Kedvelj minket a Facebookon!

VÄRTTINÄ - FINNORSZÁG HANGJAI

Írta: Káli-Rozmis Károly 2017. 06. 02.

Finnország a varázslat és a misztikum hazája. A finnugor hagyományok, a sámánizmus, valamint a Kalevala csodálatos világa megragadja az ide látogatót, aki úgy érezheti, hogy ezt a vidéket még a mai napig is átjárja valamiféle ősi erő. Ennek az országnak a varázslatos, végtelen fenyvesekkel, rétekkel, folyókkal tarkított tájaival nemcsak egy valódi utazás során találkozhatunk, hanem gyakran az is elég, ha a finn népzenébe merülünk el, amelynek segítségével megismerhetjük a Kalevala hőseit, a sámánok világát, a mágia ezer formáját, ugyanakkor képet kapunk arról, milyen is volt a faluk egyszerű népe, akik a természethez közel élték meg örömüket és mély gyászukat. Manapság, amikor a régi világ teljesen felbomlani látszik, örömmel tölt el minket, ha látunk még egy-egy bástyát állni, ahogy dacol az új idők szelével, és reménykedhetünk abban, hogy ezek a falak még sokáig fognak így állni, és új embereket hoz közel ezekhez a lassan feledésbe merülő, ugyanakkor nagyon is élő kultúrkincshez.

Az ország sok neves formációt adott a nagyvilágnak, elég, ha Tarja Turunenre, a Nightwish-re és a Finntroll-ra gondolunk, azonban mindenképpen érdemes megemlíteni a Värttinä zenekar nevét is, akik lassan harmincöt éve járják a világ koncerttermeit, fesztiváljait különleges hangvételű, semmivel össze nem téveszthető műsorukkal.

Fotó:© Seppi Samuli/Värttinä

Az 1983-ban az orosz határhoz közeli Rääkkylä faluban öntevékeny csoportként megalakuló zenekar kezdetben nem akart mást, mint elődeik régi történeteit és népdalkincsét újra felfedezni. Ez a vállalkozás annyira jól sikerült, hogy hamarosan a zenekar már a nagyobb finn zenei fesztiválokon arat sikereket. Ebben az évtizedben készült két lemez még félúton áll a tradícionális finn és karéliai népzene és a gyereklemezek világa között, azonban 1990-ben Helsinkiben megújult formáció már rálépett a nemzetközi sikerek útjára. Az 1991-es Oi Dai és az egy évvel később kiadott Seelinikoi még szinte teljes egészében egy tradicionális folkzenekart mutatnak meg, addig az 1996-os Kokko már szinte teljes egészében egy jól felépített poplemez.

A 2000-ben megjelenő Ilmatar már egy jóval letisztultabb, ugyanakkor változatosabb hangzást mutatott be az ekkor már több tízezres rajongói tábornak. A tagcserék ellenére a kétezres években már kialakul egy olyan különleges, modern, mégis archaikusnak is tekinthető felfogás, amely a világzene legnagyobbjai közé emeli a formációt. Ennek az időszaknak a legszebb példái az intimitásra, a belső világra nagy hangsúlyt fektető Iki és a legutolsó, a népzenei gyökerekhez visszatérő 2016-os Viena.

A Värttinä lényegét adó többszólamú énektrió azokkal a régi technikákkal, vokális harmóniákkal dolgozik, amelyek egyszerre képesek kiválóan visszaadni az ősi finn hangzásvilágot, ugyanakkor a különleges dallamíveknek köszönhetően akár a sokrétűbb világzenék kategóriába is könnyen behelyezhetjük őket. A szokatlanul éles, már-már torokból megszólaló tercek, vagy az éteriséget középpontba helyező harmóniák lehetővé teszik azt, hogy egyszerre érezzük magunkat elvarázsolva és felpörgetve.

A zenekari háttér látszólag egyszerű képletekkel dolgozik; pengetős hangszerek, harmonikák, bőgő, kantele és hegedű, azonban a letisztultság és más stílusok jellemzői miatt nem tekinthető hagyományos népzenének, inkább a stílusokon átívelő crossoveres világzene lenne a legmegfelelőbb kategória a Värttinä számára. Ezek a dallamívek - amelyeket első hallásra hallhatunk japán pentatonnak, magyarosnak, írnek, szláv jellegűnek, arabosnak vagy akár klezmeresnek – a sokrétű világzenei hatás ellenére képesek hűen visszaadni a régi finnugor harmóniákat. Ha mélyebb betekintést szeretnénk a zenekarról kapni, akkor érdemes tanulmányoznunk a szövegvilágot, amelyben rábukkanhatunk ősi varázsszövegekre, a Kalevala és más hősi énekek egyes epizódjaira, siratókra, pajzán, már-már feministának tekinthető férficsúfolókra, azonban ami a legtisztábban átjön ezekből a dalokból, az a vidéki élet egyszerű, ugyanakkor mindent meghatározó öröme és mély bánata, valamint az a varázslatos táj, amely évezredek óta sok tekintetben még mindig ugyanolyan, mint a mitológiai idők kezdetén.

Fotó:© Seppi Samuli/Värttinä

A Värttina idestova lassan harmincöt éves pályafutása alatt megélt mindent, ami egy zenekarral történhetett; hatalmas sikereket, útkereséseket és csendben töltött időszakokat. A tagcserék ellenére lemezről lemezre, koncertről koncertre képesek megújulni és új távlatok felé indulni – mindig a legmagasabb művészi szinten. A vokális trióban már csak a magas vokálsávokért felelős Mari Kaasinen van jelen a kezdetektől, és az éteri szépségű, inkább a crossoverebb, már-már cigányos dimenziókat kiválóan képviselő Susan Aho is alaptagnak tekinthető 1998 óta. A harmadik hölgy a karcos, mély hangorgánummal rendelkező Karoliina Kantelinen, aki amellett, hogy 2013 óta erősíti a formációt, kiváló etnográfus, a különböző népi éneklési technikák szakértője.

A zenekar hosszú pályafutása alatt nemcsak a saját lemezeivel szerzett nevet magának, hanem olyan neves előadókkal dolgozhattak együtt, mint Maggie Reilly és Hector Zazou. 2003-ban A.R. Rahman indiai zeneszerzővel közösen kezdtek el dolgozni egy, A Gyűrűk Urához kapcsolódó zenei projekten, amelyet 2007 tavaszán mutattak be a West Enden nagy sikerrel, és az előadás alapját képző zenei anyag is méltó emléket állít Tolkien nagyságának.

A több díjjal is kitüntetett, minden lemezén megújuló, rendkívül kreatív zenekar hazánkban is ismert, mivel több alkalommal játszottak a Sziget Fesztiválon, felléptek a Művészetek Palotájában, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás előestéjén, 2004-ben emelték az esemény színvonalát több ezer ember előtt a Városligetben.

Kodály Zoltán, neves zeneszerzőnk és népdalkutatónk mondta azt, hogy a „Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja”.

A Värttinä is egyike ezeknek a különleges, mégis autentikusnak tekinthető utaknak, amely segítségével a vokális zene új dimenzióit ismerhetjük meg, és kapcsolatba kerülhetünk a népzenével, mint Ősforrással, amely a változó zenei trendek ellenére mindig elérhető, csak az ahhoz vezető ösvényt kell megtalálnunk. Manapság, amikor a műanyag és a gagyi vált eladhatóvá, érdemes mélyebbre ereszkednünk, hogy felfedezzük azt a módot, amely segítségével eljuthatunk olyan előadókhoz és zenekarokhoz, akiknek célja az, hogy ezeket a mély tartalmakat a felszínre a hozzák. A Värttinä is lehet erre egy jó mód, főleg akkor, ha a mélybe vezető utat szokatlan formákkal és színekkel szeretnénk megközelíteni.