egy pár vagy egy csoport áthágja a normát, mert ez a szabadság elemével gyarapítja és tüzeli a gyönyört, de mindenképpen meg kell őrizni a szex rejtőző titokzatosságát.

1. A témáról részletesebben ld. Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája, Európa Kiadó, Budapest 1982
2. Havas Károly: Az inkvizíció története, Rozsnyai Károly Kiadása, Budapest 1927, p. 295.
3. Idézi Chantal Thomas: Sade c. könyvében. Magyar Könyvklub 2003, p. 96.
4. Izgalmas könyvet írt erről Priya Parmar. Vanessa és Virginia című könyvében részletesen, dokumentumok alapján mutatja be a Bloomsbury-csoport tagjainak hétköznapjait. Alexandra Könyvesház Kft. Alexandra Kiadója, 2015
5. http://444.hu/2016/09/09/olaszorszagban-tobbe-nem-bun-nyilvanosan-maszturbalni
6. Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció , Európa Könyvkiadó 2014, p. 121
7. Mario Vargas llosa I.m. p. 123
8. Mario Vargas Llosa I.m. p. 125
Képek forrása: Wikipédia, Creative Commons  CC BY-SA 3.0, valamint flickr.com/ Daniele Devoti/CC BY-SA 2.0