Március 21-e különleges napnak tekinthető, mivel ez az első nap, amikor a nappal hossza meghaladja az éjszakáét, és a nap pontosan keleten kel fel és nyugaton nyugszik. Idén ez 20-án történt meg. Ezt a dátumot elődeink már hosszú évezredek óra ismerték, és számtalan módon emlékeztek meg róla. A tavaszi napéjegyenlőség napja mindig a csillagászati tavasz kezdete, annak ellenére, hogy a meteorológiai tavasz már lassan egy hónapja elkezdődött. A hóvirág és a tavaszi tőzike átadta helyét az ezernyi színben pompázó sáfrányoknak, és az ibolya is virágzik lila foltokban a rügyesedő fák alatt. Már csak napok kérdése, és láthatjuk az első virágzó fákat is.

A régi kelták meg tudták határozni ennek a napnak a pontos időpontját, amelyet a nagy tavaszünnepek között a másodiknak tartottak számon Imbolc és Beltaine között. A régi germán népek ugyancsak ismerték a napéjegyenlőséget, amelyet egy termékenységistennőről, Ostarától nevezték el ezt a napot, ugyanakkor a régi szász aranyhajú istennő, Eostre alakját is gyakran társították hozzá, így nem lepődünk meg azon, hogy ennek a jeles napnak fontos jelképei a tojás, valamint a nyúl voltak. A keresztény húsvét – amelyet a germán népek ezekről az istennőkről neveztek el -  néphagyományaiban – főleg vidéken – még a mai napig is felfedezhetőek ezek a pogány elemek. A nyúl szaporasága miatt közkedvelt ezen a napon, ugyanakkor a tojás, mint a születés jelképe, könnyedén kapcsolatba hozható a születő tavasszal.

A kelta népeknél nem volt kiemelt termékenységistennő ezen a napon, így náluk az ébredő természetért, az egyre erősödő és hosszabbodó nappalokért mutattak be áldozatokat a druidák. Ugyanakkor az erdők ünnepe, a virágok és pillangók napja is volt a napéjegyenlőség ünnepe. Ezen a napon a megtisztulásé és a takarításé volt a főszerep, ilyenkor szokás volt friss patakvízzel meglocsolni a küszöböt, illetve virágokkal díszíteni a ház falát. Ekkor szabadultak meg azoktól a felesleges tárgyaktól is - mind égetés, mind vízre bocsátás segítségével – melyek az Imbolc során tartott nagytakarítást elkerülték. Továbbá, mint termékenységünnepnek, fontos szerepe volt még a mezei munkáknak is. Az ősszel elvetett magvak ekkor már szárba szökkentek, ugyanakkor ez volt a vetés időpontja is bizonyos növények, főleg virágok esetében.

A kereszténység megjelenésével sem tűntek el a régi pogány ünnepi jellegzetességek, hanem beépülve a keresztény hagyományokba, a mai napig is fontos szerepe van a természet megújulásának, megünneplésének. Ez azonban már a húsvéti szokások részeként ismeretes, amelyet a hagyomány szerint a tavaszi napfordulót követő telihold utáni első vasárnapon tartanak. Azonban, aki szeretné kicsit jobban megélni a természet megújulását, mai napon ezt többféle módon teheti meg. A takarítás, tértiszítás egy remek megoldás lehet arra nézve, hogy a múlt fölösleges tárgyaitól megszabaduljunk, ugyanakkor érdemes ezen a napon egy nagy sétát tenni a közeli erdőben, hogy az ébredő természetben gyönyörködhessünk.

Képek forrása: Pixabay
Felhasznált irodalom: James Mackillop.Kelta mítoszok és legendák.General Press. Budapest, 2004.Print