A Csalagútban bezárva

Az első fontos dolog. Sose menj busszal Angliába. Nincs értelme. Az utazás több, mint egy napig tart, nem tudod rendesen kinyújtani a lábad, és akkor használhatod a mosdót, amikor a busz úgy kollektíve megáll. Persze, vannak barátságos mosdók, egészen tiszták is, de egyik sem lopta be magát a szívembe az út során. Egyetlen dolgot tehetsz, különösen, ha hiperaktív vagy: megpróbálsz túlélni.

Eleinte figyeled a különleges szélmalmokat, amelyek különösen este mosolyognak rád villogó szemekkel, mint megannyi óriás földönkívüli, aztán elálmosodsz az autópálya egyhangúságában. Mielőtt elbóbiskolsz, gyorsan csinálsz egy szelfit, hogy mégis csak itt vagy, hívod a barátaidat, elküldesz még jópár üzenetet, aztán átadod magad a véget nem érő busz-zajos ringatózásnak.

Ujjé! Egészen felüdítő volt. Később Franciaországban a Csalagút bejáratánál a telefonom töltöttsége tíz százaléknál járt, így a kijelölt mosdós időintervallumban a mosdóhasználat helyett boldogan tapadtam rá egy konnektorra. Mindenki bőszen, gyorsan használta a mellékhelyiséget, amíg én a falra, illetve a konnektorra kapcsolódva próbáltam "töltődni". Kicsit sajnálkozva mosolyogtak a többiek vissza rám, miután arcot mostak, fésülködtek, arcot krémeztek, és gyönyörűen rendbeszedték a toalettjüket. Hát én nem. Állításuk szerint én nagyon lazán vettem ezt az egész utat. Bevallom: igyekeztem.

Na, de a Csalagút... Azt gondolja mindenki, és én is azt gondoltam, hogy bemegyünk az alagútba Calais-nál Franciaországban, és szépen kijövünk a végén Angliában. Hát ez nem így van. Meglepve tapasztaltam, hogy az egész terület, ahol becsekkoltunk, épp alig különbözik egy óriási vonatpályaudvartól. Sínek vannak mindenfelé és vonatok, bizony. Van külön vonat a kamionoknak, van külön a személyautóknak, és van kifejezetten a buszok számára zárt kocsikkal.  Ha bárki azt gondolná, hogy a busz beparkol egy teljesen zárt konzervdobozba hermetikusan elzárva a többi busztól, így elindulva a tenger alá sok-sok méterrel, az nem téved. Az biztos, hogy én nem ezt hittem. Konzervdobozba zárva egy nagy busszal úgy, hogy még a halakat sem látjuk közben, mindezt teljesen mélyen a tenger alatt, ráadásul legalább fél órán keresztül… Mondhatom elég furcsa érzés. Hát így indultam neki Angliának, a Csalagútban bezárva. Még ott is konnektort keresve.

Folytatása következik: Welcome in the UK