“Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” Ralph Waldo Emerson

Segítőkészség, önzetlenség, odaadás, szolidaritás, jószívűség. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük, és annyiféleképpen „éljük meg” ezt a kifejezést. Segíteni nemes dolog, de mindig észrevesszük, ha valakinek a segítségünkre van szüksége?

Szinte naponta szembe találjuk magunkat olyan helyzetekkel, amikor valaki segítséget kér, vagy remél tőlünk. Ha segítünk, akkor azzal a személlyel valamelyest együttműködünk, és ezáltal kölcsönösség, egyes esetekben egyenrangú kapcsolat jön létre köztünk. Legyen az ismerős, ismeretlen, barát, családtag vagy esetleg egy kolléga.

Az üzleti életben a networking, a kapcsolatépítés alapja is a segítség nyújtásában rejlik. Segítünk valakinek bízván abban, hogy legközelebb, ha nekünk lesz szükségünk támogatásra, a másik fél viszonozni fogja azt. Ez lehet számítás, enyhe manipuláció, de lehet igazságos, korrekt partneri viszony is.

Természetesen nem minden helyzetben azzal a szándékkal segítünk másoknak, hogy aztán ezt egyszer vissza is kapjuk.

A személyes kapcsolatainkban sokszor nehezen fogadjuk el partnerünk segítségét, és vannak olyan helyzetek is, amelyekben mi magunk is nehezen kérünk vagy esetleg adunk segítséget.

Az üzleti életben a kollegialitás is olykor igényel önzetlenséget. Munkahelyen, például a csapatfeladatoknál jól látszik, ki az, aki segítőkészebb a többi kollégánál, ki az, aki a saját érdekeit, ha csak egy pillanatra is, de a közösségért félre tudja tenni.

A minap egy boltban találkoztam olyan idős nénivel is, aki elvesztette mindkét kezét, és a látása is szinte teljesen megszűnt. Próbált a termékek között eligazodni, és amikor felajánlottam a segítségem a bevásárláshoz, nagyon meglepődött, és kedvesen azt mondta sajnos ez ritkán fordul elő.

Sorolhatnám még a történeteket, rossz helyzetbe került kollégáról, kerekes székes utasokról, kifliket vásároló néniről, akinél a pénztárnál derült ki, hogy 50 Ft hiányzik a végösszegből, vagy amikor egy kisbolt személyzete kér segítséget az egyik vásárlótól, de mondván, neki nem ez a munkája ő nem segít.

Ön került már olyan helyzetbe, amikor jól jött volna a segítség?

Természetesen nem várható el mindenkitől, hogy szüntelenül tettrekész legyen, ez érthető. De sajnos sokszor gondoljuk úgy, hogy majd valaki úgyis segít, és elsétálunk az eset mellett. Biztos vagyok ugyanakkor abban is, hogy számtalan nagylelkű, jóindulatú, előzékeny ember él köztünk.

Segíteni nagyszerű érzés. Fontosnak és jónak érezzük magunkat, növeli az önbecsülésünket, és követendő példákká válunk.

Leszünk egy kicsit önzetlenül önzők?

Képek: Pixabay 1. ATDSPHOTO 2. Geralt​