Art díjas író, költő versei

A versek felolvasásra kerülnek május 17-én a Budapesti Krúdy Irodalmi Kör rendezvényén

Anyák napi csend

Szobám falán édesanyám fényképe

aranyozott keretben,

és a felkelő Nap sugarát egy asztali

üvegtárgy - csokorba gyűjtötte.

Reggeli, kutató táncát járó szivárvány

a kép üvegén: színes koszorút font köré

a szeretetben halt ölelés.

A megszokott, reggeli csend uralja

szobámat, és a vendég szivárvány

a magány táncát járja.

Anyám fényképén táncol a halál,

a siratás.

Megfagyott emlékét őrzi a csend,

keres, kutat a szivárvány:

HOL VAGY ANYÁM?

Magyar Anyaként...

Nem professzori szinten tanítottak

nyelvemen: egyszerű emberként

Ő volt az Anya és a Magyar!

Lelkéből vetettem magot,

vághattam rendet - és láttam csodát.

Szökkenő, szép rigófüttyét

e Föld minden táján - sokáig dalolják.

Már az emlékek lelki köldökzsinórja

köti össze a távolt: gyermekeimért

és unokáimért - magyarként szól

minden imádságom.

És Tőle tudom, hogy az életünk

csupán tűnő játék.

Anyának lenni nem emberi jog,

hanem ajándék.

Üzenet – gyermekeimnek és unokáimnak

Időnk homokórája szüntelen pereg,

és az élettel együtt - nekünk jár!

A háborítatlan, tiszta víztükörre

írd a megélt bánatot, ami ott legbelül

még nagyon fáj.

Csak az Ember az, aki másoknak megbocsájt!

Engedj el minden - minden tartozást.

Ne sajnáld a sikertelen múltat,

ne pazarold rá a megmaradt idődet!

A jövő felé nézz, és éld az Életet.

Lelked nyugalmához keresd a kincseket,

az ékes, szívbéli szavakat:

és lásd, emlékcsillagokká válik tegnapod,

s ünneppé lesz majd a holnapod.

Szeresd az Életet,

hiszen legdrágább kincsed az,

amit Édesanya életében néked adhatott.

Apró áldozatokat hozz a családért,

magadnak - másokért:

amit ma még megtehetsz.

Léted homályba vész,

csak a tetteid igazolják rólad - mások emlékét.