Kedvelj minket a Facebookon!

„NEHOGY ENNI MERÉSZELJ!”

Írta: Kósa Ella 2016. 11. 11.

A tudatosság mint egyfajta fogyókúrás „csodaszer”? (2. rész)

Az étel nem az ellenséged!

Az 1. rész itt olvasható: Alvás közben fogyunk

Aki olyan sokat küszködött a túlsúllyal, és a tőle való szabadulás vágyával, mint jómagam, annak már maga az étkezés is egyfajta stressz. Biztosan hallottad már, hogy minden a fejben dől el. Figyeld csak meg, milyen gondolatok járnak a fejedben, amikor lenyelsz egy-egy falatot! A tested, az elméd hevesen ellenáll, ha odafigyelsz magadra, érezni fogod. Hiszen a tudat, hogy minden falat ott marad a csípődön, a hasadon, vagy bármely más részeden, alapból ellenállást kelt. Egy részed vágyik az ételre, vagy mert kopog a szemed az éhségtől, vagy egyszerűen csak megkívántad, egy másik részed azonban hevesen tiltakozik ellene. A lényed mélyén imádod, ha tele a pocak, ahogyan annak idején, baba korodban, ám a tanult programok irányította elme azt kiabálja, jaj, ebből baj lesz, és utálja a jóllakottság érzését.

Nos, pontosan ezt az ellenállást nevezzük stressznek. Stressz az, amikor kétféle, egymásnak teljességgel ellentmondó parancs egyazon időben fut benned, jelen esetben az „egyél-egyél”, és a „nehogy enni merészelj”. Ez az ellenállás oldható fel például azzal, ha úgymond egészséges, vagy diétás ételeket eszel. Elhiszed, hogy ebből annyit ehetsz büntetlenül, amennyit csak akarsz, s a gondolattól felszabadulttá válsz – kiiktattad a „nehogy enni merészelj” részt, azaz megszabadultál a stressztől. Ezért fogsz látványos fogyást produkálni, persze csakis abban az esetben, ha valóban mélyen hiszed, hogy az az étel nem hízlal, és bármennyit elfogyaszthatsz belőle. (Ha csak elhiteted magaddal, hogy mélyen hiszel benne, nos, akkor nem működik a dolog.) Ez történik akkor is, ha mondjuk gyomorgyűrűvel, vagy bármi egyéb fogyókúrás varázsszerrel próbálkozol. Elhiszed, hogy képtelen vagy annyit enni, amitől hízhatnál, vagyis felszabadultan, örömmel fogsz étkezni, nem pedig a szokásos bűntudattal.

Mert bizony a túlsúllyal küszködő embernél előbb-utóbb bűntudat alakul ki, minden lenyelt falat miatt, aminél borzalmasabb önpusztítást el sem lehet képzelni. Hiszen az ÉTEL maga az ÉLET – nézd csak meg a két szót, szinte teljesen ugyanazok - vagyis a vele szemben kialakuló, önkéntelen ellenállás egy pusztító érzelem. Soha, senkinek nem lenne szabad bűntudatot éreznie, csak mert táplálkozni merészelt!

Sok szülő úgy neveli bele a gyermekébe ezt az önpusztító érzést, hogy nem is tud róla, pontosabban reménykedjünk, hogy a legtöbbjük nem tudatosan teszi. Emlékszem egyszer vendégségben voltunk a nagymamámnál, ott volt az egész nagy család, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. Kicsi voltam, úgy 4-5 éves. Ott mászkáltam az unokatestvéreimmel az asztal alatt. Valaki a kezembe nyomott egy szelet kenyeret – minden bizonnyal kikövetelhettem, azt majszoltam játék közben, mígnem az egyik nagynéném azt találta mondani: „Ezért vagy te ilyen kövér, mert ennyit eszel.” Itt cseng a fülemben ma is a hangjából kihallatszó él, az elítélő hangsúly, talán még a fejét is ingatta közben, mintha valami főben járó bűnt követtem volna el.

Emlékszem, egy pillanatra megmerevedtem, és megnéztem magamnak azt a fél tenyérnyi kenyérszeletet, közben feltámadt bennem az érzés, hogy AZ ÉTEL ELLENSÉG. Az étel valami olyat tesz velem, ami nem jó, ami kerülendő, mert ha eszem, kövér leszek, és nem fognak szeretni, ahogyan most a nagynénémből is sokféle érzés árad, de azok egyike sincs köszönő viszonyban sem a szeretettel.

Jézus azt mondja, nem az a mérgező, ami bemegy a szádon, hanem ami kijön. Sokat emlegetem őt, annak ellenére, hogy nem vagyok a szó ma használatos értelmében sem vallásos, sem hívő. Ha követed Útvesztő című cikksorozatomat, akkor választ kaphatsz rá, miért idézem Jézust mégis olyan előszeretettel.

Lényeg a lényeg, a szavak mérgezőek, bizony. Mert a szavak az elmét mérgezik, a mérgezett elme pedig megmérgezi a testet. Főleg gyerekekre veszélyesek a szavak, mert a gyerek kételkedés nélkül, bármit elhisz a felnőttnek, különösképpen, ha az a felnőtt a szülője, bármely szerette, tanára, vagy barátja, azaz közel áll hozzá. És amit gyermekként elhiszünk, az egy életen át mételyezheti a lelket, pontosabban az elmét, amennyiben téves információt hordoz. És mi lehet tévesebb információ annál, hogy az étel ellenség?

Folytatjuk.