Én most csak néhány gondolatot osztanék meg a teljesség igénye nélkül.

Gyakorta hallom az emberektől: „Önismeret?! Ez is valami pszichés marhaság. Minek? Én ismerem magam!”

És ez így is van, az emberek többsége ismeri a kedvenc ételét, a ruhaméretét, ismeri az elért eredményeit, nagyjából tudja, mi az, ami érdekli, és mi hagyja hidegen.

Értelmes lények vagyunk, és amire ráhatásunk van, azt mi irányítjuk. De vajon mennyire tudatosan?

Biztos, hogy szét tudjuk választani a gondolkodásunkat az érzelmeinktől, a megérzéseinktől, a hiedelmeinket a tényektől?

Értenünk kell önmagunkat, az életünk során megélt eseményeket, élményeket ahhoz, hogy tudjuk, miért reagálunk bizonyos helyzetekre ingerlékenyebben, vagy miért tud egy-két megjegyzés úgy a szívünkig hatolni, mintha kést döfnének belénk. (Egy korábbi, ehhez kapcsolódó írásom: A láthatatlan irányítók.) Az önismeret betekintést enged abba, hogy miért, és pontosan hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre. Megmutatja a határainkat, ami biztonságot ad és felszabadít. Sokkal kevésbé leszünk manipulálhatók, ami a mai társadalomban igencsak jelen van. Akinek elég mély az önismerete, az tudatosan irányítja az életét és nem sodródik. De ahhoz, hogy tudatosak legyünk, célokat kell kitűznünk, és ahhoz, hogy a valódi céljainkat felismerjük, olyan önismeret szükséges, ami túlmutat a ruhaméreten. Tudást biztosít, növeli a személyes hatékonyságunkat, a felbukkanó akadályokat gördülékenyebben, eredményesebben tudjuk kezelni, sőt sokszor fel is tudunk rájuk készülni Az önismeretnek nem néhány személyiségteszt kitöltése során kerülünk a birtokába, véleményem szerint ehhez egy igen hosszú út vezet, hisz szembe kell nézni a félelmeinkkel, az ítéleteinkkel, a múltunkkal, a vágyainkkal, ugyanakkor az is tudatosodik, hogy mitől, és mikor éreztük magunkat igazán boldognak.

Ha azt a kérdést teszem fel a klienseimnek, hogy „Ki vagy Te”? Általában kompetencia szinten válaszolnak. Mit tudok, mire vagyok képes, mit értem el stb.; ezek alapján alkotunk egy képet önmagunkról. Ugyanakkor másoktól is rendszeresen kapunk visszajelzést önmagunkkal kapcsolatban, ahogy József Attila fogalmazott: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”

Egyre több emberben van igény a fejlődésre és a szemléletváltásra, amellyel épül személyiségük, szélesedik a látókörük, elfogadóbbá, boldogabbá válnak. De biztos találkoztatok már ti is olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy „én ilyen vagyok és kész”. Saját és mások játszmáiból való kilépésben szintén sokat segít az önismeret, hogy ne találjuk megint magunkat ugyanabban a helyzetben. Hányszor hallottuk már, hogy „Ez is csak velem történhet meg”? Az önismeret egy olyan tükör, amely mögé csak mi láthatunk, csak mi ismerhetjük fel az elakadásainkat. De a felismerést követően is csak mi tudunk változtatni. Ezáltal egy tudatosabb, teljesebb és boldogabb életet élhetünk egy olyan rohanó világban, ahol a feladatok, a teljesítés, a megfelelés terhe alatt elfelejtünk hinni önmagunkban, vágyainkban és az önmegvalósításban.

Képek forrása: Pixabay - 1. Stux; 2. Fradellafr