Ő volt a legszebb Kócbaba, aprócska, karcsú és Madonna-arcú, ugyanakkor, amit kevesen tudnak, hogy öntudatos és határozott személyiség, aki szereti kézben tartani a dolgait. Talán ennek az elhivatottságnak köszönhető, hogy  mai napig is a pályán van, és sikerrel kerülte el azokat a buktatókat, amelyek egy énekesnőt a pályája alatt érhetnek.

Fábián Éva csengő, különleges szoprán hangja Pál Éva altja mellett évekig meghatározta a Kócbabák és a hetvenes évekbeli Neoton hangzását. Ebből az időszakból több sikerdal fűződött a nevéhez, olyanok, mint a Párbeszéd, Aludj el és a Csak egy lány. Azonban 1980-től szólóban működött tovább, három kislemezt adott ki, és az 1982-es, lírai hangvételű Éjszakai repülés című zenealbumán olyan nevek szerepeltek, mint Demjén Ferenc, Menyhárt János és Gallai Péter. Külföldi fesztivál- és vendégszereplést követően után a gyermekpop műfajban adott ki hét sorlemezt. Az örökifjú, mai napig is rendkívül csinos énekesnő koncertnaptára tele van; a fellépéseivel nemcsak a gyerekközönséget, hanem a felnőtteket is megörvendezteti. 2018-ban a Neoton Família alapító tagjaként Story Legenda-díjat kapott a zenekar többi tagjával együtt.

- Nagyon szívesen jöttem veled beszélgetni! – kezdi Éva - Amikor a magazinotokat egy picit átfutottam, épp arra gondoltam, hogy rokonlelkek vagyunk. Ha szabad ezt így mondani, hiszen én is tudatosan próbálom élni az életemet.  Persze, mert gyereknek gyerekfejjel azért nem voltam ennyire ilyen, de ahogy ti is írjátok, ez a tudatosság tanulható. Úgyhogy ezt én harmincöt éve tanulgatom.

- A Magyar Rádió Gyerekkórusával kezdted, és jelenleg is gyerekekkel, gyerekeknek énekelsz. Mi az, ha nem tudatosság?

- Nálam alaphelyzetnek számít, hogy én mindig is szerettem ezt a korosztályt. Amikor bekerültem a kórusba, akkor olyan nagy nevektől tanultunk, mint Botka Valéria és Csányi László. A csapatmunka mellett jó volt megélni, hogy nagyon szép dolgokat tanultunk, a kórusművektől kezdve a népdalokig. A Kodály-módszert mai napig is fontosnak és hasznosnak tartom, és többek között az itt elsajátított beéneklési és légzési technikák segítenek abban, hogy ma is énekelhetek.

- Az, hogy énekesnő lettél, ezek szerint tudatos döntés volt.

- A Gyerekkórusban tizenhat éves koromig maradtam, ekkortájt már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Ennek egyébként két oka volt: egyik az, hogy nagyon szeretek énekelni mind a mai napig, a másik pedig, hogy megízleltem az utazás gyönyörűségét. A hatvanas években bejártuk Japánt, Amerikát, Franciaországot, Finnországot, Nyugat-Európát,ezekkel kinyílt előttem a világ és azt mondtam, hogy két dolgot szeretnék csinálni az életben: énekelni és utazni! Így lett ez az én életcélom és hála Istennek és a jó sorsomnak az, hogy ez így sikerült is.

- Voltak más tervek is a tarsolyodban arra vonatkozva, ha esetleg váltanod kellene?

- A Vörösmarthy Gimnázium után felvételiztem a bölcsészkarra, fel is vettek előfelvételivel, de én mégis maradtam az éneklésnél. Akkortájt kezdtünk a Neotonnal együttműködni, mint Kócbabák, és emlékszem, éppen egy építőtáboros koncertről utaztam vissza Budapestre az angol érettségimre!

- Hogyan született meg a Kócbabák?

- Tizenhat évesen Hoffman Dönci bácsinál tanultam, a triót ő rakta össze a tanítványaiből. Így ismertem meg Csepregi Évát és Babits Marcellát, akikkel az 1972-es Ki-Mit-Tudon is elindultunk. Habár nem mi nyertük meg a versenyt, hanem Szűcs Judith, ez mégis szerzett nekünk egy országos ismertséget. Azonban Marcella kilépett, így került a helyére Pál Éva, aki amellett, hogy zongorán kísért minket a fellépéseken, ő felelt a koreográfiáért is. Én szerveztem a fellépéseket, tárgyaltam, és így elég jól megismertem a szakmabelieket. Volt, hogy Pali suttogva kérdezte meg tőlem, hogy „Te, ez ki volt?”, amikor zenészekkel vagy szervezőkkel találkoztunk. De nem sokáig működtünk önállóan, mert nagyon hamar lecsapott ránk a Neoton. Emlékszem, Siófokon, a Balaton mellett találkoztunk Pásztor Lacival, aki először egy fesztiváldalhoz hívott minket énekelni, aztán egyre többet dolgoztunk együtt. Visszatérve a Balatonhoz, miközben napközben jártuk az országot, önálló műsorunk volt éjszakánként a siófoki Pipacs Bárban, ahol mindig annyira sokan voltak, hogy alig fértünk el a lépcsőn a hosszú estélyi ruháinkban felfelé az aprócska színpadra.

- A Neoton mellett azért másokkal is együtt dolgoztatok a hazai élvonalból, emellett bejártátok Olaszországot és Svédországba is kijutottatok. Hogyan látod ezekez az éveket?

- A Kócbabákkal töltött időszak izgalmas és pezsgő volt, sokat utaztunk, nagyszerű élményekben volt részünk, és olyan művészekkel dolgozhattunk együtt többek között, mint Zorán, Máté Péter, Szécsi Pál, valamint Hacki Tamás. Egy kicsit olyanok voltunk akkortájt a Neotonnal, mint a Les Humpreys Singers, változatos zenei stílussal, fülbemászó dalokkal, amikben mindenki énekelt szólót, de a hangsúly mégis a vokális megszólalásmódunkon volt. Ekkortájt jelent meg a Vándorének is, ami hatalmas sláger lett, és nemsokára versenygyőzelmünk is volt az 1977-es Tessék választani!-n a Ha zene szól című dallal. Az 1977-es Metronóm fesztiválon másodikak lettünk a Hívlakkal. Egyébként a Neotonnal rögzített első két lemezt, a Menedékházat és a Csak a zenét mai napig is nagyon szeretem, és az a farmerkabát, amelyet a Menedékház borítóján viselek, mai napig is megvan jó állapotban.

A három Éva (Csepregi, Fábián és Pál) avagy a Kócbabák. Forrás: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

- A középutas pop és később a diszkó mennyire volt a te világod zeneileg?

- Meg tudtam oldani, amit kértek tőlem. Szerettem is csinálni, élveztem is, mert nagyon jó mai napig is kalandozni a műfajok között. Ezek mellett hangilag is fejlődtem, tehát jól éreztem magam a bőrömben. Amikor mi elindultunk, akkor én azt képzeltem, hogy mi, kócbabás lányok, három külön egyéniség vagyunk és így mindhármunknak jut feladat a csapatmunkában. Aztán ez másképpen alakult.

- Sokak számára a Napraforgó album az, amely egy óriási áttörést hozott a Neotonnak. Te hogy élted meg a diszkókorszakot, és azt, hogy egyre kevesebb szólófeladatot kaptál a zenekarban?

 - A Napraforgó valóban egy kiugrási pont volt, de ekkor én már nem éreztem ezek között a keretek között jól magam. Amióta Erdős Péter átvette a zenekar menedzselését és elkezdett komolyan az együttes arculatán dolgozni, én egyre hátrébb szorultam, és egyre kevesebb szólólehetőséget kaptam. Emlékszem, hogy akkortájt volt az esküvőm, és Péter megjegyezte, hogy „tudod Vica, ezen a pályán ez nem előny, ha valaki férjhez megy”. Amikor kimentünk a MIDEM-re 1979 januárjában, a siker ellenére nekem nagyon kellemetlen volt, mivel elvittek fodrászhoz és Charlie-frizurát vágattak nekem. Amikor visszanéztem a felvételt, akkor egy olyan lányt láttam, aki nem én vagyok. Ezután már nem ért meglepetésként az, hogy ősszel az egyik próba alatt Pásztor Laci hozta a szerződést, hogy a továbbiakban nincs már rám szükség a zenekarban.

- Te ezt hogy élted meg?

- Alapvetően megviselt, de tudtam, hogy ha aláírom a papírt, akkor szépen, angolosan távozhatok, és talán nem lesz retorzió velem szemben. Tudod, én még akkor olyan kis naiv voltam, mert azt hittem hogy ez lehet akár így is. Kértem is Erdős Pétert, hogy ha már nem támogatja a pályámat, akkor legalább ne akadályozza. Ő erre azt mondta, hogy „nem, dehogyis, Vica, csak nem képzeled”, de a későbbiekben sajnos nem ezt tapasztaltam, mivel sokáig nem voltak lehetőségeim. Először Amerikában voltam 1981-ben, majd az Anonymus együttessel három hónapos jordániai turnéra mentünk, majd következett az Egyesült Arab Ermirátusok, ahol 6 és fél hónapot töltöttünk. Ezek  az utak azért is voltak nagyon nagyon jók, mert rutint szereztem az egyedüli énekléssel. Korábban, Amerikában egyébként  az ottani  magyaroknál azért már kaptam egy kis önbizalmat azzal, hogy sikerem volt. Ezek mellett ott voltak még a külföldi fesztiválok és a dalversenyek is. Ezeken, mint szólóénekesnő, Magyarországot képviseltem és díjakat is nyertem. Tehát ez is segített. Azonban, amikor hazajöttem és próbálkoztam, láttam azt, hogy itt annyira sok babér nekem nem fog teremni. Így maradt a külföld, majd Lilla megszületett, és akkortájt kezdtem el a gyereklemezeket készíteni, amikor már több lemezkiadó volt a piacon.

Fábián Éva és az Anonymus együttes. Dubai 1985

- Ne siessünk ennyire előre még. Hogyan kerültél ki Amerikába?

- Minden nagyon gyorsan történt, mivel 1980-ban már felléptem fesztiválokon, és egy év múlva meghívást kaptam Kaliforniába a kint élő magyarokhoz. Abban az időben úgy ment a promóció, hogy hogy kazettákat küldtünk ki fotókkal és önéletrajzzal, és azok alapján döntötték el, hogy kit hívnak meg. Emlékszem, én olyan boldog voltam, hogy engem választottak ki, azért is, mert én voltam a legfiatalabb, aki kimehetett. Ezt az időszakot még két másik követte, utoljára 1987-ben voltam Kaliforniában, még a kislányom születése előtt, tudva azt, hogy utána egy jó darabig nem vállalok majd ilyen hosszú utakat.

- A sok külföldi fellépés közben azért több lemezed jelent meg a nyolcvanas években.

- Három kislemezt és egy nagylemezt adtunk ki, ezek közül az Égig érő lajtorja, amit Demjén Rózsi írt, sokáig vezette az Ifjúsági magazin slágerlistáját, de ott volt még az Édenkert, ami ugyancsak sikeres lett. A harmadik volt az Örülten táncolok, amit az 1986-os Interpop fesztiválra neveztünk be.

- Hogyan született meg az Éjszakai repülés nagylemez?

- Amikor először kint voltam Amerikában, az pont ezelőtt volt közvetlenül. Akkortájt nagyon sok amerikai zenét hallgattam és akkor volt a csúcson Barbra Streisand is a Guilty-vel, amelyet Barry Gibb írt számára, és énekelt is több duettet az énekesnővel. Én ezt megvettem és nagyon sokat hallgattam, mivel nagyon tetszett. Amikor hazajöttem, akkor Menyhárt János kezébe adtam a lemezt, és kértem, hogy írjanak nekem egy ilyet. Tehát ennek a világát próbáltuk megragadni és megcsinálni magyarul. Mai napig is nagyon szeretem ezt az albumot.

- Alapvetően úttörőnek számítasz a  gyermekpop műfajban, mivel korábban, a verselőkön kívül  szinte csak Halász Judit, a Roller és a 100 Folk Celsius készített zenés gyereklemezeket célirányosan a fiatal korosztálynak.

- Nagyon boldogan és szívesen emlékszem vissza azokra az évekre, amikor  Z’Zi Laboros Janicsák István zenés mesejátékaiban kipróbálhattam magam, mint színésznő is. A gyermeklemez kapcsán Windisch László, Szabó Gyula és Schumeth István keresett meg, hogy csináljunk egyet, és ez volt a Vidámpark 1990-ben. A célunk az  volt, hogy nem ringató-jellegű dalokkal készülünk. Az 5 és 12 év közötti korosztályt céloztuk meg, ők már azok, akik tudatosan választják ki, mit is szeretnének hallani és hallgatni. Így modernebb popzenei alapokkal dolgozunk, de gyerekekhez szóló szövegekkel. Tehát próbáltunk egy kicsit máshogy szólni ehhez a korosztályhoz. Azt viszont jó látni, hogy mindez a mai napig ragyogóan működik, csak annyi a különbség, hogy a mai 11-12 éves gyerekek már inkább a modern popegyütteseket szeretik, így az én lemezeim inkább a kisebbeket, az óvódásokat és a általános iskolák alsó tagozatosait érintik meg. Az első albumot azóta, ha jól számolom, hat másik követte, és van egy hetedik is, amit nem adtunk ki, de színpadon viszont bemutattuk, ez volt a Pocak és a hajószakács. A lemezeken Windisch Lászlóval, Szabó Gyulával és Schumeth Istvánnal dolgoztunk együtt. Jelenleg az Állati jó mesék, állati jó zenék és a  Nagy slágerek kicsiknek (Best-of válogatás) azok, amiket még kapni lehet CD-n a honlapomon, a többi már elfogyott. Viszont nagy öröm az látni, hogy ezen a hét lemezen több olyan dal is van, amelyekből azóta sláger lett, így több nemzedék ismeri és szereti például a Pingvintáncot, a Szafarit, a Tesz-vesz várost, a Kincses Szigetet és a Csokibőrű Afrikát.

- A koncerteket elnézve, te az éneklés mellett  eléggé bevonod a gyerekeket a produkcióba, mindezt egy komolyan kidolgozott pedagógiai eszköztárral.

- Nagyon jól esik, hogy így látod, hiszen a lemezeim színpadra állítása során mindig volt egy komolyabb koncepciónk, amivel az előadás tematikájától függően az összes dalt megelevenítjük fenn a színpadon különböző játékok segítségével, amelynek a gyerekek is aktív részesei. Az egész picikék még nem tudnak hullahoppozni vagy nem biztos, hogy meg tudják mondani, hogy hol élnek a pingvinek. Én figyelek arra, hogy ilyen játékos formában őket is tanítgassam. Én egyébként mindig is tanítottam a gyerekeket, úgyhogy ezek a dalok, amiket a mai napig nagyon szívesen is és ugyanolyan lelkesedéssel énekelek, még mindig eljutnak azokhoz, akikhez én megyek. A műsorom elején szoktam mondani, hogy "soha nem jövök hozzátok üres kézzel, mivel én mindig hozok nektek valami apró ajándékot." Tehát, aki feljön a színpadra, az mindig kap valamit; legügyesebbek CD-ket, de osztok szét fényképeket és  plakátokat is. Egyébként volt olyan koncertem is, amikor ötvenen voltunk a színpadon, és az járt a fejemben, hogy „Jaj Istenem, csak nehogy leszakadjon a színpad!”

 - A gyerekek mellett a felnőttekre is gondoltál az utóbbi időben, hiszen retro-műsorod őket célozza meg. Ugyanakkor itt van az Évi és a Pótbabák is.

 - Felnőtteknek szóló műsorom évek óta van, ebben több örökzöld világslágert énekelek régi, saját dalaim mellett. 2022-ben, a Kócbabák 50. születésnapja alkalmából szerettünk volna egy új dalt kiadni a lányokkal, ez azonban nem jött össze, így kezdtem el gondolkodni az Évi és a Pótbabákon. A The Ronettes Be My Baby című dalát csináltuk meg magyarul Légy a kedvesem címmel, amelynek videoklipben két színésznő, Burák Dóra és Gévay Mária is szerepel.  Ezen kívül több olyan régi dalt is énekelek ezen a YouTube csatornán, mint az Élet csodás, amely az Opus Life Is Life című számának feldolgozása, aztán ott van még az Ölelés (Sway), amit a Pussycat Dolls lányegyüttes vitt sikerre anno.  Az Elszállt a nyár is hallható, amit eredetileg a The Beatles énekelt While My Guitar Gently Weeps címmel a hatvanas évek végén.

- Milyen Fábián Éva a hétköznapokban és mik a tervei a közeljövőre nézve?

- A mérleg jegyében születtem október 1-jén, a Zene Világnapján.  Így optimista és harmonikus személységem van, igyekszem csak a jó dolgokra emlékezni az életből, a jó dolgokat meglátni a másikban. Ugyanakkor bika az aszcendensem, aminek a kitartásomat köszönhetem. Fatalistának tartom magam, nem hiszek a véletlenekben, ugyanakkor azt vallom, hogy a mai, felgyorsult világban csak tudatossággal lehet kellően tájékozódni és helyt állni. Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy azt csinálhatom, amit szeretek: énekelni. Idestova a kezdetek óta megszakítás nélkül vagyok a pályán, amit még akkor sem kellett hátrahagynom, amikor egy-egy út véget ért, mivel szinte azonnal új lehetőségek nyíltak meg előttem. Nagyon hálás vagyok az életemnek, a sorsomnak, és persze, az Égieknek is, hogy mindez ilyen jól alakult! Ami a jövőbeli terveket illeti, a fiúk már pedzegetik, hogy készítsünk egy új lemezt. Én jelenleg őszig látom a terveket, amiben sok koncert és egy kerek születésnap is szerepel, amelyet baráti társasággal külföldön tervezünk megünnepelni.

- Köszönöm szépen a beszélgetést.