A müncheni és a possenhofeni rezidenciák

Könyvem, az Erzsébet királyné és a magyarok– Barátság vagy szerelem? (Helikon Kiadó – 2021. október 6.) írásakor sokat kutattam, hogy hitelesen tudjam ábrázolni a fiatal Sisi gyermekkorának helyszíneit. Aki olvasta már a könyvet, láthatja, hogy mindössze néhány bekezdés erejéig használtam fel ezen érdekességeket, azonban szinte minden, amiről a kiadványban olvasnak, részletes háttérkutatással rendelkezik. A történet 1837 szentestéjén kezdődik, amikoris Miksa bajor herceg müncheni palotájában várja harmadik gyermeke születését. Ahhoz, hogy a palotát hitelesen jeleníthessem meg, napokig tanulmányoztam a fennmaradt forrásokat, képeket, tervrajzokat és leírásokat.

Az alábbi írás a müncheni palotáról és a possenhofeni kastélyról azoknak készült, akik kíváncsiak arra, hogyan nézett ki a két helyszín, akár ezzel is kiegészítve a könyvemben olvasottakat.

Az impozáns müncheni palota, a Herzog-Max-Palais

A három szárnyas és három szintes müncheni palota, a Herzog-Max-Palais („Miksa herceg palota”) Witteslbach Miksa bajor herceg (Erzsébet édesapja) megrendelésére lett felépítve és kialakítva 1828-1831 között a Ludwigstraße 13-ban. A herceg a híres klasszicista építészt, Leo von Klenze-t bízta meg az épületegyüttes tervezésével. Impozáns és modern kialakításával ez volt akkoriban az egyik legelőkelőbb palota a bajor fővárosban, így tökéletesen megfelelt a Wittelsbach hercegi rangnak. (A fenti képek a következő oldalon lettek közzétéve: Forum für Baukultur - Archive)

A képeken látható az épület tervrajza. A termek pontos beosztását nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy Miksa herceg földszinti és Ludovika hercegné emeleti lakosztálya a palota fő szárnyában helyezkedett el, és egy „titkos” belső lépcsőház kötötte össze egymással azokat.

Képek a müncheni Herzog-Max-Palais-ról. Két szélső kép Forum für Baukultur - Archive. A palota tervrajza: Wikipedia.

Miksa a saját lakosztályának egyik stukkókkal és freskókkal díszített termében fogadta a barátait, az úgynevezett „kerekasztal lovagjait”. Különböző társadalmi osztályból került ki az ő tizennégy lovagja, akikkel egy nagy, kerek asztal körül gyűlt össze ebben a szalonban. Az elvárás a vendégei felé mindössze annyi volt, hogy étkezésnél csak rímekben beszéljenek, valahogy így: „Későn hozott meg a riksa” – kezdi az egyik, mire a ház ura, („Artúr király”) így válaszol: „Nem felejti ezt a Miksa.” A (párbeszéd mondatai: Beate Hammond - Mária Terézia, Erzsébet, Zita. Nagy császárnék fiatal lány korukban.)

A palota minden főrangú lakójának volt saját fürdőszobája és vízöblítéses toalettje. Ludovika hercegné fürdőszobájának díszes, boltíves része alatt két, henger alakú kályha állt, amelyek között-előtt helyezkedett el a hercegné rézkádja.

A képen: Ludovika hercegné fürdőszobája (Forum für Baukultur - Archive). Ludovika három idősebb gyermekével: Lajossal, Ilonával és Erzsébettel (bölcsőben)

A palotában a herceg számos termet freskóval és stukkóval díszíttetett. A bálterem rendkívül impozáns volt: több, mint kétszáz négyzetméteres, két emelet magas, és a második szinten tizenhat mitológiai portré díszítette. Miksát különösen a görög és a római mitológia vonzotta. Az ő szenvedélyében keresendő lánya, Erzsébet görög mitológia iránti vonzódása is. Miksa herceg báljaira polgári származású vendégek is meghívót kaptak. A herceg sokszor hangoztatta, hogy őt egyáltalán nem érdekli a rang. Persze, azt semmiképp nem tudta volna elképzelni, hogy megfosszák őt a kiváltságaival együtt járó előjogoktól, és attól a szabadságtól, amelyet a vagyona biztosított a számára.

Képeken (Forum für Baukultur - Archive): 1. A bálterem (Kaulbach terem); 2. (fent): Fehér szalon; 3. (lent): Fogadóterem

Miksa herceg magánszínháza a müncheni palotában

Miksa színháza nem volt nagy és magas, azonban a mennyezetének a kialakítása baldachinhoz hasonlított, és azt, illetve a falakat kék-fehér, hosszanti irányban csíkos falfestés borította. Itt adta elő a herceg a saját maga által írt darabjait a nem éppen rangjához illő barátaival. A darabokban ő maga játszotta a főszerepet. Azt nem tudjuk pontosan, hol volt található a palotán belül ez a színházterem. Miksa unokája az 1868 áprilisában született Mária Valéria főhercegnő örökölte nagyapja ezen szenvedélyét, és ő is szívesen írogatott és adott elő saját maga által írt színdarabokat.

Miksa herceg magáncirkusza a müncheni palotában

A hercegnek magáncirkusza volt a müncheni palotában – innen ered Erzsébet cirkusz iránti vonzódása.

A herceg a saját cirkuszát az egyik belső udvarban állíttatta fel. Egy kör alakú, sátorral fedett építmény volt ez, ahol gyakran fellépett lóháton saját maga és a különböző rangú vendégei szórakoztatására. A vendégek a cirkuszi ring körüli fapáholyokban és padokon foglaltak helyet. Az előadás előtt vagy után pedig lehetőség nyílt a híres bajor sör fogyasztására a sátor mellett kialakított kávéházban.

A herceg a gyermekeinek is tanított cirkuszi mutatványokat. Erzsébet cirkusz iránti szeretete is innen eredeztethető. Később, 1854 áprilisában Erzsébet és Ferenc József házasságkötése alkalmából népünnepélyt rendeztek a bécsi Práterben: az emberek szórakoztatására a Renz-cirkuszt kérték fel. Mindenkinek feltűnt, hogy az egyébként félénk császárné mennyire jól szórakozik az előadáson. Ez volt az egyetlen ünnepség a végeláthatatlan reprezentációs kötelezettségek közepette, amelyet élvezett. Szeretett volna megismerkedni a cirkuszigazgatóval, azonban, mivel nem számítottak udvari körökben szalonképesnek, erre csak az 1867-es koronázás után, a gödöllői kastélyban kerülhetett sor. Erzsébet, mint édesapja, cirkuszi mutatványokat akart megtanulni lóháton, illetve lóval végzendőket – például a tüzes karikán átugratni a lovat. Felkérték a Renz-cirkusz műlovarnőit, Emilie Loiset és Elise Petzold (utóbbi a cirkusz tulajdonosának lánya), akik rendszeres vendégei lettek Gödöllőn, ahol Erzsébet kérésére egy manézst, vagyis cirkuszi porondot is építettek. Itt gyakorolhatott, és léphetett fel – akárcsak annak idején az édesapja – a vendégei szórakoztatására. Gyakran ült a közönség soraiban Ferenc József is.

„Mutatványai alatt általában Festetics Mária zongorázott vagy cigányzenészek játszottak. ’Fellépéseinek’ híre, illetve az azzal kapcsolatos pletykák a bécsi udvarba is eljutottak. A császárné ’nyolc és kilenc óra között kivilágíttatta a lovardát, ahol lóháton jelent meg, majd arra kényszerítette Hohenlohét [Constantin Hohenlohe herceget, a császár főudvarmesterét], hogy zongorázzon. Hohenlohe először próbálta kimenteni magát, mondván, hogy nem tud cirkuszi zenét játszani, de a császárné azt mondta, hogy talán akkor játsszon Schumannt vagy Schubertet, és ezt ő meg is tette.’” (Részlet: Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok.)

Képen: Miksa herceg cirkusza a müncheni palota belső udvarán (lovon: Miksa herceg)

A müncheni palota sorsa Miksa herceg halála után

A Miksa herceg leszármazottai a Monarchia bukása óta anyagi nehézségekkel küzködtek, és végül nyomás hatására kénytelenek voltak eladni a palotát. Az épületegyüttest 1937-1938-ban a városrendezés részeként – az utca szélesítése céljából – lebontották. (Erről itt olvashatnak az érdeklődők részletesen - németül: München - Ludwigstraße) Később újjáépítették az "eredeti" tervek alapján, azonban az elkészült épület gyenge mása lett a nagyszerű építész, Klenze egyik fő művének, a Herzog-Max-Palaisnak. Az újraépített palota 1950-re készült el, azóta bank működik benne (Reichsbank; Deutsche Bundesbank). Egy, az épület külső falán elhelyezett (véleményem szerint nem éppen a legjobban sikerült) tábla állít emléket a bajor hercegnőnek; emellett az egyik impozáns teremben a fiatal Erzsébet mellszobra látható.

Érdekesség, hogy előkerültek az eredeti palotában lévő stukkó és padlólapok, amelyeket a bontás előtt megmentettek. Egy közeli épületben helyezték el akkor őket, de származásuk feledésbe merült. Egyszer aztán fény derült rá, hogy valójában Miksa egykori (eredeti) palotájából származnak. Sajnos, tekintve a palota méreteit, még ha ezeket is számításba vesszük, igen kevés maradt fenn a belső burkolatokból. Bár ki tudja, elképzelhető, hogy mentettek ki, illetve tettek el maguknak magánemberek ezt-azt maguknak a palota a bontási munkálatok előtt. (Mint ahogyan ez hazánkban is történt és történni szokott – gyakran romos, de nem bontásra ítélt épületeknél is…) Még bármi előkerülhet.

Képen (Forum für Baukultur - Archive): A Mayer Hall és annak mennyezete

A hercegi család kedves nyári rezidenciája, a possenhofeni kastély

Habár a müncheni palota nagy és impozáns volt, a herceg és a családja jobban szerette a vidéki, kastélyt, amely a Starnbergi-tó partján helyezkedett el. A possenhofeni birtok Pöcking község része a Starnberg járásban, Felső-Bajorország területén.

A possenhofeni kastély az 1930-as években (Wikipedia)

A 16. század elején épült várkastélyt Miksa herceg 1834-ben vásárolta meg a szomszédos garatshausenivel együtt. Számos átalakítást végzett az épületen, reprezentatívabbá téve azt: változtatott a homlokzaton, zsalukkal látta el az ablakokat, és elegáns, belső lépcsőházat építtetett ki (ma ez a lépcsőház az egyetlen, amely a kastély akkori belső állapotából fent maradt). Az elöregedett, plafonig magasodó cserépkályhák helyett pedig későklasszicista stílusú fehér cserépkályhákat létesíttetett. A kastély földszintjén meghagyta a termek hangulatos, boltíves mennyezetét, valamint a tóra néző szobák famennyezetét. A lovak és a nagyszámú cselédség számára a várkastélyhoz tartozó gazdasági épületeket emeltetett. Egy új kápolnát is építtetett a főépület mellé, valamint fürdőházat, hajóházat, és egy, a Starnbergi-tóra néző nagy teraszt is kiépítettek.

Joseph K. Stieler: Erzsébet bajor hercegnő testvérei a possenhofeni kastély teraszán 1854 körül (Kép) és Erzsébet bajor hercegnő lóháton a possenhofeni kastély előtt 1853 őszén (bécsi Dorotheum Auckiósház)

Nemcsak Miskának, hanem a feleségének és a gyermekeinek is kedvenc tartózkodási helye lett ez a ház, amelyet a családban leginkább csak „Possiként” emlegettek. Ezt a vidéki kastélyt a királyi rokonok – a reprezentatív müncheni palotával szemben – nem tartották megfelelőnek egy hercegi család számára, azonban ezzel sem Ludovika, sem Miksa nem törődött.

A várkastély sorsa Miksa herceg halála után

Az általa többször átépített kastélyt a szülők halála után (Miksa 1888-ban, Ludovika 1892-ben halt meg) Erzsébet kedvenc fivére, Károly Tivadar bajor herceg örökölte és használta, majd az ő idősebb fiára szállt. (Az elsőszülött, Sisi idősebb bátyja, Lajos herceg lett volna az örökös, azonban ő rangon aluli házasságot kötött egy színésznővel, és ezért le kellett mondania az elsőszülött jogáról a másodszülött, Károly Tivadar javára.)

A rezidenciát a hercegi család az első világháború után már alig használta, és végül 1940-ben el is adta. A korábbi (az első világháború utáni) évtizedek alatt különböző funkciókat töltött be: volt például gyermeknyaralóhely – Károly Tivadar gyermektelen fia ajánlotta fel erre a célra –, majd kórház is.

1980-ra az épületegyüttes rendkívül rossz, helyenként életveszélyes állapotba került. A lebontástól néhány befektető mentette meg, akik, a műemlékvédelmi hivatal bevonásával teljesen rendbehozták és felújították, majd társasházzá nyilváníttatták. Ma is magánlakásokra van osztva. Eredeti belső kialakításából csak a lépcsőház maradt meg.

A possenhofeni kastély: Gyerekszoba (balra) és a kastély egyik szalonja (jobbra). Képek: Kaiserin Elisabeth Museum tulajdonában álló fényképek vágott változatai - az eredeti közzétéve: Merkur.de - So war das Leben im Schloss Possenhofen

Tudomásom szerint Ernst Marischka a Sissi című trilógia possenhofeni jeleneteihez forgatási helyszínéül először ezt választotta, azonban a kastély rossz állapota miatt erre nem kapott engedélyt. Nem beszélve arról, hogy kissé lehangoló látványt nyújtott volna egy ilyen rossz állapotú kastély a filmvásznon, bár valószínűleg ezt úgy oldották volna meg, hogy egy-egy termet felújítanak és berendeznek, és talán külső helyszínként más kastélyt használtak volna. Erre viszont nem került sor. Így esett Ernst Marischka választása a Fuschlee melletti Fuschl kastélyra, amely akkor magántulajdonban állt. Ma a Schloss Fuschl Hotel működik benne.

A Sissi-trilógia possenhofeni jeleneteinek forgatási helyszíne: Fuschl-kastély (kép). Sissi trilógia képei - a film képkockái

A possenhofeni kastélyban most magánlakások vannak, nem látogatható. Sokan bosszankodnak a kerítés külső oldalán állva, hogy nem juthatnak be, de azt azonban kevesen tudják, hogy 1980-ra az épületegyüttes teljesen a pusztulás szélére sodródott, és már a lebontását fontolgatták. Mint említettem, a befektetők mentették meg ettől. Ezért még örüljünk annak, hogy ha be nem is juthatunk, legalább kívülről megcsodálhatjuk Erzsébet királyné, a kis Sisi gyermekkorának legboldogabb helyszínét.

Káli-Rozmis Barbara